A Kúria több eljárásában is felmerült már annak kérdése, hogy a nemzeti vámtörvény által meghatározott, a vámhiány 50%-nak megfelelő fix mértékű vámigazgatási bírság, arányos szankciónak tekinthető-e egy vámigazgatási jogsértés esetén.
A vámügyekben - ellentétben az adóügyekkel - alapvető szabály az, hogy elsődlegesen és közvetlenül alkalmazandóak az Európai Unió Vámuniójának szabályait tartalmazó Uniós Vámkódex rendelkezései. Egy vámeljárásban a vámhatóság közvetlenül alkalmazza és hivatkozik a Vámkódex rendelkezéseire, mely rendelkezéseket ugyanígy alkalmazni kell az EU más tagállamaiban is.
A Vámkódex a vámeljárás egy részénél tartalmaz részletes szabályozást, ugyanakkor több olyan terület van - ilyen a szankció is - ahol a Vámkódex a „tagállam bölcsességére” bízza, hogy alakítsa ki a Vámkódex rendelkezéseinek megfelelő részletszabályokat.
Tagállamokra bízott szankciórendszer
Ez a helyzet a vámigazgatási szankciókkal is, ahol a vámkódex csak annyi rendelkezést tartalmaz, hogy minden tagállam hozzon létre egy olyan vámigazgatási szankciórendszert, amely arányos, hatékony és visszatartó erővel rendelkezik. Ezen a területen tehát az Unió rábízta a tagállamra a gyakorlati megoldás kialakítását.
Első hallásra ez jó megoldásnak tűnne, főleg azért, mert a nemzetállamnak lehetősége van az amúgy teljesen EU jogi szabályozási körbe tartozó kérdésnek a szabályozására, és nem esünk abba a csapdába, hogy a magyar gazdálkodóknak az EU-s szabályozásból hátránya származik, már ha van ilyen csapda.
Vámtanácsadóként vizsgálva azonban a kérdést meg kell állapítani, hogy a magyar jogalkotás nem élt jól ezzel a lehetőséggel, és olyan magyar vámigazgatási szankciórendszert alkotott, amely kifejezetten hátrányosan érintheti azokat a gazdálkodókat, akik Magyarországot választják a vámkezelés helyszínéül, és azokat a vámszolgáltatókat is, akik Magyarországon nyújtanak vámügynöki szolgáltatásokat, mint vámjogi képviselők.
A magyar vámügyi szabályozás problémái
A magyar szabályozás ugyanis, egy olyan vámjogszabálysértés esetén, ahol vámhiány keletkezik, a pótlólagos vámteher előírása mellett, fix összegű, a vámhiány 50%-át kitevő bírsággal is sújtja az érintettet. Nem a bírság mértékével és nem azzal van a probléma, hogy valaki, aki megsértette a vámjogszabályokat, vagy nem teljesítette a kötelezettséget fizessen szankciót, hanem azzal, hogy a bírság megállapítása során nem képezi vizsgálat tárgyát az, hogy a jogszabálysértésben az érintettet terheli-e bármilyen szintű felróhatóság, és ha igen akkor annak mértéke milyen.
A vámhatóság álláspontja szerint szükségtelen vizsgálat tárgyává tenni egy jogsértés esetében azt, hogy a jogsértés megvalósításának milyen körülményei voltak, az érintett tisztában volt-e minden rá vonatkozó szabállyal, valamint, hogy a jogsértés bekövetkezését nem befolyásolták-e olyan tényezők, melyről a fizetésre kötelezett a legnagyobb körültekintés mellett nem tudhatott.
A vámigazgatási bírság jelenlegi szabályozásánál nincs arra lehetőség, hogy a fix mértékű 50%-tól lefelé bármilyen okból eltérjen a hatóság, és egy ilyen szabályozást nem is tart indokoltnak a vámhatóság, álláspontjuk szerint a jelenlegi szabályozás minden szempontból megfelelő.
Kifejezetten komoly problémát jelent a bírság ilyen jellegű megközelítése a vámigazgatási ügyekben azért is, mert a vámigazgatási eljárás számtalan olyan egyedi eljárási elemet tartalmaz, amely más területen- a rokonnak tekinthető adóigazgatás – nem jellemző.
Jelentkezzen a témában megrendezésre kerülő webináriumunkra!
Miben különbözik a vámigazgatási eljárás és az adóigazgatási eljárás?
Ilyen, tipikusan a vámigazgatási szabályozásra jellemző, hogy a vámterhet mindaddig biztosítani kell, amíg az nem került megfizetésre. Ennek egy módja az, hogy a vámáru továbbítására úgy történik meg az EU-n belül, hogy a vámhatóság által engedélyezett gazdálkodói kör (garantőrök, főkötelezettek) vállal kötelezettséget arra, hogy amennyiben a vámteher nem kerül megfizetésre, akkor mindenképpen helyt állnak anyagilag.
