Külföldi áfa-visszatérítés – miben helytelen a magyar gyakorlat?
Gyakori problémát jelent a külföldi áfa-visszatérítési eljárások során, hogy a NAV minden olyan esetben elutasítja a külföldi adózók kérelmét, amikor nem kapja meg határidőben a kért információkat, dokumentumokat. Teszi ezt olyankor is, amikor a fellebbezés során pótlásra kerülnek a hiányosságok, és az visszatérítés egyébként megilletné az adózót. Ezt a gyakorlatot támadták meg most sikeresen az Európai Unió Bírósága előtt.
Az EU bírósági döntés háttere a magyar áfa visszaigénylési ügyben
Az Európai Unió Bíróságának (EUB) C-746/22. sz. ítélete 2024. május 16-án jelent meg, mely a Slovenské Energetické Strojárne a.s. szlovák adózó Magyarországon benyújtott áfavisszatérítés iránti kérelmének elutasítása kapcsán született. A szlovák társaság a 2008/9/EK tanácsi irányelv (ún. 8-as irányelv) alapján 2021. februárjában benyújtotta a NAV-hoz adóhatósághoz a magyarországi ingatlanokon végzett, mérnöki tevékenységéhez kapcsolódóan rá áthárított áfa visszaigényléséhez kapcsolódó kérelmét.
A NAV a kérelemmel kapcsolatban további információkat, dokumentumokat kért, a szlovák adózó ezeket elmulasztotta megküldeni, a NAV pedig első fokon elutasította a kérelmet. A Slovenské Energetické Strojárne a.s. fellebbezést nyújtott be az elutasító döntéssel szemben, és egyben pótolta a kért iratokat is.
A másodfokú adóhatóság helybenhagyta az elsőfokú határozatot, többek között mivel úgy ítélte meg, hogy nem veheti figyelembe a fellebbezéshez mellékelt iratokat, hiszen az adóigazgatási rendtartásról szóló törvény (Air) 124. § ának (3) bekezdése megtiltja új bizonyítékok előterjesztését a fellebbezés alátámasztására, ha a fellebbezőnek tudomása volt ezekről a bizonyítékokról az elsőfokú határozat meghozatala előtt.
Küldöldi áfa visszatérítése - adótanácsadó segítségét kérem
Kérdések az áfasemlegesség elve kapcsán
A szlovák adózó a másodfokú döntés ellen fellebbezést nyújtott be a Fővárosi Törvényszékhez, amely az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából az EUB-hez fordult annak tisztázása érdekében, hogy az Air. hivatkozott rendelkezése nem sérti-e a héasemlegesség (azaz az áfasemlegesség) és az tényleges érvényesülés elvét a 8-as irányelv által biztosított fellebbezési jog mellett.
Kérdés továbbá, hogy a hiánypótlás teljesítésére rendelkezésre álló 1 hónapos határidő jogvesztőnek minősül-e.
Az EUB döntése az áfalevonási jog kapcsán
Döntésében az Európai Unió Bírósága először is leszögezte, hogy az adólevonási joghoz hasonlóan a visszatérítési jog is az uniós jogszabályok által létrehozott közös héarendszer egyik alapelve, és főszabály szerint nem korlátozható.
A héasemlegesség alapelve megköveteli, hogy az előzetesen felszámított héa (áfa) levonására vagy visszatérítésére sor kerüljön, ha az anyagi jogi követelmények teljesülnek, még akkor is, ha az adóalany bizonyos alaki követelményeknek nem tett eleget.
Más azonban a helyzet, ha az ilyen alaki követelmények megsértése azzal a hatással jár, hogy nem lehet bizonyítani az anyagi jogi követelményeknek való megfelelést.
Azt is kimondta a Bíróság, hogy az egyes tagállamok belső jogrendjébe tartozik annak eldöntése, hogy az elsőfokú elutasító döntés után benyújtott bizonyítékokat hogyan és milyen formában fogadja el, vagy esetleg tagadja meg azok figyelembevételét, feltéve azonban, hogy ezek a szabályok nem kedvezőtlenebbek, mint a hasonló jellegű belső helyzetekre vonatkozó szabályok (egyenértékűség elve),és nem teszik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve).
Az EUB álláspontja alapján a bemutatott magyar, és minden más hasonló nemzeti szabályozás „szisztematikusan megakadályozza” az áfa visszatérítését azon adóalanyok számára, akik – noha késedelmesen teljesítették a kiegészítő információkra irányuló kérést – az e visszatérítéshez szükséges valamennyi anyagi jogi feltételnek megfelelnek.
Megállapította továbbá azt is a Bíróság, hogy a magyar és hasonló nemzeti szabályozások ellentétesek a megfelelő ügyintézéshez való jog elvével, amely megköveteli az adóhatóságoktól, hogy ellenőrzési kötelezettségének keretében gondos és pártatlan vizsgálatot folytasson le, ily módon megbizonyosodva arról, hogy a határozat meghozatala során a lehető legteljesebb körű és legmegbízhatóbb információk álljanak rendelkezésére. Amennyiben azonban az adóhatóság az Air. rendelkezései miatt nem veheti figyelembe az adózók által késedelmesen megadott válaszokat az adóhatóság szükségszerűen megsérti az említett elvet, hiszen olyan határozatot hoz, amelyről tudja, hogy valószínűleg hiányos vagy akár téves információkon alapul.
Fentiek alapján az EUB megállapította, hogy a kérdéses magyar szabályozás sérti a héasemlegesség alapelvét, valamint a tényleges érvényesülés elvét, mivel megtiltja az adózók számára, hogy a másodfokú adóhatósághoz benyújtott fellebbezésben adja meg az elsőfokú adóhatóság által kért kiegészítő információkat.
A döntés hatásai a magyar áfavisszaigénylési eljárásokra
Számos esetben láttuk, hogy a külföldi áfavisszaigénylési eljárásokban a hiánypótlási határidő elmulasztása a külföldi adózók számára az áfa visszatérítés végleges akadályává vált, így rendkívül hasznosnak bizonyulhat az Európai Bíróság döntése ezeben az esetekben. Az adózók számára kedvező döntés hatásai azonban túlmutathatnak a külföldi áfavisszaigénylési eljárásokon is, mivel az EUB indoklása számos ponton utal az áfa más eljárásokban is érvényesülendő alapelveire, és az Air. kifogásolt szabálya általánosan, az adóügyekben hozott döntések ellen beadandó fellebbezésekre vonatkozik.
