Cégérték meghatározása – leggyakoribb tévhitek
Blogunkban ismertetünk néhány gyakorlati példát, hogy a hétköznapokban milyen cégértékelési tévhitekkel találkozhatunk.
Először is fontos tisztázni, hogy milyen értékelési módszertanokat alkalmazunk a mindennapokban és hogy ezek pontosan hogyan is épülnek fel, mivel gyakran előfordul, hogy az használt módszertanok „összemosva” kerülnek alkalmazásra, miközben ezek teljesen különálló és alapesetben egymással nem feltétlenül kompatibilis megközelítések (kivételek persze mindig akadnak).
Cégérték számítása - 3 fő értékelési módszertan
A cégérték meghatározása során alapvetően 3 fő értékelési módszertant alkalmaznak a cégérteléssel foglalkozó szakemberek egy cég valós piaci értékének megállapítása során.
- Cash-flow alapú értékelési módszertanok (pl. DCF, APV, EVA)
- Össszehasonlító alapú értékelés (Relative valuation) – (EV/EBITDA, EV/EBIT vagy EV/Sales)
- Nettó eszköz alapú módszertan (Asset-based valuation)
A DCF módszer lényege, hogy a vállalat jövőbeli szabad cash flow-it diszkontálják jelenértékre egy meghatározott diszkontrátával.
Az összehasonlító alapú értékelés során általában a társaság egyetlen pénzügyi vagy működési paraméterére építve történik az értékelés (üzemi eredmény, vagy értékcsökkenés nélküli üzemi eredmény vagy árbevétel). A piaci alapú összehasonlítás történhet historikus tranzakciók, vagy tőkepiaci társaságok összehasonlító adatai alapján.
A nettó eszköz alapú módszer kiterjed a cég elsődleges eszközeinek és forrásainak valós piaci értékük szerinti módosítására. Ezt a módszert általában akkor alkalmazzák, amikor a vállalkozás eszközeinek optimális felhasználása eltér azok aktuális alkalmazásától vagy az eszközök várható piaci forgalmi értéke megközelíti / várhatóan meghaladja az előző 2 módszer alapján végzett értékelés során becsült értéktartományt, illetve abban az esetben amennyiben egy társaság relatíve kis nyereség fedezettel „operál” relatíve nagyobb eszközállomány mellett.
cégérték számítás - szakértő segítségét kérem
Cégértékelési tévhitek a nyereség alapú cégértékelés során
1.A cégértéket növeli a nagyobb értékcsökkenés mert nagyobb lesz az EBITDA?
Természetes, hogy egyes cégtulajdonosoknál gyakori tévhit, hogy ha adott évben magasabb értékcsökkenést számolnak el, mint a korábbi években, akkor az EBITDA alapú értékelés is magasabb lesz és ezzel együtt a cég értéke is nőni fog. Azonban ez a megállapítás téves.
Az EBITDA (azaz értékcsökkenés nélküli üzemi eredmény),éppen arra szolgál, hogy kiszűrje az értékcsökkenés és amortizáció hatását az üzemi eredményből. Ez azt jelenti, hogy az EBITDA nem veszi figyelembe az értékcsökkenés mértékét, így annak változása nem befolyásolja közvetlenül az EBITDA-t és így a cég értékét sem ezen az alapon.
Így habár matematikailag az üzemi eredményhez egy nagyobb értékcsökkenés kerül hozzáadásra, hogy az EBITDA-t megkapjuk, gyakorlatilag maga az üzemi eredményem alacsonyabb lesz (hiszen az értékcsökkentés nagyobb),így minden más változatlansága mellet ugyanakkora EBITDA értékkel számolhatunk.
2.Az eszközök értéke növeli a cégértéket?
Sokszor felmerül a kérdés, hogy amennyiben nyereség alapon kerül értékelésre a cég, akkor mi történik az eszközök értékével? Ezeknek nem kellene növelni a cégértéket?
Nos, pl. egy nagy készletállománnyal rendelkező kereskedő cég esetében felmerülhet a gondolat, hogy a készletek értékét külön hozzá kellene adni a cégértékhez. Azonban ez a gondolat téves.
A nyereség alapú értékelés esetén a cég nyeresége már magában foglalja a készletek értékesítéséből származó bevételeket. Ha külön hozzáadnánk a záráskori készletállomány értékét a cégértékhez, akkor „duplikáció” történne, mivel a készletekből származó nyereség már egyszer figyelembevételre került, másik oldalról nézve pedig készlet nélkül nyereség se jöhetne létre.