Az árutovábbítás fő kötelezettjének valóban van a vámteher fizetésére kötelezettsége, de az esetek jelentős részében az a jogsértés, ami miatt szükségessé vált a pótlólagos vámteher kiszabása, nem róható fel neki, gyakran rajta kívülálló okokra vezethető vissza.
Hasonló a helyzet a vámjogi képviseletet ellátó vámügynökkel is, aki egy közvetett vámjogi képviselet esetében az ügyfelétől kapott helytelen információ alapján teszi meg az árunyilatkozatot, és kellő körültekintés mellett sem biztos, hogy el tudja kerülni azt, hogy egy áruvizsgálat esetében a nyilatkozathoz képest más adatokat állapít meg a vámhatóság.
A fenti esetekben vizsgálni kellene a jogsértés körülményeit, és arra a személyre kiszabni a vámigazgatási bírságot, aki vonatkozásában nem csak formálisan, hanem ténylegesen is megállapítható a jogsértés elkövetése, és az elkövető esetében pedig a felróhatóság mértékét figyelembe kellene venni.
A felróhatóság vizsgálata nélkül elképzelhetetlen, hogy a jégsértéssel arányos szankció megállapítására kerül sor, ugyanis nem is rendelkezünk információval arról, hogy mi vezetett a jogsértéshez és az elkövető mit tett annak érdekében, hogy elkerülje azt, valamint, hogy a tudata milyen mértékben fogta át azt, hogy egy vámigazgatási jogsértést követ el. A felróhatóság, azaz az adott helyzetben elvárható megatartás vizsgálata álláspontom szerint minden szankció esetében elengedhetetlen feltétel, mert ellenkező esetben a szankció nem éri el a célját, egyszerű megtorlásként lehet értékelni.
Milyen indítványt nyújtottak be az RSM vámtanácsadói?
Tekintettel arra, hogy a nemzeti vámtörvény által szabályozott vámigazgatási bírságnak meg kell felelnie az Uniós Vámkódex, valamint az EU szankciók alkalmazásával kapcsolatosan kialakított ítélkezési gyakorlatával, a Fővárosi Törvényszék egy, az RSM vámtanácsadói által képviselt ügyben elfogadta azt az indítványt, hogy a bíróság kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást annak megállapítása érdelében, hogy a fentiekben kifejtett objektív alapú (felróhatóságot nem vizsgáló) vámigazgatási bírság rendelkezés megfelel-e a vámkódex és az ítélkezési gyakorlat szankciókkal szembeni arányossági elvárásának.
Úgy ítélem meg, hogy a formál logika szabályaival is ellentétes az, hogy egy jogsértésért megállapított szankcióról kijelentjük, hogy az megfelel az arányosság követelményének, annak ellenére, hogy a jogsértés elkövetésének a körülményeiről szinte semmit nem tudunk.
A vámhatóság az 50%-os birság mértéket arányosnak tartja, önmagában azért, mert a jogsértés vámhiányt okozott, és minden további elkövetési körülménynek nincs jelentősége. Az arányosság kérdéséhez mindenképpen hozzátartozik még, hogy a vámjogszabály arra az esetre, ha a vámhiány nem éri el a 150.000 forintot, és a tárgyévben első alkalommal történt a jogsértés, akkor el lehet tekinteni a bírság kiszabásától. Ebben az esetben alkalmazhatnak figyelmeztetést is.
Természetesen, nem a 150.000 forintos vámhiányos ügyek okozzák a gondot, hanem azok az esetek ahol 50, vagy 100 millió forintos a vámhiány és ezekben az esetekben nincs helyen mérlegelésnek, még a körülmények feltárásának sem, és automatikusan 25 és 50 millió forint a kirótt büntetés.
Az RSM álláspontja és javaslata
Dr. Falcsik István, az RSM Vám-, jövedék és termékdíj-tanácsadási üzletágvezetője szerint a vámhiányos vámigazgatási bírság kiszabásának jelenlegi gyakorlata méltánytalan és főként aránytalan szankciók alkalmazását teszi lehetővé, rombolva ezzel annak az esélyét, hogy az EU-n belül minél több gazdálkodó válassza Magyarországot olyan helyszínnek, ahol a vámfolyamatait bonyolítsa, növelve ezzel a logisztikai és egyéb szolgáltatási lehetőségek igénybevételét, és jelentős bevételhez juttassa ezzel a vám és logisztikai szolgáltatást nyújtókat.
A vámügynök és vámtanácsadó szakma képviselői között többen vannak olyanok, akik úgy látják, hogy orvosolható lenne a probléma azzal, ha a jogszabály lehetőséget biztosítana a vámhatóságnak arra, hogy az eset körülményeit mérlegelve, a felróhatóság vizsgálatának kötelezettségével, a kiindulási értékként tekintett 50 %-os mértéktől lefelé eltérhessen a hatóság, amennyiben az elkövetés körülményei ezt indokolják. Egy ilyen szabályozás arányos bírságot eredményezne, amely már megfeleltethető az Uniós Vámkódex elvárásainak. Nincs azonban ebben a kérdésben egyetértés, ezért meg kell várni az Európai Unió Bíróságának ide vonatkozó döntését.
