A nyereség típusú adók kapcsán azonban számos kérdés merül fel azok megítélését, meghatározását, elszámolását illetően. Az alábbiakban az IAS 12 IFRS standard kapcsán jellemző kérdésekre adjuk meg a választ.
Adónemek minősítése az IFRS szerint
Fontos kérdés, hogy a különböző adónemeket miként ítéljük meg, azok jellege alapján figyelembe vehetőek-e, illetve figyelembe kell-e őket venni nyereségadókként az IFRS esetében?
Evidens, hogy a társasági adót nyereségadónak tekintjük Magyarországon. Nem egyértelmű azonban, hogy nyereségadónak minősül-e például a helyi iparűzési adó, vagy az innovációs járulék, amelyek megállapításánál a nettó árbevételből kell kiindulni.
Jogosan feltételezhetnénk, hogy ezen adónemek csak olyan vállalkozás esetén tekinthetőek nyereségadónak, amely nagymértékű csökkentő tételeket vehet figyelembe adóalapjának megállapítása során. Így például anyagköltséget, alvállalkozói teljesítést, eladott áruk beszerzési értékét és közvetített szolgáltatások értékét, hiszen tartalmában így kvázi a bruttó nyereség képezi az adóalapját.
Míg egy kereskedő cégnél nagy bizonyossággal megállapítható, hogy az iparűzési adó, illetve ez alapján az innovációs járulék is nyereségadónak tekinthető, addig egy szolgáltató vállalatnál nem jelenthető ki ilyen egyértelműen ugyanez. Utóbbi cégeknél ugyanis a jellemző költségek, ráfordítások személyi jellegűek. A helyi iparűzési adó és az innovációs járulék ilyen esetekben nagymértékben az árbevétel összegén alapul, amely inkább egy forgalmi típusú, fogyasztási adó sajátja, mint egy nyereség jellegű adóé.
Ugyanezen kérdéseket kell átgondolni az egyes adónemek, mint például a szektorális különadók esetén az IFRS beszámolók összeállításakor. A pontos minősítéshez érdemes szakembert igénybe venni, ha még nincs tényleges IFRS tapasztalattal rendelkező kolléga házon belül.
Kérdés esetén forduljon IFRS szakértőinkhez!
Mikor keletkezik halasztott adó egy vállalatnál?
A nyereségadót két részre bonthatjuk, a halasztott adóra és a tényleges adóra. Így egy közteher nyereségadóként történő minősítését követően az első kérdés, hogy a tényleges adó mellett az IFRS szerint halasztott adót kell-e kimutatni a társaságnak.
A válaszhoz meg kell vizsgálni, hogy a vállalat eszközeinek és forrásainak értéke számviteli és adózási értelemben megegyezik vagy eltérő-e? Ezentúl elemezni kell van-e áthozott, fel nem használt veszteség vagy még igénybe nem vett adókedvezmény, adójóváírás.
A különbségeket figyelembe véve áll elő az adómérleg, melyet összevetve a számviteli mérleggel azonosíthatók az IFRS szerinti halasztott adót érintő tételek.
Azonban ezek bármelyikének megléte önmagában még nem jelent automatikusan halasztott adót, ugyanis különbség esetén kizárólag az átmeneti különbségen alapulhat halasztott adó. Az állandó különbségeknek nincs hatása a vállalat későbbi adófizetési kötelezettségeire.
Teljes körű IFRS-adótanácsadás
Átmeneti vagy állandó az adókülönbség?
Különbség esetén kizárólag az átmeneti különbségen alapulhat halasztott adó! Tehát olyan különbségen, mely belátható időn belül visszafordul, hiszen az állandó különbségeknek nincs hatása a vállalat későbbi adófizetési kötelezettségeire.
Mivel IFRS szerinti halasztott adókövetelést vagy halasztott adókötelezettséget csak az átmeneti jellegű különbségek jelentenek, melyek esetén a számviteli nyilvántartás szerinti és adótörvényeken alapuló értéke közötti különbözetek belátható időn belül visszafordulnak, így a halasztott adó kiszámításához szükséges egy adózás szerinti érték nyilvántartás kialakítása is. Ebben az is rögzítésre kerül, hogy az adókülönbség állandó vagy átmeneti.
Tipikus átmeneti adókülönbségeket okozhat az IFRS alkalmazása mellett:
- Tárgyi eszközök: értékcsökkenés, eltérő leírási kulcsok, maradványérték, fejlesztési tartalék, átértékelés
- Vevőkövetelések: az adótörvény szerint el nem ismert értékvesztésből eredő különbség
- Céltartalék: képzést és feloldást az adótörvény nem ismeri el az adóalapban
- Veszteségelhatárolás
Egy efféle kettős nyilvántartás vezetésére, gyors előállítására a magyar vállalatok jelentős része jellemzően a tárgyi eszközök, vevők és szállítók, elhatárolt veszteség terén van felkészülve. IFRS szerinti eltérések ugyanakkor más esetekben is jelentkezhetnek, például átértékelés esetén, értékvesztés elszámolása, céltartalék képzése kapcsán, üzleti kombinációból, leányvállalati, társult vállalkozási befektetések és a közös vállalkozásokban való érdekeltséggel összefüggésben.
Elszámolhatóság, megjelenítés az IAS 12 standard alapján
A halasztott adókötelezettség, tehát a jövőben fizetendő nyereségadók összegének elszámolása kötelező!
A halasztott adókövetelés, azaz a jövőben levonható nyereségadók összege azonban csak akkor jeleníthető meg, ha valószínű, hogy a jövőben a gazdálkodó egység olyan összegű adóköteles eredményt ér el, amellyel szemben érvényesíthető a levonható átmeneti különbözet.
S bár az időtényező fontos az IFRS rendszerében, a halasztott adó összege soha nem diszkontálható.
Adókulcsok közötti különbség, megtérülés kezelése az IFRS szerint
Annak következtében, hogy az adókulcsok változhatnak, a halasztott adó tekintetében kiemelten figyelni kell arra, hogy azzal az adómértékkel kell számítani, amelyet várhatóan alkalmazni kell majd az átmeneti különbség megfordulásának idején.
Abban az esetben, ha az IFRS beszámoló fordulónapját megelőzően még nem ismert, de a közzétételre való engedélyezés napjáig ismerté válik az új adókulcs, akkor azt a kiegészítő megjegyzések között be kell mutatni.
Mint az látható, a nyereségadók, illetve kiemelten a halasztott adók egy rendkívül összetett kérdéskör, mely sok szempont figyelembevételét igényli, így bármiféle bizonytalanság esetén javasoljuk IFRS ismeretekkel rendelkező adószakértő felkeresését.
