Út az állami hulladékrendszerből a gyártói felelősségen alapuló rendszer felé
Az új hulladékgazdálkodási rendszer egy igazi utazás a gazdálkodók részére, egy állami hulladékgazdálkodási rendszerből egy új, koncesszión és gyártói felelősségi alapon nyugvó rendszer felé. Amiben kifejezetten új megoldásokat hoz az EPR rendszer az éppen az, ami a hulladékgazdálkodás elsődleges kérdése: miként és kivel lehet finanszíroztatni ezt az alapvetően állami tevékenységet? Nem elhanyagolható természetesen az sem, hogy a magyar EPR rendszer a koncesszióba adás változatát választotta – az majd a későbbiekben derül ki, hogy ez jó döntés volt-e a hatékony hulladékkezelés vonatkozásában.
Mindenesetre az új EPR rendszer 2023. július 1-vel elstartolt, az azonban kérdés, hogy az EPR-rel, valamint a gazdálkodók által termelt hulladék elszállításával kapcsolatos regisztrációkat és további kötelezettségeket a gazdálkodók hány százaléka tudta megoldani és milyen mértékben tudtak a júliusi induláshoz szükséges feladatokra felkészülni.
Tekintettel arra, hogy a hulladékgazdálkodás új rendszerében a koncesszornak kiemelkedő szerepe van, felé kell fizetni az EPR díjat, valamint vele kell szerződni a hulladék szállítására, kiemelkedő jelentősége vannak annak, hogy az EPR rendszerrel érintett és fizetési kötelezettséggel terhelt gazdálkodók mindegyike eleget tegyen ennek a kötelezettségnek.
Kik lesznek az új EPR-rendszer potyautasai?
Aki nem regisztrált és ezáltal nem is fog EPR díjat fizetni, de hulladékot termel, valamint EPR köteles terméket hoz forgalomba, az szerintem a rendszer potyautasának tekinthető.
Ugyanis az EPR rendszerben a díj fizetésével kollektív teljesítés keretében finanszírozzuk a hulladékgazdálkodás új rendszerét, a hulladékkal kapcsolatos koncesszori feladatokat.
A kérdés az, hogy milyen mértékben lesznek potyautasok az EPR rendszerben, és az új rendszer ellenőrzési mechanizmusa milyen mértékben lesz képes a potyautasok kiszűrésére.
Megítélésem szerint, bár a gazdálkodók jelentős része próbálja az új rendszer által előírt kötelezettségeket teljesíteni, azonban ez gyakran még a jelentős tapasztalattal rendelkező társaságok szakembereinek sem egyszerű. Főleg nem úgy, hogy a bevezetés utolsó óráiban még változnak a szabályok, valamint a fizetendő EPR-díj mértéke is 30 nappal annak alkalmazása előtt válik ismertté.
Az érintettek egy jelentős része nem azért lesz potyautas, mert ki akar maradni az EPR rendszerből, hanem azért, mert nem látja át teljes mértékben a vonatkozó szabályokat, és jelenleg az erre szakosodott tanácsadók leterheltsége is olyan, hogy szakmai segítséget is csak hosszú sorbanállás után kapnak.
Túl a Környezetvédelmi Termékdíjon
Az EPR rendszer sok rokon vonást mutat az évek óta jól működő környezetvédelmi termékdíjjal. Éppen nem egypetéjű ikrekről, de közeli rokonokról van szó, amennyiben a két rendszerben érintett termékáramokat vesszük alapul, valamint a fizetési jogcímeket.
Ugyanakkor az EPR rendszer bevezetésével sok olyan gazdálkodó került a kötelezettek körébe, akik korábban nem ismerték a KVDT-t, nem kezelték azt, számukra jelent a legnagyobb kihívást az EPR rendszer kezelésének kialakítása. Újdonság lehet számukra, hogy a termékeket kódokkal kell azonosítani, speciális nyilvántartást kell kialakítani, ennek megfelelően regisztrálni és majd bevallást készíteni és nem utolsó sorban a MOHU számláját fizetni. Ez a gazdálkodói kör nem kívánja megkerülni az EPR szabályokat, hanem próbál annak megfelelni saját erőből vagy tanácsadói segítséggel kisebb nagyobb sikerrel, azonban Ők is potyautasok lesznek amennyiben az első fizetési kötelezettség beálltáig nem sikerül a rendszerüket kiépíteni.
EPR szakértő segítségét kérem!
Hogyan és ki ellenőrzi majd az EPR-díjak fizetését?
