Apasági szabadság, szülői szabadság…Vigyázat, ára van!
Szabadnapok tömegére számíthatnak a kisgyermekes családok, ha elfogadásra kerül a Parlementhez benyújtott salátatörvény. Bár a végső elfogadás még hiányzik, de az átültetésre váró EU irányelvek* határozott utat jelölnek ki a jogalkotás számára. Fontos kiemelni, hogy a januárban hatályba lépő változások nem csak a szabadságokat érintik, viszont ez a téma önmagában is érdemes arra, hogy részletesebb bemutatást kapjon, ezért a többi rendelkezés ismertetésére egy későbbi blogbejegyzésben teszünk majd kísérletet.
De miért is gondoljuk úgy, hogy a szabadságnak ára van, ha ilyen pozitív változások elé néz a munkavállalók jelentős része? Miért nem jelenthet felhőtlen örömöt az új szabadságok bevezetése?
Mostanáig, ha szabadságról volt szó, akkor jellemzően mindenki a fizetett szabadságra gondolt és úgy is kezelte azt. Azzal talán a legtöbb munkavállaló tisztában van, hogy a betegszabadság és táppénz esetében csökken a készhez kapott juttatás összege és emellett létezik a fizetés nélküli szabadság intézménye. De alapvetően, ha szabadságról van szó, akkor az fizetett szabadság jelenik meg a fejekben.
Mostantól viszont át kell majd alakítani a gondolkodásunkat, mert az egyébként pótszabadság formájában jelenleg is létező apasági szabadság időtartama ugyan a duplájára nő (5 napról 10 napra),de az nem lesz teljes terjedelmében ugyanúgy fizetett, mint az eddig igénybe vehető rendes szabadság, illetve pótszabadság. A törvénytervezet szerint ugyanis, az apasági szabadság 6. napjától már csak a távolléti díj 40%-ára jogosult az azt igénybe vevő munkavállaló és csak az első 5 napra jár majd a teljes távolléti díj.
Szülői szabadság – nem csak hogy sokba kerül, de még bizonytalan is!
Az apasági szabadság mellett a gyermek hároméves koráig igényelhető, 44 munkanapnyi - egyelőre újdonságnak számító - szülői szabadság idejére sem jár teljes összegű juttatás. Ebben az esetben a munkáltatónak elegendő a távolléti díj 10%-át megfizetni a dolgozó részére, amit ráadásul csökkenteni kell az erre az időszakra a munkavállalónak fizetett a törvény szerinti gyermekgondozást segítő ellátás összegével is.
kérdése van? Keresse szakértőnket!
Tovább árnyalja a képet a szülői szabadság esetében, hogy bár ezt is be kell jelenteni 15 nappal az igénybevételt megelőzően, de a munkáltató szolgálati érdekből legfeljebb 60 nappal el is halaszthatja annak kiadását. Bár a (rendes) szabadság kiadásának időpontja ugyancsak módosítható, kivételesen fontos gazdasági érdek, vagy a működést közvetlenül és súlyosan érintő okból, kérdés, hogy a szülői szabadság esetében, mennyire életszerű ez a lehetőség?
Gondoljunk csak bele, hogy a szülői szabadság kivételéhez a másik szülővel való összehangolás, vélhetően gondos előkészítés szükséges, amit a mostani törvénytervezet elfogadása esetén a munkaadói halasztás könnyen felülírhat.
Már az egy hét nem sem a "miénk"!
Ha már a halasztás lehetőségénél tartunk nem mehetünk el amellett a módosító javaslat mellett sem, ami nem csak a szülői szabadságot érinti, de belenyúl az eddigi szabadságkiadási rendszerbe is. Ez a változtatás a munkavállalók azon jogát csorbítja, mely szerint évente 7 nap szabadsággal saját maguk rendelkezhettek, amit a munkáltató akkor is köteles volt a kért időpontban kiadni, ha gazdasági érdekei mást diktáltak volna.
Januártól ezt is felülírhatja a munkáltató, ha fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok merül fel. Ebben az esetben ugyanis megtagadhatja a szabadság kért időpontban történő kiadását. Ez a lehetőség mérlegelési lehetőséget teremt a munkáltató számára, ami növelheti a visszaélések és a kapcsolódó munkajogi peres eljárások számát is.
Tovább bonyolódik a (szabadság)képlet!
Ez a kétfajta szabadság nem lesz olyan „kötelező” járandóság, mint a rendes szabadság, tehát a munkaviszony végén a munkáltató nem köteles megváltani azt a részt, amit a munkavállaló nem használt föl a munkaviszony végégig vagy a gyermek hároméves koráig. A ki nem vett apasági szabadság és szülői szabadság fel nem használt része ebben az esetben elveszik.
Tehát az apasági szabadság és a szülői szabadság inkább egy olyan könnyítő lehetőségként fogható fel, aminek a kihasználására a jog csak korlátozott mértékben ösztönzi a munkavállalókat.
Viszont az alacsonyabb mértékű juttatás mellett más, megkülönböztetett státust is élveznek az új szabadságolási jogcímek. A szabadság időtartamához innentől kezdve felmondási védelem kapcsolódik majd, tehát hasonlóan a szülési szabadsághoz, a munkaviszony ezen időtartam alatt jogszerűen nem szüntethető meg.
Növekvő adminisztrációs terhek…
Az új típusú szabadságok kezelése külön adminisztrációs terhet is ró a cégekre, ugyanis azok nem az éves ciklushoz igazodnak és nem is a munkavállaló életkorát veszik majd alapul. Az apasági és a szülői szabadság egy adott feltételhez, a gyermek születéséhez, illetve megléthez kötődnek, tehát külön szabályozás nélkül egy elég gyakran munkahelyet váltó munkavállaló akár folyamatosan is szabadságon lehetne a szülői szabadsággal. Ennek megelőzésére a Munka Törvénykönyve azt is előírja, hogy a munkaviszony megszűnésekor a munkáltató adjon igazolást a jelenlegi és korábbi munkáltatók által kiadott apasági és szülői szabadságról is.
