További adócsökkentések: szép remények?

Nem vitás, jót tenne a válságból nehezen kikászálódó magyar gazdaságnak egy újabb adócsökkentés. És az sem kérdéses, hogy ennek a munkát és a gazdasági tevékenységet terhelő adókra kell irányulnia. Gazdasági növekedést elősegítő hatása mellett egy ilyen irányú adócsökkentés az adóbeszedés hatékonyságát is javítaná, az élőmunkát terhelő adóknál ugyanis nagyobb a kibújás, az elkerülés lehetősége, mint mondjuk a fogyasztási adóknál. Ha tehát a munkát terhelő elvonások csökkennek, és – a költségvetési egyensúlyt figyelembe véve – a fogyasztási adók szükségképpen nőnek, olyan területekre helyeződik át a költségvetési bevételek nagyobb része, amelyek befizetését könnyebb ellenőrizni.

Mivel a gazdaságpolitika korábban is ezeket a területeket vette célkeresztjébe, mozgástér tekintetében már kevésbé rózsás a kép. A személyi jövedelemadózásban 2010-ben szüntették meg a második, magasabb adókulcsot, jövő év elejétől pedig immár teljesen megszűnik a tényleges adóterhet több mint negyedével megnövelő szuperbruttó adóalap. (Igaz, ezzel párhuzamosan megszűnt az adójóváírás lehetősége is.) Könnyen lehet, hogy Orbán Viktor éppen erre (vagyis a szuperbruttó megszűnésére) utalt a hétvégén, az ugyanis egyelőre meglehetősen valószínűtlennek tűnik, hogy a közeljövőben esély nyílna a jövőre már tényleg megvalósuló 16 százalékos egykulcsos adóterhelés további mérséklésére. A személyi jövedelemadózásban az utóbbi két évben az állam már így is mintegy 600 milliárd Ft-nyi bevételről mondott le.

Nem is lenne kifejezetten bölcs döntés a további szja-csökkentés, az ugyanis az eddigi eredményekből is látszik: az alacsonyabb adótehernek köszönhető összegeket az emberek megtakarítják (vagy fennálló adósságuk csökkentésére fordítják),így ez a gazdaságpolitikai lépés egyelőre alig járult hozzá a fogyasztás bővüléséhez.

Az szja kapcsán Orbán Viktor miniszterelnök beszélt még arról is, hogy egy-két éven belül 5,5 millió adófizetőre van szüksége az országnak. Ez annyiból merész kijelentés, hogy jelenleg adóbevallást is csak mintegy 4,5 millió ember készít, és a teljes szja-bevétel két harmadát mindössze 650-700 000 fő fizeti meg. Akármit is tervez a kormány, ennek az aránynak a javítása, az adófizetés egyenletesebbé tétele fontos és támogatandó célkitűzés lehet.

A társasági nyereségadónál még világosabb a helyzet: a hatályos szabályozás szerint 2015-től itt megvalósul az egy adókulcs, bár tisztán adótechnikailag erre már 2013-tól is lenne lehetőség. Ezt már 2010-ben is így tervezte a kormány: akkor két lépcsőben 10 százalékra kívánták csökkenteni az adó mértékét, végül azonban „velünk maradt” az átmenetinek beharangozott, 500 millió Ft-os adóalap feletti 19 százalékos kulcs. Ha minden jól megy, három év múlva azonban 10 százalék lehet az egységes társasági adó mértéke, ami minden tekintetben roppant versenyképes. Az már más kérdés, hogy a többi adóteher – elsősorban a járulék és a helyi iparűzési adó – még mindig jelentős, a térséginél sokkal súlyosabb terhet ró a cégekre. A társaságok adóterhelése egyébként a 2013-tól tervezett kisvállalkozási adók bevezetése kapcsán is csökkenhet- akár ez is megbújhata kormányzati kommunikáció mögött, bár a tervezet bizonyos veszélyeket is tartalmaz, amire korábbi blogbejegyzésünkben már felhívtuk a figyelmet.