Mint minden fizetési kötelezettség esetében, itt is lesznek olyan gazdálkodók, akik annak ellenére, hogy érintettek lennének az EPR fizetési kötelezettséggel mégsem fizetnek. Kivárnak addig amíg látni lehet, hogy az ellenőrzés ezen a területen mennyire lesz hatékony.
Bár ők az igazi keményvonalas potyautasok, de nem tudok számukra jó hírekkel szolgálni.
A termékdíj esetében ismert az ellenőrzés hatékonysága, de ezt nem lehet alapul venni az EPR-díj esetében, ugyanis míg a termékdíjat a NAV ellenőrizte, addig az EPR- díjak felügyelete a hulladékgazdálkodási hatóság ellenőrzési körébe tartozik.
Bizonyára új feladat lesz ez a hulladékgazdálkodási hatóság számára is, de a hírek szerint történt olyan irányú fejlesztés, amely azt a célt szolgálja, hogy hatékony legyen az ellenőrzés ezen a téren.
A tisztánlátás kedvéért rögzíteni kell, hogy a koncesszor MOHU nem rendelkezik hatósági jogkörrel, így hatósági ellenőrzéseket sem végezhet, annak ellenére, hogy egy esetleges bevétel kiesés közvetlenül a koncesszornál jelentkezik.
De még mielőtt bárki is alulértékelné az új hulladékgazdálkodási rendszer kialakulóban lévő ellenőrzési metódusát és rendszerét, egy, a fémkereskedelem szabályozásában megbújó rendelkezés mindenképpen figyelmet érdemel, amely arra enged következtetni, hogy a hatékony ellenőrzésnek megvan a receptje.
Pénzügyőrök a hulladékgazdálkodási rendszerben?
A fémkereskedelmi szabályok változásából adódóan 2023. július 1-től kizárólag a MOHU koncesszori alvállalkozói vehetnek át a hulladékgazdálkodási intézményi résztevékenység körébe tartozó fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot tartalmazó hulladékot. Az a fémkereskedő, aki nem köt alvállalkozói szerződést a MOHU-val, az ilyen jellegű hulladék átvételét meg kell, hogy tagadja.
A 245/2023 (VI.22.) kormányrendelet a fémtörvény vészhelyzet ideje alatt történő eltérő alkalmazásának szabályait tartalmazza, mely szerint a koncessziós társaság (MOHU) megkeresheti a fémkereskedelmi hatóságot (NAV) a jogszabályban meghatározott gazdálkodók, vagy azok egy csoportjának ellenőrzése céljából. Egy ilyen felkérésre a koncesszor és a NAV előzetes megállapodást köt, és az adóhatóság a jogszabályban rögzített díjra, az ellenőrzést végző személyenként és alkalmanként egymillió forintra jogosult. A koncesszor által a NAV részére fizetett díj a rendelkezések szerint a koncesszor által elszámolható költség az állami feladatra.
A fenti rendelkezések csak 2024. január 1-től alkalmazandóak, de a szabályozás megteremtette annak jogi lehetőségét, hogy a hulladékgazdálkodással kapcsolatos kötelezettségek egy tapasztalt ellenőrzési hatóság látókörébe kerüljenek, ha nem is ingyen. A fémkereskedelmi hatósági feladatokat a NAV szervezetén belül a rendészeti múlttal rendelkező pénzügyőrök végezték eddig is, és valószínűleg amennyiben a koncesszor igénybe veszi a jogszabály biztosította NAV szolgáltatást, akkor a hulladékgazdálkodási ellenőrzés terén is pénzügyőrökkel fogunk találkozni.
Innen már csak egy lépés, hogy ne csak a vészhelyzet ideje alatt és ne csak a fémhulladékok terén szálljanak be a pénzügyőrök a hulladékgazdálkodási ellenőrzésbe.
A kialakulóban lévő hatékony ellenőrzés mellett a potyautasoknak célszerű azt is számításba venni, hogy az EPR rendelet nem csak fiskális szankciót tartalmaz, hanem olyan hatékony szankciós eszköz igénybevételét, mint az EPR fizetési kötelezettséggel érintett termék forgalmazásának a korlátozását.
Egy potenciális bírságot még csak-csak bekalkulálhat valaki, aki nem kívánja betartani a szabályokat, de azt megkockáztatni, hogy az érintett terméket nem tudja értékesíteni, öngyilkosság. Hasonlóan hatékony szankció lehet a termék forgalmának korlátozása, mint az adóhatósági intézkedésként a balatoni szezonban egy üzlet adott időtartartamra történő bezárása.
Ugyan még csak formálódik az új hulladékgazdálkodás gyakorlati ellenőrzési rendszere, de már most látszik, hogy nem érdemes az EPR-ben potyautasnak lenni.
