Blogsorozatunkban az RSM Hungary adóellenőrzésekkel és adóperekkel foglalkozó csapata az elmúlt 5 évben lezajlott változásokat követő aktuális adóhatósági szemléletmódot, az új eljárásokat, az alkalmazott ellenőrzési eszközöket és praktikákat, az esetleges problémás megállapításokat és adóhatósági álláspontokat érintő tapasztalatait fogja megosztani.
A szolgáltató adóhatóság és az adózói minősítések rendszere
2016. január 1-jétől az adóhatósági szemléletváltás első elemeként a NAV meghirdette, hogy a jövőben az adózókat szolgáltatóként kívánja segíteni az adórendszerben való eligazodásban és adókötelezettségeik teljesítésében. A szemléletváltás mögött meghúzódó talán legfontosabb célkitűzés az adózási morál javítása, az önkéntes jogkövetés ösztönzése volt, amelytől értelemszerűen a hatóság a nemzetközi szinten is magasnak számító adóelkerülési mutatók (pl.: áfa rés) javulását, illetve értelemszerűen a beszedett adóbevételek növekedését is várta. A vízió egyrészt az adóhatóság által nyújtott szolgáltatások; mint az ügyfélszolgálatok, a jogszabály értelmezések (pl.: információs füzetek),a digitalizáció és az ebből nyerhető előnyök adózókkal való megosztásának (pl.: SZJA kiajánlás, elektronikusan kiadott nullás igazolások vagy a várható ÁFA kiajánlás) erősítését, az adóadminisztráció csökkentését és egyszerűsítését tartalmazta.
Másrészt, ennek keretében az adóhatóság szakított azzal a tőle megszokott gyakorlattal, amely az „adóhatósági jelenlét” szinte kizárólagos fókuszaként az adóellenőrzéseket határozta meg. Az adóhatósági kommunikáció központjába a támogató adóhatóság került és ennek keretében a normál adóellenőrzések helyett az adóhatósági „mentorálás”, mint például a támogató eljárások, vagy adott esetben az olyan ellenőrzést megelőző figyelmeztetések, mint a „holland levél” (adóhatóság látókörébe került problémákról, ellentmondásokról szóló tájékoztató levél) vették át a vezető szerepet. Továbbá megfigyelhető az a tendencia is, hogy a hatóság már nem csak az éves ellenőrzési tervét hozza nyilvánosságra, hanem sok esetben hónapokkal előre értesíti az adózókat, hogy hamarosan vizsgálatot fog indítani náluk. Ezek a tendenciák üdvözlendőek és igen előre mutatóak. Az adóhatóság ugyanis – helyesen – felismerte, hogy az általános elrettentés, a minden hibát keményen megtorló, megközelíthetetlen hatóság „ellenségképe” helyett, egy, az adózókat információkkal, adminisztrációt könnyítő szolgáltatásokkal segítő, a hibák és hiányosságok javításában, pótlásában aktív támogatást nyújtó, adózókat partnerként kezelő, elérhető modern hatóság, sokkal hatékonyabban tölti be szerepét, hiszen az önkéntes jogkövetés erősödésével „kevesebb munkával” (csökkenő számú ellenőrzések) is több bevételt szed be.
A NAV a szemléletváltáshoz kapcsolódóan egy sajátos „ösztönző programként” 2016-ban elindította a – cégjegyzékben szereplő, vagy áfa-regisztrált – cégek adózói életútja alapján az adózók minősítésének rendszerét is. A cégeket ezen rendszerben meghatározott szabályok szerint pozitív vagy negatív megkülönböztetéssel kiemelheti az általános, minősítés nélküli adózók közül és megbízható vagy kockázatos adózói minősítéssel illetheti, mely minősítések bevezetésük óta fokozatosan telnek meg egyre szélesebb körű tartalommal: előnyökkel vagy szigorúbb fellépéssel.
