Elsőként fontos kiemelni, hogy nem attól lesz vezető állású munkavállaló valaki, hogy egy adott cég belső szervezetében őt vezetőnek tekintik-e vagy annak nevezik-e, vagy sem. Jellemzően nagyobb munkaszervezetek, pl. magyar nagyvállalatok, multinacionális társaságok esetében számos olyan vezetőnek számító, vezetőnek tekintett, vagy akár a munkaköre elnevezésében a “vezető” szót viselő munkavállaló lehet, akik beosztottak felett diszponálnak, mégsem felelnek meg az Mt. szerinti vezető állású munkavállalók definíciójának. Ők az Mt. értelmében nem vezető állású munkavállalók.
Ki minősül vezető állású munkavállalónak?
Az Mt. szerint a törvény erejénél fogva vezető állású munkavállaló a munkáltató (cég, szervezet) legfőbb vezetője, tehát pl. egy Kft. ügyvezetője, vagy egy részvénytársaság elnök-vezérigazgatója. De ugyanígy vezető állású munkavállalók azok is, akik ezen legfőbb vezetők közvetlen irányítása alatt állnak, és jogosultak őket akár részben akár egészben helyettesíteni. ,Ha ezek a helyettesek olyan feladatot látnak el, amely a munkáltató működését érdemben meghatározza és döntéseivel a munkáltató gazdálkodására érdemi befolyással lehet, az Mt. értelmében is vezető állású munkavállalók. Ebbe a körbe tartozik például egy cég kereskedelmi vezetője, vagy gazdasági igazgatója. A vezető állású munkavállalók, harmadik csoportjába azon vezetők tartoznak, akik a munkáltató működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű vagy fokozottan bizalmi jellegű munkakört töltenek be és meghatározott bérszint feletti a fizetésük. Utóbbi kritériumnak az felel meg, akinek az alapbére eléri a mindenkori minimálbér hétszeresét és a felek a munkaszerződésben kifejezetten úgy állapodtak meg, hogy mindezen okok és feltételek fennállása miatt a munkavállaló minősüljön vezető állású munkavállalónak. Ezen harmadik vezetői kategória tehát minden esetben a vezetői státuszról való megállapodást igényli. Azt pedig, hogy mely munkakörök minősülnek kiemelkedő jelentőségűnek vagy fokozottan bizalmi jellegűnek, az adott munkáltató tevékenysége, szervezete ismeretében kell minden esetben eldönteni.
A vezetők munkaszerződésében nagyobb a lehetőség az Mt-től eltérni, kivéve…
Az Mt. a nem vezetők esetében úgy rendelkezik, hogy munkaszerződésük az Mt. második, munkaviszonyra vonatkozó részében foglalt rendelkezésektől – hacsak az Mt. kifejezetten másként nem rendelkezik - csak a munkavállaló javára, előnyére térhet el.
Ezzel szemben a vezető állású munkavállalók esetében az Mt. lehetővé teszi, hogy a felek ettől sokkal szélesebb körben térjenek el a törvény szabályaitól. A vezetők esetében csak néhány konkrét, az Mt-ben megnevezett esetben nem lehet a munkavállaló hátrányára eltérni:
- A vezető minden esetben mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő, egészségügyi intézményben történő kezelés, valamint a kötelező orvosi vizsgálata tartamára, továbbá a női vezető a szoptatási időkedvezmény idejére.
- Minden női vezetőt megillet a felmondási védelem a várandósság, a szülési szabadság, valamint az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelések első hat hónapjára.
- Nem rendelhető el éjszakai munka a vezető állású munkavállaló várandóssága megállapításától a gyermek hároméves koráig, valamint a gyermekét egyedül nevelő vezető állású munkavállaló részére gyermeke hároméves koráig.
- A szülési szabadságra való jogosultság szabályaitól vezetők esetében sem lehet eltérni, és attól sem, hogy a vezető a gyermeke harmadik életéve betöltéséig fizetés nélküli szabadságra jogosult.
- A vezetőre a kollektív szerződés hatálya nem terjed ki, ettől sem lehetséges eltérés a munkaszerződésben.
Ez tehát annak a munkajogi védelmi keretrendszernek a minimuma, ami a vezető állású munkavállalókat is megilleti.
Érdekli, milyen adókedvezményeket vehet igénybe? Kattintson!
Szigorúbb munkajogi feltételek vezetői munkakörben
Bizonyos körben maga az Mt. tartalmazza a vezetőkre vonatkozó szigorúbb feltételeket. További munkajogi kérdésekben pedig a munkaszerződésben lehet eltérni – elég széles körben – az általános szabályoktól, akár a vezető hátrányára.
Így például maga az Mt. írja elő az alábbi szigorúbb vagy kedvezőtlenebb szabályokat:
- Nagyobb felelősséget tesz a vezetőre munkaviszonyának jogellenes megszüntetése esetén, mely esetben – az általános szabályoknál lényegesen súlyosabb - tizenkét havi távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni,
- A vezető gondatlan károkozás esetén a teljes kárért felel.
- Ugyancsak kedvezőtlenebb a vezető helyzete, amennyiben munkaviszonyát a munkáltató felmondással akarja megszüntetni, ilyenkor ugyanis a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság idejére sem illeti meg felmondási védelem, a felmondást pedig nem kell megindokolni.
- A nyugdíj előtt álló vezetőt sem illeti meg felmondás esetén az egyébként szokásos védelem, a keresőképtelenség idején közölt felmondás pedig nem a keresőképtelenség megszűnését, hanem a felmondás közlését követő napon kezdődik.
- A vezetőnek a munkaviszonya megszűnésére tekintettel őt megillető díjazásból a munkáltató legfeljebb hathavi távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni esedékességekor, ha ez a csődeljárás vagy felszámolási eljárás megkezdését követően történt, az ezt meghaladó összeget csak az eljárás befejezésekor kell megfizetni részére.
- A vezető nem létesíthet további munkavégzésre irányuló jogviszonyt, nem szerezhet részesedést - a nyilvánosan működő részvénytársaságban való részvényszerzés kivételével - a munkáltatóéval azonos vagy ahhoz hasonló tevékenységet is végző, vagy a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló más gazdálkodó szervezetben, és nem köthet a saját nevében vagy javára a munkáltató tevékenységi körébe tartozó ügyletet.
- A vezető köteles bejelenteni, ha a hozzátartozója tagja vagy tagja lett a munkáltatóéval azonos vagy ahhoz hasonló tevékenységet is folytató vagy a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló gazdasági társaságnak, vagy vezetőként munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesített az ilyen tevékenységet is folytató munkáltatónál.
Első látásra az Mt. kedvező szabályának tűnik, hogy a vezető munkarendje kötetlen, azonban ez egyúttal azt is jelenti, hogy egy vezető esetében fogalmilag nincs túlóra, így túlórapótlék sem.
Az Mt. fent összefoglalt, a vezetőkre nézve az általánosnál szigorúbb szabályain túl, maguk a felek is eltérhetnek a munkaszerződésben az Mt. második részének szabályaitól akár a vezető állású munkavállaló javára, de akár a hátrányára is. Az Mt. második részében találhatók például többek között a munkabér szabályai, és a szabadságra vonatkozó rendelkezések. Így például a vezető esetében sajátos szabályok alkothatók az őt megillető szabadság mértékét illetően, vagy akár arról is megállapodhatnak a felek, hogy a vezetőt az alapbérén és esetleges prémiumán felül megilletik-e egyéb – más, nem vezető munkavállalókat megillető – juttatások, bérpótlékok.
