Eredménykötelem vs. gondossági kötelem – mi a különbség?
Vannak szerződések (jellemzően az építőipar területéről),ahol az eredménykötelem egyértelmű, hiszen nehezen vitatható el, hogy pl. egy villanyszerelőnek az épület elektromos hálózatát kell kialakítani, és munkájának eredménye később szemmel is látható.
Létezik ugyanakkor olyan határterület, ahol már nehezebb eldönteni, hogy alvállalkozói vagy megbízási szerződésről beszélünk, miközben ennek adóvonzatai jelentősek lehetnek, és vitathatóak egy adóellenőrzési folyamat, adóper során.
Ilyen határterület az őrzés-védés, ahol jó tíz éve az adóhatóság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a biztonsági szolgálatokra csak gondossági kötelem vonatkozik, függetlenül attól, hogy felelősek-e az őrzésük alatt lévő teljesítményekben egy esetleges betörés okozta kárért.
Szerencsére a Kúria ítélete felülírta ezt a NAV, illetve önkormányzati adóhatósági gyakorlatot, és jelenleg az őrző védő tevékenység megítélése azon múlik, hogy szerződésük szerint gondossági kötelem vonatkozik rájuk (azaz pl. azt vállalják, hogy a megfelelő létszámú személyzettel őrzik az ingatlant),vagy eredményességi (azaz pl. vállalják, hogy az őrzött ingatlanban nem fog kár keletkezni).
Ezzel pedig megalapozta azt, hogy az ilyen tartalmú szerződések esetében az adózó HIPA alapjának csökkentése jogszerű.
Fuvarozási szerződések: érvényesíthető-e a helyi iparűzési adóalap-csökkentés?
Megítélésünk szerint nagyon hasonló a történet a fuvarozási szerződéseknél is, ahol az eredménykötelem azzal bizonyítható, hogy az áru egy meghatározott ”A” pontból a ”B” pontba, a rendeltetési helyére eljut.
Egyes önkormányzati adóhatóságok jelenlegi gyakorlata alapján a fuvarozási szolgáltatás nem minősül alvállalkozói teljesítménynek, mivel álláspontjuk szerint a Ptk. rendszertanilag nem a vállalkozási szerződések közé sorolja azokat, hanem különálló szerződéstípusként nevesíti, mint „vállalkozási típusú” szerződést. Persze ha jobban utánamegyünk, akkor látni fogjuk, hogy a fuvarozás az egyik legősibb kötelmi jogi intézmény, amelyet már a római jog is rendhagyó vállalkozási szerződésként kezelt. A régi Ptk. önállóan nevesítette a fuvarozási szerződést, a szabályozás beemelte a vállalkozási szerződés kapcsolódó rendelkezéseit a fuvarozási szerződés fogalmába.
Az új Ptk. a fuvarozási szerződést a vállalkozási típusú szerződések között szabályozza. A szerkezeti változás eredményeként a Ptk. fuvarozási szerződésre vonatkozó szabályai közül több eltűnik, mivel azokat a törvény a vállalkozási szerződés általános szabályaként fogalmazza meg.
Fentiek alapján tehát a fuvarozási szerződésről álláspontunk szerint így kijelenthető, hogy az a helyi iparűzési adó szempontjából Ptk. szerinti vállalkozási szerződés. Mint ilyet, a szerződés alapján történő teljesítések költségeit az iparűzési adóalapból levonásba lehet helyezni, ha a további kapcsolódó feltételek is teljesülnek.
A Kúria kimondta már egy adóperes eljáráshoz kapcsolódó ítéletében, hogy „A szerződések adójogi és pénzügyi tárgyú jogkövetkezményei megállapításánál nem elsősorban a szerződések polgári jogi megnevezése és minősítése a meghatározó, hanem az ilyen megállapodásokat az azokban foglalt gazdasági események összes jellemzőjét értékelve kell adójogi szempontból minősíteni.”
Mégis egyes önkormányzati adóhatóságnál, de még a jogszabályok értelmezésére jogosult adózási szakembereknél is megjelent egy olyan szigorú értelmezés, hogy a fuvarozási szerződéseknél más a rendszertani minősítés, és a Kúria korábbi döntései ellenére sem vizsgálják azt, hogy a szerződés a tényleges elemei alapján vállalkozásinak minősülhet-e, hanem egyszerűen elutasítják az adóalapcsökkentés lehetőségét.
Az RSM szakmai álláspontja szerint a vállalkozási szerződés összes kritériumát teljesíteni tudja a fuvarozási szerződés. Nehéz elképzelni olyan fuvarozási megállapodást, ahol az áru nem kerül elfuvarozásra, a szerződés mégis teljesült és gondossági kötelem a meghatározó, nem pedig az áru elszállítása, mint eredménykötelem. A megrendelő adja az utasítást, hogy honnan hova kerüljön az áru, de a vállalkozó szállítja azt a saját felelősségére és a saját munkaszervezése alapján.
Ahogy látható tehát, nagyon is vitatható az egyes önkormányzatok álláspontja a fuvarozási szerződések adózási megítélése, a hipa-adóalapból történő levonhatóságának elutasítását illetően. Addig azonban biztosan nem lesz egyértelmű előrelépés, míg a Kúria döntései alapján a sajátos álláspontot képviselő, adóügyekben döntéshozó helyi szakemberek be nem látják a fuvarozási szerződés vállalkozási szerződéses elemeit.
Kérdés esetén forduljon szakértőinkhez!
Sok adózónál sajnos marad a biztonsági játék, azaz hogy elkerülendő az adóellenőrzési következményeket, nem helyezi levonásba a fuvarozási költségeket alvállalkozói teljesítményként, vagy egy adótanácsadó bevonásával más jogcímen próbálja a költséget adóalapcsökkentésként elszámolni. Azoknak a cégeknek azonban, ahol több milliós, akár milliárdos tétel a fuvarozási költség, lehet hogy, jobban megéri beszállni az adóvitába, hiszen mint az őrzés-védés példája is mutatja, meg lehet nyerni egy ilyen adóperes ügyet.
A szállítmányozási szerződések HIPA / adózási sajátosságai
A fentiek azonban nem mondhatóak el a szállítmányozási szerződésekről. Ezen szerződések sajátossága, hogy a fuvarozás lebonyolításán túl komoly adminisztratív elemeket is tartalmaznak, mint a fuvarszervezés, a feltételek biztosítása és a megbízó érdekeinek védelme. Ezen elemek miatt a szállítmányozási szerződések inkább megbízási jellegűek. Például ha a szállítmányozó a logisztikai feladatok ellátására a saját nevében, de a megbízó javára szerződik, vagy a konkrét fuvarozási tevékenységet nem is a megbízott végzi el. Amennyiben tehát szállítmányozási feladatokat vállal a cégünk, akkor nem javasoljuk azok költségét az iparűzési adóalapból levonni.
Fuvarozási szerződések esetében azonban – főleg ha túlcsordul bennünk a harci kedv – az RSM szakértői a tapasztalatok alapján látnak esélyt az adóhatósági álláspont bírói úton történő megváltoztatására, továbbá más jogcímen is csökkenthetjük az adóalapunkat.
