Az áttérés mellett és ellen is röpködnek az érvek, nem könnyű eldönteni, kinek van igaza. Az IFRS-re nagyfokú szabadság jellemző, szabad teret ad a becsléseknek, a mottója: „Csináld, ahogy logikus!” lehetne, szemben a Számviteli törvény „Csináld, ahogy le van írva a törvényben!” mottójával. Ez a fajta szabadság elsőre rémisztő lehet, ugyanakkor valóban logikusabb, az üzleti értékelési szempontokat figyelembe vevő beszámolóhoz vezet.
A nemzetközi relációban (is) gondolkodó cégek számára az IFRS a jövő
Egy fontos okot jól mutat az IFRS áttérésre az alábbi idézet:
„Az IFRS új korszakot nyit az átláthatóság területén, és véget vet a bábeli zűrzavarnak a beszámoló készítés során. Segíteni fogja az európai cégeket abban, hogy egyenlő körülmények között versenyezhessenek a tőke megszerzéséért a világpiacon, valamint segíti a befektetőket és egyéb érintetteket a vállalatok teljesítményének összehasonlításában.” 1
Vagyis az igazi ok végső soron az üzleti bizalom elnyerése, belépő a nemzetközileg is összehasonlítható tartalmú pénzügyi riportok világába. Az IFRS egy olyan rendszer, amely növeli a transzparenciát a cégek és befektetőik, hitelezőik, valamint vevőik és szállítóik között. Aki IFRS-alapú beszámolót készít, azt üzeni, hogy hajlandó időt/pénzt/energiát befektetni, hogy zavaros, nehezen követhető pénzügyekkel rendelkező cég helyett megbízható üzleti partnerként tekintsenek rá. Nem véletlen, hogy már lassan 15 éve az EU összes országában a főszabály: a kis cégek beszámolói lehetnek az adott tagállam számvitele szerint, de a nyilvánosan működő tőzsdei cégek kötelesek IFRS-beszámolót készíteni. Tehát mégiscsak az IFRS lenne a legmegbízhatóbb és leginkább transzparens?
Az IFRS áttérés összetettségét a könyvelés is befolyásolja
Az áttérés fontolgatásakor a fő kérdés leginkább az, hogy a társaság jelenlegi könyvelése mennyire tekinthető IFRS-kompatibilisnek, milyen könnyen forgatható át a nemzetközi szabályoknak megfelelően. Természetesen cégenként más és más a helyzet, általánosságban viszont elmondható, hogy a hazai szabályozás az utóbbi években sokat közeledett az IFRS-hez. Vagyis még az is lehet, hogy az áttérés hatása a várakozásokhoz képest kevésbé lesz jelentős. Ehhez szorosan kapcsolódik az a gyakori hiba, hogy elfeledkezünk egy kérdésről: „ez materiális?”, pedig az IFRS tartalmazza a költség-haszon elvet. Általános tapasztalat, hogy a számviteli politika egy az egyben az IFRS szövege, anélkül, hogy a cég megvizsgálta volna a kérdést: a szigorú IFRS-előírások a cég esetében egyáltalán relevánsak és materiálisak-e, vagyis kell-e ezeket egyáltalán alkalmazni?
Annak érdekében, hogy az IFRS-áttérés kapcsán a döntést megkönnyítsük, választ adunk a leggyakrabban felmerülő kérdésekre az alábbiakban.
Át kell térnem IFRS-re?
Igen, amennyiben a társaság:
- által kibocsátott értékpapírokat a Budapesti Értéktőzsdén vagy más EU-s tőzsdén forgalmazzák vagy
- hitelintézet (vagy egyenértékű vállalkozás, utóbbi igen speciális eset)
Áttérhetek IFRS-re?
Igen, amennyiben a társaság:
- anyavállalata a konszolidált beszámolóját IFRS-alapon készíti vagy
- könyvvizsgálatra kötelezett – vagyis az előző lezárt két üzleti év átlagában az éves nettó árbevétele meghaladja a 300 millió forintot és a vállalkozás foglalkoztatottaink száma meghaladta az 50 főt - vagy
- a pénzügyi szektorban tevékenykedik, MNB felügyelet alá tartozik és nem hitelintézet, illetve még megfelel bizonyos további előírásoknak vagy
- külföldi cég magyarországi fióktelepe
A fentiekből következik, hogy az olyan leányvállalatok többségének, amelyeknek az anyacége IFRS-alapon készíti konszolidált beszámolóját, az IFRS-áttérés csak lehetőség, de nem kötelező. Ugyanakkor a már említett okokból mindenképp megfontolandó az áttérés!
