A frissen bejelentett lépések, azok kormány által remélt egyenlegjavító hatásával:
- nem csökken felére a bankadó mértéke 2013-tól (72 milliárd Ft)
- a tranzakciós adó egy ezrelékről kettőre nő (90 milliárd Ft)
- a kincstári tranzakciós adó is a kétszeresére nő (40 milliárd Ft)
- szigorúbbá válik az iparűzési adó elszámolása (35 milliárd Ft)
- a föld alatti vezetékek, csatornák után közműadót kell majd fizetni (30 milliárd Ft)
- nő a cafeteria egészségügyihozzájárulás-terhelése (40 milliárd Ft)
- szélesebb körben lesz egyedi számlaellenőrzés (60 milliárd Ft)
Ezek közül az egyik legérdekesebb, és a magyarországi vállalkozásokat legerőteljesebben érintő elem az iparűzési adóval (ipa) kapcsolatos változás. A tervek szerint az adó alapjának meghatározásakor 2013 év elejétől az eladott áruk beszerzési értékét csak a teljes nettó árbevétel 80 százalékából vonhatják le a cégek.
Ez az új szabály az alacsony árréssel dolgozó cégek számára lehet komoly érvágás. Eddig a szektorális különadó a kiskereskedelmi egységeket érintette, ezzel az új teherrel nagyobb arányban a nagykereskedelmi cégek járnak rosszul, olyan ágazatokban is, mint az energiaipar, a gabonakereskedelem, a számítástechnika, stb. Vagyis valójában egy, a teljes kereskedelmi ágazatot sújtó, szélesebb körben kivetett új különadóról beszélhetünk.
Amennyiben a béren kívüli juttatásokat kínáló cégek nem bővítik az erre szánt keretet, a munkavállalókon csattan az az ostor, hogy a cafeteria-elemek esetében az egészségügyi hozzájárulás 10 százalékról 27 százalékra nő. Maga a miniszter is elismerte: ezzel csökken e juttatások adóelőnye a bérekhez képest. Míg bérfizetésnél ma 48 Ft közteher jut 100 Ft bérre, a cafeteriánál ez egyelőre csak 24 Ft, a módosítás után azonban immár 34 Ft lesz.
Ez a lépés minden bizonnyal visszaveti a cafeteria népszerűségét, ám ennek mértéke nem megjósolható. Sokan már idén is kiszálltak a béren kívüli juttatások rendszeréből, aminek többek között az az oka, hogy cafeteriának van adminisztrációs költsége is, ami tovább csökkenti a fent említett előnyt. A mostani gazdasági környezetben a vállalkozások az adóteher növekedését nehezen, vagy egyáltalán nem tudják érvényesíteni az áraikban, év végéhez közeledve pedig már a minimálbér-emelés kapcsán is jelentősek a feszültségek, nem is beszélve a normál béremelésekről. Manapság a bérek vásárlóerejének megőrzése is komoly kihívás. Összességében tehát a cégek többségénél vagy csökken a cafeteria-keret a járulékemelés hatására, vagy akár teljesen meg is szűnik ez a juttatási forma. Ez újabb csapás lehet a vállalkozói rétegre.
Egyelőre kissé homályos az a bejelentés, hogy egyedi számlaellenőrzést vezetnek be 2,5 millió Ft-ig. Hasonló szabály kétmillió forintos áfatartalomig jelenleg is létezik, ezt terjeszti ki a jogalkotó. Ez az intézkedés megítélésünk szerint kifejezetten üdvözlendő. A tavalyi jogszabály-módosítás alapján a számlák ellenőrzése még általánosan kötelező szabály lett volna, az eredeti törvényjavaslatban pedig 500 000 Ft-os határ szerepelt, az országgyűlési vita során ez emelkedett kétmillióra. A terv az alapelképzelés óta tehát immár harmadik változását éli, ami nagyban növeli a jogbizonytalanságot, holott fontos lenne a pontos elképzelés ismerete és az adóbevallási mechanizmusra gyakorolt hatás elemzése, hiszen nagyon közel az év vége. Bár a fenti szigorítás növeli az adminisztrációs terheket, ez elfogadható „mellékhatás” a fehérítés érdekében.
Egész biztosan nem lesz népszerű az új keletű közműadó: ennek lényege, hogy a föld alatt lévő vezetékek, csatornák után is adót köteles fizetni a közműszolgáltató. Annyiból egyfajta vagyonadóról beszélhetünk, hogy az új teher valójában nem vagy nehezen mozdítható berendezésekre, ingatlanokra irányul.
A friss csomagból az egyik legaggályosabb elem a bankadó fenntartása! Ezzel a banki hitelezési képesség tovább csökken, és az üzleti bizalmat is tovább rombolja a bankszövetséggel megkötött megállapodás felrúgása. A bankadó - a tranzakciós adó növelésével együtt - a gazdasági növekedés beindítása ellen hat, hiszen a pénz a gazdaság számára olyan, mint a motornak az olaj, olaj nélkül viszont a motor besül, a gazdaság pedig megáll. A kincstári tranzakciók megadóztatásával pedig az állam „önmagát sarcolja”, hiszen a pénz az egyik zsebből a másikba kerül. Nehezen elképzelhető ugyanis, hogy a kincstár áthárítja és beszedi az adót olyan ügyleteknél, mint a közszféra bérei, a gyes, a gyed vagy a nyugdíjak kifizetése.