A megbízható adózók élvezhetik a törvényben rögzített előnyöket, például esetükben az adóellenőrzés időtartama nem haladhatja meg a 180 napot, csökkentett adóbírság/mulasztási bírság róható ki rájuk, rövidebbek a kiutalási határidők. Ugyanakkor a kockázatos adózók szigorúbb megítélés alá esnek, például esetükben hosszabbak a kiutalási, adóellenőrzési határidők, emelt összegű késedelmi pótlékra számíthatnak, vagy nem tekinthet el a NAV az adóbírság kiszabásától bizonyos helyzetekben. A kiemelt kategóriákba nem sorolható adózók, pedig az általános eljárásjogi szabályok alá tartoznak.
Összességében elmondható, hogy 5 év alatt a cégek is feltérképezték a kiemelt helyzetek előnyeit/hátrányait, a veszélyhelyzetben is előnyt jelentett a megbízható adózói körbe tartozni.
A NAV Testvér adattárháza – az adóhatóság mindent lát?
2018-ban újabb mérföldkőhöz érkezett az adóhatóság és vele az adózók. A NAV 2.0 programmal már a digitális adózásra, digitális adóhatóságra való felkészülés vette kezdetét. Az adózás digitalizációja korábban a társaságok fejlődésével részben karöltve haladt, ma azonban már katalizátora is a társaságok digitális átállásának. Az adóhatóság jóval 2018 előtt megkezdte a digitális adatgyűjtést, gondoljunk itt a pénztárgépek 2013-as online bekötésére, a 2015-ben bevezetett EKAER rendszerre vagy a 2017-ben elindított SZJA kiajánlások érdekében a kifizetőknek és különböző szervezeteknek, intézményeknek előírt adatszolgáltatási kötelezettségek bevezetésére.
A digitális adatgyűjtés azonban az online számla adatszolgáltatás 2018. évi bevezetésével egy teljesen új szintre lépett. A megújulás keretében több olyan informatikai rendszer épült ki, amely lehetővé tette, hogy az adóhatóság olyan adatvagyonnal rendelkezzen, amivel már szinte valós időben látja és ellenőrzi az egyes adókötelezettségek teljesítését. Az online számla 3.0 bevezetésével – melynek keretében gyakorlatilag minden számlát lát majd a NAV a külföldi beszerzések kivételével – pedig olyan részletes információval rendelkezik majd az adózók gazdasági tevékenységéről, hogy az áfabevallás adózó általi benyújtásakor már rendelkezik egy általa „elvárt” adóbevallással, hiszen a bevallás benyújtásakor már szinte az összes alapadat, azaz előző időszaki számla a rendelkezésére áll. Ezt az „elvárt bevallást” fogja a NAV júliustól előzetesen kiajánlani az adózók számára. Természetesen a kiajánlott bevallástól el lehet majd térni, hiszen egy vállalkozásnál számos egyedi dolog befolyásolhatja egy adott számla adójogi megítélését, de mindenesetre ez a szolgáltatás jól reprezentálja az adóhatóság által ismert információk részletességét.
A fentieken túl nem szabad elfeledkezni a nemzetközi adóelkerülés elleni harc vívmányairól, a különböző nemzetközi adatcserékről, többek között: a banki adatok nemzetközi információcseréjéről, a transzferár dokumentációk és az ezekről szóló előzetes ármegállapítások (APA) valamint a feltételes adómegállapítások (binding ruling) az érintett adóhatóságok közötti kötelező megosztásáról, a tényleges tulajdonosi információt tartalmazó EU-s közös adatbázis építéséről és a nemzetközi ügyleteket érintő adótervezési struktúrák – többek között – adótanácsadók általi jelentési kötelezettségéről, melyet az EU-s országok hatóságai ugyancsak megosztanak egymással. Mindezek mellett, az adózási információkon kívül, az államigazgatás egyéb alrendszereitől, a társhatósági adatszolgáltatási rendszerekből (pl.: a foglalkoztatotti bejelentések vagy céginformációk) elektronikusan beszerezhető adatok köre is egyre bővül a digitalizáció térnyerésével.
bízza ránk!
ne érje meglepetés adóellenőrzés során...
A NAV még nem lát mindent, DE MINDENT LÁTNI FOG!
