Facebook image
Mentés

Bérelemek és bérpótlékok 2013-ban

Az új Munka törvénykönyve (Mt.) valamint az alaptörvény felhatalmazása alapján a 390/2012. (XII.20.) Kormányrendelet megállapította a 2013. évre vonatkozó minimálbér és a garantált bérminimum összegét.

2013. január 1-jétől  hatályos munkabér:

minimalber osszege 2013

Ettől eltérően a legalább középfokú iskolai végzettséget, illetve középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló garantált bérminimuma a teljes munkaidő teljesítése esetén:

garantalt berminimum osszege 2013


Teljesítménybérezésnél teljes munkaidő és 100 százalékos teljesítés esetén ugyanezen összegek irányadók.

Bérpótlékok számításának új rendszere

Az új Mt. szerinti változások lényege, hogy a pótlékra való jogosultságot elsősorban nem az határozza meg, hogy a munkavállaló több műszakos, vagy megszakítás nélküli tevékenység keretében, vagy általános munkarend keretében dolgozik-e, hanem az, hogy mikor, rendes vagy rendkívüli munkaidőben végezte el munkáját és hogy munkavégzésének időtartama illetve beosztása megfelelt-e a pótlékra jogosító egyéb törvényi feltételeknek.

A bérpótlékok közül kiemelt jelentősége van a műszakpótléknak, melynek feltételei teljesen átalakultak, a 14 és 18 óra közötti délutáni pótlék például − az európai országok többségéhez hasonlóan − megszűnt. A munkavállaló abban az esetben jogosult a 30 százalékos műszakpótlékra, amennyiben 18 és 6 óra között végez munkát, és a beosztás szerinti napi munkaidejének kezdő időpontja rendszeresen változik, azaz havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér, valamint a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés van.

Az éjszakai, azaz a 22 és 6 óra közötti időszakban történő munkavégzés esetén a bérpótlék mértéke 15 százalék, és abban az esetben fizetendő, amennyiben a munkavállaló nem jogosult a 30 százalékos műszakpótlékra és az éjszakai munkavégzés időtartama meghaladja az egy órát.

Kiemelendő, hogy a műszakpótlék esetében az új Mt. lehetővé teszi, hogy azt a felek beépítsék az alapbérbe. A felek kollektív szerződésben, vagy a munkaszerződésben úgy is megállapodhatnak, hogy a munkavállaló alapbére már a műszakpótlékot is magában foglalja.

Távolléti díj

 A távolléti díj új, 2013. január 1-jén hatályba lépő szabályai, pontosabban az ezek értelmezésével kapcsolatos problémák, az elmúlt hónapokban nagy port kavartak.  Megszűnt a korábbi átlagkereset alkalmazása és bizonyos esetekben munkavégzés hiányában – ideértve azokat az eseteket is, ahol a régi munkajogi szabályok szerint átlagkereset járt (pl. végkielégítés) − egységesen távolléti díjat kell fizetni. Így például távolléti díj jár:

  • a szabadság idejére,
  • kötelező orvosi vizsgálat idejére,
  • a felmondási idő alatt a munkavégzés alóli felmentés idejére,  továbbá
  • a végkielégítés összegét is távolléti díj alapján kell kiszámolni, és
  • a távolléti díj lesz az alapja az okozott kárért viselendő felelősség mértékének megállapításakor is.

A távolléti díj kiszámításánál− a havi távolléti díj kivételével, melynek összege megegyezik az alapbérrel − mindig az egy órára jutó távolléti díjból kell kiindulni, melyet úgy kapunk meg, hogy:

  • Havibéres munkavállalónál az alapbért elosztjuk 174-el, illetve részmunkaidő alkalmazása esetén ennek arányos részével.
  • Órabéres munkavállalók esetén az egy órára fizetendő távolléti díj megegyezik az órabérrel, a havi távolléti díj pedig teljes munkaidő esetén az órabér és 174 óra szorzata.
  • Teljesítménybéres díjazás esetén a távollétet megelőző 6 naptári hónapban kifizetett teljesítménybért kell alapul venni, és ezt kell elosztani az ezen idő alatt rendes munkaidőben teljesített és teljesítménybérrel díjazott órák számával.

A távollét idejére bizonyos esetekben pótlékok is fizetendők, itt jelentőséget kap az a körülmény, hogy a munkavállaló a távollét idejére rendelkezett-e munkaidő-beosztással. A távolléti díj számításának módja körül a még jelenleg is rendezetlen értelmezési probléma tárgyát lényegében az képezi, hogy:

    • változhat-e a távolléttel érintett hónapokban a kifizetendő havi munkabér összege pusztán amiatt, hogy az adott hónapban több vagy kevesebb beosztható munkanap van, és
    • előfordulhat-e emiatt, hogy a munkavállaló egy adott hónapban a munkaszerződésében rögzített alapbérének összegénél több vagy kevesebb munkabért kap kézhez.

Továbbá az sem egyértelmű a jelenlegi jogszabály szövege alapján, hogy azokban a hónapokban, amikor a munkavállaló pl. szabadság miatt néhány napra távolléti díjat kap, a többi munkával töltött napra eső munkabért milyen számítási módszer szerint kell megállapítani. A Nemzetgazdasági Minisztérium ezzel kapcsolatosan kiadott egy − nem kötelező jellegű − értelmezést a probléma rendezésére, melyet utóbb gyakorlatilag visszavont, így a megoldás csak a jogszabály megfelelő módosításától várható.

A távolléti díjjal kapcsolatos problémakör a betegszabadságra fizetendő díjazást is érinti, mivel annak számítási alapja a távolléti díj, mértéke pedig a távolléti díj összegének 70 százaléka.

A Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának (VKF) Monitoring Bizottsága megvitatta a távolléti díjjal kapcsolatos hatályos szabályozást, és mind a munkaadói, mind a munkavállalói érdekképviseletek egyetértettek abban, hogy a munkabér ne változzon a szabadsággal érintett hónap munkanapjainak számától és a távollét időtartamától függően. A Nemzetgazdasági Minisztérium közleménye szerint ennek megfelelően rövidesen megkezdődik az elfogadott szabályozási iránynak megfelelő új normaszöveg kidolgozása.

    Kapcsolódó bejegyzéseink

    Érdeklik az adó, számviteli és jogi változások?

    Iratkozzon fel hírlevelünkre, és legyen mindig naprakész!

    Feliratkozom