Ugyan a példa a készletek felől közelíti meg a problémát, de fontos hangsúlyozni, hogy a fent említettek minden befektetett eszköz esetében relevánsak, hiszen a cég nyereségtermelés céljából tartja fenn ezen eszközöket, így hozzájárulnak a nyereség termeléséhez. Annak ellenére, hogy vannak az értékelések során hibrid megközelítési módszerek is pl. ingatlan érték figyelembevételére, alapvetően ezen eszközök értéke nem növeli a cégértéket, hiszen, ha nem lennének, a nyereség sem realizálódott volna.
3.Megegyezik-e a publikált EBITDA és az értékelésnél használt EBITDA?
Az EBITDA alapú cégértékelés során gyakran eltérések mutatkoznak a publikus EBITDA számokhoz képest. Ennek oka, hogy a bevételek és költségek, ráfordítások között gyakran több olyan tétel is szerepel, amelyek nem közvetlenül az operációhoz kapcsolódnak, vagy egyszeri jellegűek a vizsgált üzleti évek esetében (például a káreseményekhez kapcsolódó tételek, egyszeri eszközértékesítések, tulajdonoshoz kapcsolódó privát költségek).
Az EBITDA korrigálása az értékelés során különösen kritikus, mivel az értékelés során olyan, tisztán az operációból származó nyereséget szükséges figyelembe venni, amely ténylegesen tükrözi a társaság valós és fenntartható eredményét.
4.Nyereség alapú értékelés = 2 szám összeszorzása?
Gyakran találkozunk azzal a meglátással, hogy a nyereség alapú értékelés nem a legmegfelelőbb módszertan, mivel gyakorlatilag két szám összeszorzásából áll. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy bármilyen értékelési módszert is választunk, számos tényezőt figyelembe kell venni. Nincs ez másként a szorzószámos értékelés esetében sem.
Az ilyen típusú értékelés során először meg kell vizsgálni a cég több éves eredményét, és ezeket az eredményeket normalizálni kell, tehát ki kell szűrni minden olyan tételt, amelyek nem tisztán az operáció érdekében merültek fel (rendkívüli vagy egyszeri bevételek /ráfordítások).
Ezt követően figyelembe kell venni a cég jövőbeli növekedési potenciálját, a likviditási kockázatot, a menedzsment függetlenségét, valamint számos egyéb olyan tényezőt, amely valós piaci tranzakció esetén befolyásolni fogja a potenciális vevő, befektető gondolkodását és árazását. Például, fontos kérdés lehet, hogy a cég mennyire függ egyetlen ügyféltől vagy beszállítótól, milyen az iparági versenyhelyzet, illetve milyen a vállalat piaci pozíciója.
Ebből következően így ezen egyszerűnek tűnő módszertan számos olyan tényezőt figyelembe kell, hogy vegyen, amelyek explicit, számszerűsített módon nem feltétlenül jelennek meg egy értékelési excelben, így megtévesztő képet adva komplexitásáról.
Cégértékelési tévhitek: cég-és tőkeérték, nettó működőtőke
Cég- és Tőkeérték, a kettő nem ugyanaz?
Számos alkalommal előfordul, hogy a cégérték és a tőkeérték fogalmai összekeverednek egy értékelés során. Alapvetően a DCF és nyereség alapú értékelések során először a cégérték kerül meghatározásra. Az értékelés során úgy nevezett „cash-free – debt-free” alapon szükséges az értékelést elvégezni, hogy kizárólag az operációból származó cégértéket kapjuk meg, majd ezen értéket szükséges korrigálni az adott cég pénzeszköz- és hitelállományával, hogy megkapjuk a tőkeértéket. A cégértékelés általában a tőkeérték meghatározásáig tart, azonban ez nem feltétlenül a cégért fizetendő vételárat jelentheti.
A vételár jellemzően az adásvételi szerződés tárgyalása során kerül véglegesítésre, amely során a tőkeérték jellemzően módosításra kerül az aktuális (záráskori) nettó működőtőke (+) és az átlagos normalizált nettó működőtőke (-) különbségével is, kezelve így annak kérdését, hogy az eladó milyen „állapotban” adja át az új tulajdonosnak a céget. Ennek számszerűsítése azonban a tranzakció későbbi szakaszában, az átvilágítási folyamat során kerül vizsgálatra, így a Tőkeérték kellő megközelítést ad a várható vételárra vonatk