A NAV által digitálisan megszerezhető információk tömege mostanra elképesztő adatmennyiséget tesz ki. Az online számla 3.0 elindulásával ez exponenciálisan növekedni fog, csak érzékeltetésképpen: az év első három hónapjában – a moratórium ellenére is – több mint 60 millió számla került automatikusan benyújtásra, ami a 2018. júliusi indulás óta jelentett számlák 20 százalékával egyenlő!
Az eddig bevezetett és alkalmazott adatszolgáltatások, információgyűjtések és adatcserék azonban még együtt is eltörpülnek a következő években bevezetésre kerülő további adatszolgáltatásokhoz képest!
A NAV már több mint egy éve fejleszti az OECD által kialakított SAF-T (Standard Audit File for Tax, azaz adózási célú egységes auditállomány) magyarországi bevezetéséhez tervezett XML fájlstruktúrákat. A többes szám fontos, ugyanis 10-15 különböző fájlstruktúrán dolgoznak, amelyekben a társaságoknak a könyvelési és egyéb gazdálkodási adataikat kell majd a hatóságok részére egységes formában átadni. Az egyes fájlok külön adatcsoportokat tartalmaznak, mint például a főkönyv, az aktuális raktárkészlet, a készletmozgások, a vevők, a szállítók, a tárgyi eszköz tranzakciók, a vevői számlák és a beszerzési számlák (az online számla jelentésektől függetlenül),a kifizetések, az áfa analitika, a tulajdonosi információk és még számos egyéb adat.
A fenti információkat a jelenlegi tervek szerint egyelőre csak kérelemre kell majd a NAV számára a társaság könyvelési vagy vállalatirányítási rendszereiből kinyerni, hasonlatosan a már évek óta kötelező „Adóhatósági Ellenőrzési Adatszolgáltatás” funkcióhoz, ami a köztudatba a számlázó programok adatexport funkciójaként került be. Ez a funkció az adóellenőrzések során nyer értelmet, amikor a NAV az ellenőrzés megkezdésekor elkéri ezt, az előre meghatározott formátumban és adattartalommal elkészülő adatfájlt. A hatóság számára ez jelentős könnyítés, hiszen így olyan rendezett formában kap információkat, amelyen a hatóság szoftverfejlesztői már előre különböző ellenőrzési algoritmusokat, adatösszehasonlításokat, tehát gépi ellenőrzéseket végezhetnek a manuális munka helyett.
A jövőben az adóellenőrzések hatékonysága a SAF-T fájlok bevezetésével rendkívüli módon javulhat, hiszen az eddigi 1 féle adathalmaz 10-15 új modullal bővül, melyek mindegyikéhez digitális ellenőrzési megoldások lesznek kapcsolhatóak. Ami pedig a távolabbi, de nem túl távoli jövő, amikor ezeket az adatfájlokat a jelenlegi online számla rendszerhez hasonlóan online kell majd bekötni az adóhatósághoz.
Ezzel a NAV valós időben láthatná egy gazdasági társaságok közötti tranzakció minden részletét a számla kiállítástól kezdve, a készletmozgásokat (az egyik társaságnál a készletcsökkenést míg a másiknál növekedést),a számla befogadását, könyvelését, az áfa analitikát, egészen az ellenérték megtérítéséig.
A fenti információkkal a NAV valós idejű, automatikus szoftver alapú ellenőrzéseket végezhet majd mindenféle emberi beavatkozás nélkül.
A SAF-T adatexport funkciók bevezetése hamarosan megkezdődhet, mivel a fejlesztés már véget ért. A bevezetésre várható határidő tekintetében, ha az online számla bevezetéséhez a vállalkozásoknak biztosított felkészülési időt vesszük alapul, akkor nagyjából 1-1,5 évvel lehet számolni az indulásig, amely 2022. második felétől vagy 2023-tól várható.
