A transzferárak vizsgálata sok esetben csak az évvégi zárási teendők részeként, vagy a transzferár-dokumentáció készítésével párhuzamosan foglalkoznak a vállalkozások. Az idei évre vonatkozóan azonban mindez valószínűleg nem lesz elegendő, mert a drasztikusan magas inflációs értékek, valamint az ezzel párhuzamos piaci zavarok már indokolttá teszik, hogy a független vállalatokhoz hasonlóan a kapcsolt vállalkozások is már év közben is foglalkozzanak a szerződéses feltételek felülvizsgálatával.
Emelkedő infláció, változó transzferár-politika
Az árszínvonal rendkívüli emelkedése eltérő mértékben ugyan, de minden iparágra egyformán hat. A költségeik növekedésével párhuzamosan a vállalatok az eladási árak emelésével és értékesítési stratégiáik újragondolásával reagálnak az emelkedő árakra. Az árazási politika újragondolása mellett azonban a cégeknek nem szabad megfeledkezniük a kapcsolt felekkel folytatott tranzakcióikról sem. Az áremelkedések mellett az ellátási láncokban fellépő zavar is olyan tényező, amelyet a transzferárazási politikában sem hagyhatnak figyelmen kívül a cégcsoportok.
Amennyiben a vállalatok el akarják kerülni a transzferárak miatti évvégi adóalap-korrekció elvégzését, a kapcsolt felek közötti árazást célszerű az úgynevezett szokásos piaci ár elvének megfelelően megállapítani. Vagyis olyan árat és olyan szerződéses feltételeket kell alkalmaznia a résztvevőknek, amelyet hasonló körülmények mellett független felek is elfogadtak volna. Éppen ezért a piaci körülmények változására a kapcsolt vállalatoknak ugyanúgy kell reagálnia, mint ahogy azt a független vállalatok tennék, ami adott esetben szerződéses feltételeik és díjaik felülvizsgálatait is jelenti.
A piaci korrekciót a fixáras szerződéseknél feltételezhetően minden esetben el kell majd végezni. Könnyebb helyzetben vannak ugyanakkor azok a vállalkozások, akik a szerződéseiket nem egy rögzített ár mellett kötötték, hanem a díjakat a mindenkori költségek és az azokra felszámított piaci mértékű haszon összegeként határozták meg.
A felülvizsgálatot azonban ez utóbbi szerződések esetében is célszerű elvégezni, hiszen a transzferárak helyes megválasztásához számos egyéb tényt és körülményt is figyelembe kell venni. Például, ha a piaci szereplők nem tudják az áremelkedést minden esetben áthárítani a vevőikre, akkor mindez már önmagában is hatással lehet a szokásos piaci mértékű haszonkulcs értékére.
Kapcsolt vállalkozások közötti „szokatlan” piaci kamat
Az infláció mellett a kamatláb a másik olyan tényező, amely közvetlenül és közvetve is hatást gyakorol a piaci árakra. A forintnál a jegybanki alapkamat szintje rekordalacsony volt az elmúlt 6 évben, így a finanszírozási szerződések sok esetben fix kamatláb mellett erre a szintre rendezkedtek be. Az alapkamatok, illetve a bankközi kamatlábak globálisan is, eltérő mértékben ugyan, de többnyire emelkedni kezdtek az elmúlt hónapokban, a forint esetében viszont ez az emelkedés kiugró volt.
Míg egy változó kamatozású – vagyis egy referencia kamatlábon és egy kockázati feláron alapuló – kölcsönszerződés követni fogja a piaci változásokat, addig a fix kamatláb mellett megkötött szerződések nagyon gyorsan kieshetnek a szokásos piaci kamatlábtartományból.
Az alapkamatok emelkedése miatt könnyen előfordulhat, hogy a kapcsolt ügyletben alkalmazott kamatláb értéke a továbbiakban már az alapkamat szintjét sem éri majd el. Így ezeket a fix kamatlábas szerződéseket a vállalatoknak felül kell vizsgálniuk annak érdekében, hogy az megfeleljen a transzferár szabályoknak.
Fontos, hogy a vállalatok minden ár- vagy kamatlábkorrekciót – és esetleg mindezek hiányát is - körültekintően dokumentálják a transzferár-nyilvántartásban, hiszen a kapcsolt ügyletekről az adóvizsgálat során a transzferár-dokumentáció szolgál elsődleges információforrásként.