Melyek az IFRS áttérés feltételei?
Erre a kérdésre talán egy rövid példán keresztül lehet érthető választ adni.
Először is tudni kell, hogy a Számviteli törvény (Sztv.) és az IFRS más dátumot definiál az áttérés napjának: ha a cég például 2020. december 31-re készíti el először IFRS-beszámolóját, akkor IFRS 1 szerint az áttérés napja 2019. január 1., az Sztv. szerint 2020. január 1.
Az Sztv. szerint az IFRS-re történő áttérést a cégnek legkésőbb az áttérés napja előtt 30 nappal be kell jelenteni a NAV felé. A példánál maradva, 2019. december 1-ig kell jelezni a NAV felé az áttérési szándékot, egy meghatározott adatlap benyújtásával.
Az áttérés fontos feltétele, hogy 2019. december 1-ig készen legyen az áttérés éve előtti üzleti év első napjára vonatkozó IFRS-mérleg, vagyis a 2019. január 1-re vonatkozó mérleg (ebben a mérlegben nem kell több időszakot bemutatni). Ezt lehet adjustmentekkel készíteni, vagyis a HAS-alapú mérlegből kiindulni.
A cégnek 2019. december 1-ig a NAV felé a fent említett adatlap benyújtásán felül be kell nyújtani egy könyvvizsgálói jelentést, amely igazolja, hogy a cég rendelkezik:
- a fent említett IFRS nyitó mérleggel és
- IFRS számviteli politikával és
- a beszámoló összeállításáért olyan személy/cég felelős, aki rendelkezik megfelelő IFRS-képesítéssel (IFRS mérlegképes könyvelő vagy könyvvizsgáló)
Milyen eltérésekre számíthatok az IFRS és a HAS között?
- Az eredmény bemutatása a beszámolóban: inkább prezentációs jellegű kérdés, IFRS-ben az ún. átfogó jövedelemkimutatást használjuk eredménykimutatás helyett, amely tulajdonképpen az eredménykimutatást és bizonyos saját tőke változásokat (egyéb átfogó jövedelem, angolul other comprehensive income - OCI) foglal magában.
- Immateriális javak aktiválási feltételei: az IFRS sokkal szigorúbb feltételeket határoz meg ebben a tekintetben.
- Tárgyi eszközök és immateriális javak értékcsökkenése: az IFRS szofisztikáltabb rendszert határoz meg a hasznos élettartam becslésére, a nullára leírt eszközök kezelésére.
- Devizás tételek átértékelése: az IFRS megkülönböztet monetáris és nem monetáris tételeket (előbbi, ha az adott tétel direkt jogot vagy kötelezettséget jelent pénzeszköz átvételére vagy átadására, például a vevő-szállító ide tartozik, de egy devizás tárgyi eszköz beszerzés nem),csak előbbieket kell átértékelni fordulónapon.
- Vevők értékvesztése: az IFRS alatt a várható veszteségre kell képezni értékvesztést (vagyis valószínűség számítás alapon) az összes vevőkövetelésre, igen a nem késedelmes vevőkre is!
- Bérleti szerződések, lízing szerződések kezelése: 2019. január 1-től az új lízingstandard (IFRS 16) szerint a lízingbe vevőnek alapesetben fel kell vennie mérlegébe a lízingelt eszközt, akár pénzügyi, akár operatív lízingről van szó.
- Halasztott adó: lényege, hogy meg kell jeleníteni a kimutatásokban a számviteli eredmény és az adóalap különbségének olyan tételeit, amelyek csak átmenetinek tekinthetőek (visszafordulnak),ilyen például az értékcsökkenés (mivel eltér az adó és a számviteli ÉCS kulcs, de az eszköz élettartama alatt a teljes értékcsökkenés összege a két rendszerben egyezik).
- Céltartalékképzés: az IFRS jobban konkretizálja, hogy milyen esetekben lehet/kell céltartalékot képezni.
- Pénzügyi instrumentumok számviteli kezelése: KKV-k esetében ez a témakör főként a devizás határidős ügyletek szempontjából releváns, az ügyletek nem realizált eredményét IFRS-ben minden esetben meg kell jeleníteni vagy az eredményen vagy közvetlenül a saját tőkén keresztül.
1Frits Bolkestein, az Európai Bizottság volt belső piaci biztosa
