A külföldi piacokon megjelenést tervező magyar cégek a terjeszkedés költségeit és adózási vonzatait is figyelembe véve készítik elő döntéseiket. Sikerüket elsősorban a tevékenység piacképessége, átláthatósága, és a külföldi infrastruktúra költséghatékonysága határozza meg. A külpiaci megjelenés pontos formáját azonban a kapcsolatok várható intenzitásának függvényében érdemes meghatározni. Alkalmi gazdasági kapcsolatok esetén még nem indokolt a magyar társaság folyamatos külpiaci jelenléte, ebben a fázisban jellemzően áfa-mentes, eseti közösségi termékértékesítések történnek. Rendszeressé vált, szoros gazdasági kapcsolatok esetén, amikor már a magyar társaságnak az ügyfelek folyamatos ellátása érdekében árukészletet kell fenntartania külföldön, az optimális megoldás a nemzetközi adóképviselet. A külföldi cégalapítás a legtöbb esetben csak később, a külpiaci részesedés további növelése (pl. a gyártás külföldi beindítása) érdekében válik szükségessé és indokolttá.
A külföldi jelenlét első és harmadik fázisa már jól ismert, a nemzetközi adóképviseletben rejlő lehetőségeket azonban kevés magyar társaság használta ki eddig a külföldi piacszerzések során, pedig számos nemzetközi közép-, és nagyvállalat sikere bizonyítja e megoldás életképességét. „Akár 40 százalékkal is alacsonyabbak lehetnek az adóképviseleti formában működő magyar társaság külföldi jelenlétének költségei, mint a külföldi cégalapítás költségei. A magasabb fix költséggel járó külföldi cégalapítás csak az első hídfőállások kiépítését követően válik hatékonnyá és indokolttá.”- mutatott rá
Nem biztos, hogy céget is kell alapítani külföldön!
Az adóképviselet a magyar társaságok számára a külföldi irodák, alkalmazottak és céges eszközök fenntartási költségeitől mentes körülmények között biztosítja a külföldi versenytársaknál olcsóbb és emiatt hatékonyabb működés feltételeit. „A magyar társaság külföldi adóképviseletének költségei, az alvállalkozók és az adóképviselő díjai - amelyek 2010-től Áfa mentesek -, a külföldi cégalapítás költségeihez Sztankó Dániel.
| Ország | Társasági adókulcs |
| Ausztria | 25% |
| Belgium | 25% - 34% |
| Ciprus | 10% |
| Dánia | 25% |
| Egyesült Királyság | 20%, 32,5%, 30% 1 |
| Franciaország | 15% , 33% 2 |
| Görögország | 20%, 25% 3 |
| Hollandia | 20%, 23%, 25,5% 4 |
| Írország | 12,5%, 20%, 25% 5 |
| Luxemburg | 29,60% |
| Málta | 35% 6 |
| Németország | 15% 7 |
| Norvégia | 28% |
| Olaszország | 27,50% |
| Oroszország | 24% 8 |
| Portugália | 20%, 26,5% 9 |
| Spanyolország | 30% 10 |
| Svájc | 24% 11 |
| Törökország | 20% |
Forrás: RSM International
Az Egyesült Királyságban a társasági adókulcsok sávosan növekszenek, a sávhatárok 300 000 GBP és 1 500 000 GBP
Franciaországban 7 630 000 EUR forgalom alatt, illetve további feltételek esetén alkalmazható az alacsonyabb adókulcs
Görögországban az alacsonyabb adókulcsot szövetkezetek és polgári jogi társulások alkalmazhatják
A holland társasági adókulcsok sávosan növekszenek, a sávhatárok 40 000 EUR és 200 000 EUR
Írországban a tevékenység fajtájától függ az alkalmazandó társasági adókulcs
Máltában a széleskörű adó visszatérítési lehetőségek miatt a tényleges társasági adóteher sokszor alacsonyabb, mint 35 százalék
Németországban a társaságok tartományi adót is kötelesek fizetni társasági bevételeik után - ezt nem tartalmazza a 15 százalékos kulcs
Oroszországban a 24százalékos adókulcs már tartalmazza az állami és a szövetségi adóterheket is
Portugáliában 149 650 EUR alatt választható az alacsonyabb társasági adókulcs
Spanyolországban 8 000 000 EUR éves forgalom alatt, illetve egyéb feltételekkel alacsonyabb adókulcs is alkalmazható
Svájcban a tényleges adókulcs három részből adódik össze: szövetségi, kantoni és közösségi adók összegeként. A megadott 25 százalékos kulcs Genfre vonatkozik