A bevezetéssel kapcsolatban pedig még egy gondolat erejéig érdemes elidőzni azon, hogy mit jelenthet ez az adózók számára. Egy átlag kisvállalkozás jellemzően nem használ vállalatirányítási rendszert és jellemzően magyar vagy magyarosított szoftverrel könyvel, amellyel egyben a számlázást is képes megoldani. Ezek a szoftverek a fejlesztéseket az online számla jelentési kötelezettséghez hasonlóan meg fogják oldani a vállalkozások helyett, így az egyéni vállalkozóknak és kisebb cégeknek várhatóan egyszerűbb lesz az új elvárásoknak megfelelniük. A nagyobb KKV-k számára azonban – nem is beszélve az itt tevékenykedő multikról –, melyek már összetettebb, esetleg speciális vállalatirányítási rendszereket használnak, melyek sokszor nem rendelkeznek megfelelő lokalizálással, komoly feladatot jelenthet majd a bevezetés. Ha csak arra gondolunk mivel járt az online számlázás bevezetése majd három újabb verziója (1.1, 2.0, 3.0) az ilyen cégek számára, akkor mindenki el tudja azt is képzelni, hogy mit fog jelenteni majd a SAF-T kötelezettség. Erre a feladatra már most érdemes lesz elkezdeni készülni és kapacitásokat elkülöníteni, hogy ne érje kellemetlen meglepetés később a cégvezetőket.
Változó adóellenőrzési tendenciák – néha támogatás, de sokszor kíméletlen hozzáállás
Az adóhatósági szemléletváltás az ellenőrzések terén is megmutatkozik, azonban az eddigiekhez képest mondhatni ellentétes előjellel. Ugyanis a szolgáltató adóhatóság képe az utólagos adóellenőrzések esetén - sokszor indokolatlanul – szertefoszlik.
Hogy a fenti megállapítást kicsit jobban megérthessük, meg kell vizsgálni az ellenőrzések megindításának az elmúlt néhány évben megváltozott hátterét. Az adóhatóság a szolgáltatói hozzáállással egyidejűleg a kíméletlen fellépést is meghirdette az adóelkerüléssel szemben. Mielőtt bárki félreértené gyorsan szögezzük le, ez egyértelműen támogatandó cél! Ugyanakkor az adóellenőrzések során is fontos lenne azt a szemléletet erősíteni, ami az adózói hibák és hiányosságok – hangsúlyozottan nem a szándékos adóelkerülésről van szó! – kijavítását segíti elő. Ezt pedig gyakorta, sem a NAV, mint jogalkalmazó, de sajnos néhány jogszabályi rendelkezés sem támogatja.
Az adóhatósági szemléletváltást megelőzően az adóellenőrzésre történő kiválasztás különböző kockázatelemzési mechanizmusokon, de manuális elemzéseken alapult, illetve voltak olyan előírások melyek kötelező egyszeri vagy rendszeres adóellenőrzéseket írtak elő bizonyos esetekben. Ilyen volt például egy végelszámolás, ahol volt idő, mikor kötelező adóellenőrzést írt elő jogszabály, illetve a nagy adóteljesítményű adózók számára 2 majd 3 évente kötelező átfogó ellenőrzést rendelt. Ezek az ellenőrzések nem voltak túl hatékonyak, hiszen semmilyen érdemi kockázatelemzéssel alátámasztott indok nem volt az ellenőrzésre, de legalább sok volt belőlük, ami a kívánt adóhatósági jelenlétet megvalósította. A manuális elemzéssel történő kiválasztások hatékonyabbak voltak, ugyanakkor a mai lehetőségekhez képest csak a sötétben tapogatóztak, mivel néhány adaton alapultak. Emellett rendkívül komoly erőforrást igényeltek, hiszen emberi munkával kellett számos vállalkozás valamilyen módon esetleg összefüggő adatait elemezni annak érdekében, hogy 1 darab ellenőrzés megindítására sor kerüljön.
Az elmúlt évek digitalizációs folyamatai sokat segítettek az adóhatósági kockázatelemzések fejlődésében és így az adózók ellenőrzésre történő kiválasztásában. Az újabb és újabb adatszolgáltatási kötelezettségek mind a kockázatelemzések hatékonyabbá tételét célozták, mivel előtérbe került az adatok szoftveres összehasonlítását és ellenőrzését lehetővé tévő adatszolgáltatások bevezetése. A NAV pedig erre az óriási adatvagyonra épülő digitális elemzések, ellenőrző és kockázatelemző algoritmusok terén folyamatosan fejleszt annak érdekében, hogy minél célzottabb adóellenőrzéseket indíthasson.
Emellett bár lecsökkentették az utólagos adóellenőrzések számát, megnövekedtek az úgynevezett jogkövetési vizsgálatok. Utóbbi vizsgálatok keretében egyes adókötelezettségek teljesítésének vizsgálatát, illetve további adatok begyűjtését végzi a NAV az adózóknál anélkül, hogy az lezárt időszakot teremtene, azaz elveszítené a későbbi ellenőrzés lehetőségét.
Az információgyűjtés érdekében indított jogkövetési vizsgálatok és a szoftveres adatelemzések is azt a célt szolgálják, hogy a nagyobb munkát és erőforrást igénylő adóhatósági ellenőrzés hatékonyabb legyen. Az adóhatóság ma már jellemzően akkor indít klasszikus adóellenőrzést, ha jogsértés gyanúja merül fel egy adózónál.
Abban az esetben, ha az adóhatóság megítélése szerint nem szándékos jogsértés történt, hanem hibára vagy mulasztásra utalnak az elemzések és az információk, akkor a támogató eljárásban a hatósági kapcsolatfelvételt követően az adózók önkéntesen vehetnek részt, a NAV-val közösen orvosolják a kockázatelemzés eredményeként feltárt hibáikat, hiányosságaikat. Jól érzékelhető, hogy az adóhatóság nagy hangsúlyt fektet a prevencióra, arra, hogy a jogszabályokkal ellentétes adózói magatartást már csírájában elfojtsa.
A támogató eljárástól eltérően azonban merőben más a helyzet, ha a NAV szerint egy adózónál jogsértés, egészen pontosan adókijátszás gyanúja merül fel. Érezhetően az új szemléletmód része az is, hogy ezekben az esetekben nem csak eredményt kell elérni, hanem elrettentő példát kell mutatni. A probléma ezzel akkor van, ha az adóhatóság például egy úgynevezett számlágyárat derít fel, mivel ekkor az értékesítési lánc valamennyi szereplőjénél elindítja az ellenőrzést. Ez mindaddig teljesen helyes megközelítés, amíg a következmények az adókijátszásban részt vevő és ebből vagyoni előnyre szert tevő vállalkozásokat és magánszemélyeket sújtják.
Az ilyen típusú ügyekben – és hangsúlyozandó, hogy az ellenőrzésre kiválasztási eszközök és folyamatok javítása miatt ezek az ügyek kerülnek egyre inkább túlsúlyba – a NAV a törvény teljes szigorával súlyt le, kihasználva a rendelkezésére álló teljes arzenált. Sokszor ma már nem is csak „egyszerű adóellenőrzést” indít, hanem a NAV adóügyi és bűnügyi, valamint végrehajtási szakterületei koordináltan, együttesen lépnek az érintett adózókkal szemben. Az adózóknak így nem csak a revizorokkal, hanem a végrehajtókkal és egy esetleges büntetőeljárással is szembe kell nézniük. Az ellenőrzések megindítását követően az adóhatóság gyakran foganatosít ideiglenes biztosítási intézkedést az adott adózóval szemben. Ezzel biztosítja a fedezetet a fizetési kötelezettség későbbi teljesítéséhez. Ezen felül ma már az sem ritka, hogy a NAV már az eljárás legelején rabosítja a vállalkozás valamely alkalmazottját, akár ügyvezetőjét vagy pénzügyi vezetőjét.
A szigorú és összehangolt fellépés önmagában nem baj, sőt inkább egy hatékony és a jogsértés megismétlésétől elrettentő eszköz. A baj az, ha az eljárás során alapvető adózói jogok sérülnek vagy ha olyan vállalkozások lehetetlenülnek el, melyek a jogsértésben nem vesznek részt, annak gyanútlan részesei, viszont következményeinek ugyanolyan mértékben – ha nem jobban – elszenvedői.
A számlagyárakkal kapcsolatos NAV eljárásokban sajnos tetten érhető az a trend, mely szerint a NAV az értékesítési lánc összes tagját bűnösnek tekinti, az ellenőrzési eljárások során prekoncepcióval él és eszerint folytatja le az ellenőrzéseket. Az ellenőrzés során információgyűjtése, bizonyítási eljárásai kizárólag saját prekoncepciója alátámasztására szolgálnak. Mindezeken túl az adózói érveléseket, a hatósági állásponttal ellentétes bizonyítékokat önkényesen nem vesz figyelembe és az adózó ez irányú indítványai, jelzései ellenére érdemi indoklás nélkül utasítja el vagy ami még rosszabb, egyszerűen reakcióra sem méltatja. Ezekben az eljárásokban érezhető, hogy a hatóság nem tesz különbséget bűnös és ártatlan között, az eredmény szállítása a kizárólagos cél. Pedig az adózói morál javításához, de még inkább az egészséges vállalkozói környezet megteremtéséhez a támogató eljárásokon kívül szükséges lenne az adózói jogok tiszteletben tartására az ellenőrzések során is.
Meg kell említeni azt is, hogy a NAV sajnos sok esetben továbbra sincs tekintettel a nemzetközi, egyébként rá is kötelezően érvényes joganyagokra. Az áfalevonási jog érvényesítéséhez kapcsolódóan kiadott útmutatója például az Európai Unió Bíróságának friss döntéseivel ellentétes elvárásokat fogalmaz meg az áfalevonást érvényesíteni kívánó adózók partnereinek ellenőrzésére vonatkozóan.
Nem egyedi eset továbbá, hogy az adóhatóság egy adott értékesítési láncban több szinttel lentebb lévő vállalkozásoknál feltárt, adókijátszásra utaló jeleket egy adózó terhére értékel. Mindez annak ellenére történik, hogy az adózó bizonyíthatóan nincs a lánc problémás tagjaival közvetlen üzleti kapcsolatban, sem adózási sem egy vagyoni előnye a kérdéses tranzakciókból nem származott, de legalábbis az adóhatóság ezt nem bizonyította. És itt ezt is fontos kiemelni, mivel igen fontos eleme az adóhatósági megállapításokra vonatkozó jogi elvárásoknak, hogy a bizonyítási kötelezettség az adóhatóságot terheli. Kétségtelen, hogy az adóhatóság az adókijátszások visszaszorítása érdekében joggal várja el az adózóktól az egyes partner vállalkozások vizsgálatát. Ma már számos digitális lekérdezési lehetőséget is biztosít ehhez, mint például az online számla jelentések adatainak lekérdezése, a nagy adóhátralékkal rendelkezők vagy a fekete foglalkoztatók listája. Annak objektív bizonyítása, hogy egy ügylet kapcsán az adózó tudott, vagy tudnia kellett volna az adócsalásban való részvételről, ugyanakkor a hatóság feladata.
Az ellenőrzések alapján elkészült első- és sajnos sok esetben másodfokú adóhatósági határozatok – melyek a jogszerű eljárást és döntést hivatottak biztosítani – is gond nélkül átengedik az ilyen megállapításokat és ennek köszönhetően az adózó érdemi jogorvoslat nélkül a bírósági szakaszban találja magát. Ez komoly költséget, de még inkább komoly pszichikai nyomást is jelent egy vállalkozó, cégvezető számára.
Az érthető, hogy a hatóság a kollégái felé a szigorú és eredményes fellépést fogalmazza meg elérendő célként, ugyanakkor az is fontos lenne, hogy gondoskodjon a megfelelő, a túlzott fellépést visszafogó garanciákról, mint például a másodfokú adóhatóság elsőfokú hatósági döntésekhez való kritikus hozzáállása. A jogalkotó is támogathatná ezt olyan szabályok bevezetésével, ami az adóhatóság által bíróságon elvesztett ügyek esetében nemcsak egy minimális perköltség, hanem a valós tanácsadói költségekhez jobban közelítő összeg megtérítését írná elő az adóhatóság számára. Ez egy valós visszafogó erő lehetne a túlzottan bizonytalan lábakon álló megállapításokkal szemben.
Ráadásul az ellenőrzések során a NAV a biztosítási intézkedések foganatosításával sajnos sok esetben az adózó tevékenységének ellehetetlenülését is okozhatja. Gyakorta nem veszi figyelembe az olyan egyszerű tényeket sem, mely szerint az adóhiány megtérítését a hatóság végrehajtási intézkedései veszélyeztetik. Hiszen ha lefoglalja a működéshez szükséges eszközeit, készleteit vagy a vállalkozás működtetéséhez szükséges tőkét, a pénzforgalmi számlát zárolja, akkor a vállalkozás csődjét okozva saját maga akadályozza az adóhiány megtérülését. Természetesen vannak olyan helyzetek, amelyben azonnali biztosítási intézkedésekre van szükség, ugyanakkor ezek megítélésekor sokkal körültekintőbben kellene eljárni. Különösen olyankor, ha egy hosszú adózói életút alapján látható, hogy a vállalkozás folyamatosan tisztességesen, különösebb hibák nélkül működött, adófizetési kötelezettségeit teljesítette.
A jogszabályok oldaláról közelítve is találhatunk negatív változásokat, melyek közül ki kell emelni az adózókat mindenféle büntetőjogi eljárás nélkül kriminalizáló 200 százalékos mértékű bírsággal sújtó, a bevételek eltitkolásával vagy hamis bizonylatok felhasználásával kapcsolatos adóbírság jogintézményét. Ezt a bírságot ugyanis a NAV akkor is alkalmazhatja, ha a tudatos adócsalást vagy okirathamisítást – mindkettő bűncselekmény! – semmilyen büntető eljárásban nem bizonyítja. Ezt az eljárást blogsorozatunk későbbi részeiben még elemezni fogjuk, de annyit mindenképpen érdemes kiemelni, hogy a NAV gyakorlatilag a jogsértés szándékosságának vélelmezésével jogosult egy ilyen hatalmas mértékű bírság kiszabására!
Az a jogszabályi rendelkezés is kifejezetten káros gyakorlatot honosít meg, amely a bírság felének automatikus elengedésére ad lehetőséget, amennyiben az adózó önként lemond a jogorvoslat lehetőségéről és az elsőfokú határozatot elfogadja. A hatóság kellően agresszív, meghátrálást nem ismerő gyakorlata, ami minden esetben bíróságig viszi az ügyeket azzal az eredménnyel járhat, hogy az adózók számára jól beláthatóan hosszú, minden esetben bíróságig jutó jogorvoslati eljárás költségeivel, munka- és nem mellesleg lelki terheivel számolva még saját igazuk tudatában is vonzóvá válhat az egyszerűbb és gyorsabb, a bírság felének elengedésével járó visszavonulás. Bár ez az adóhatósági statisztika számait jelentősen javíthatja, semmiképpen sem jár az adómorál, de legfőképpen nem jár a jogbiztonságba és a hatóságba vetett bizalom javulásával.
Az adóhatósági szemléletváltással kapcsolatban összességében elmondható, hogy alapvetően nagyon jó irányokat választott a NAV az adózók aktív támogatásával, az adóhatósági szolgáltatások, többek között az SZJA és ÁFA kiajánlások bevezetésével, a digitalizáció előnyeinek vállalkozásokkal való megosztásával, a célzott ellenőrzésekkel és a határozott fellépéssel, melyek mind az önkéntes jogkövetésre ösztönöznek. Azonban a jogalkotóval együtt nem szabadna megfeledkeznie a nemzetközi szabályok rá is vonatkozó részének betartásáról, a megfelelő jogi garanciák nyújtásáról sem, melyek az adózói és az általános polgári jogok érvényesíthetőségét biztosítják.
