Némileg leegyszerűsítve, a más tagállamba irányuló értékesítés akkor lehet adómentes Közösségen belüli termékértékesítés, ha az alábbi feltételek együttesen fennállnak:
- a terméket igazoltan más tagállamba kifuvarozzák,
- a vevő egy másik tagállamban nyilvántartásba vett adóalany,
- 2020-tól a Közösségi jogban szereplő – EU-szerte egységes – feltétel, hogy a vevő érvényes adószámmal rendelkezzen, amit közölnie kell az értékesítővel,
- úgyszintén 2020-tól – EU-szerte egységes – feltétel, hogy az értkesítő az ügyletet a Közösségen belüli összesítő nyilatkozatában (praktikusan az A60-as nyomtatványban) jelentse le.
Mindez azt is jelenti, hogy nem alkalmazható az adómentesség, ha nincs az értékesítő birtokában a vevő érvényes adószáma, vagy ha hibás vagy hiányos az összesítő nyilatkozata, kivéve, ha igazolja, hogy a hiba jóhiszemű eljárás mellett következett be.
Hogyan kellett igazolni, hogy a termék kilépett más EU-tagállamba?
2020 előtt nem volt egységes – EU-szerte harmonizált – mód a más tagállamba való kiszállítás igazolására. Ez azt jelentette, hogy minden tagállam maga döntötte el, hogy milyen igazolásokat követel meg az adómentesség feltételeként. Így egy olyan multinacionális vállalkozás, amely több tagállamban is tevékenykedett, attól függően, hogy mely tagállamból indult az értékesítés, akár 28 különböző szabályrendszerrel szembesült.
Magyarországon az Áfatörvény közelebbről nem határozza meg a hitelt érdemlő igazolás módjait, a gazdasági élet diverzifikálása miatt a hiteles dokumentumokat taxatíve felsorolni a törvényben nem is lehetséges. A hitelt érdemlő igazolás módja a helyzettől függően változhat. Ezen kérdés eldöntéséhez az adóhatóság közzétett egy tájékoztatót 2007-ben.
Egy ügylethez kapcsolódó igazolás származhat a felektől és/vagy a felektől különböző harmadik személyektől. Az mindenképpen leszögezhető, hogy egy igazolás bizonyító ereje annál nagyobb, minél inkább a felektől független, harmadik személytől származik. Ez persze nem jelenti azt, hogy automatikusan kizárható az olyan igazolási mód, amely a felektől származik, hiszen amennyiben az eset összes körülményeinek vizsgálata során látható, hogy a termék igazoltan átkerült más tagállamba, akkor az adóhatóság az értékesítést – amennyiben annak Áfatörvény szerinti összes feltétele fennáll – elfogadja adómentesként. Általánosságban azonban elmondható, hogy az esetek legnagyobb hányadában a hitelt érdemlő igazoláshoz szükség van valamely harmadik személy(ek)től származó, a kiszállítás megtörténtét igazoló hiteles dokumentumra.
Alapvetően a kivitel hitelt érdemlő igazolásaként elsősorban a CMR-fuvarokmány szolgálhat, ha a mögöttes jogszabály (például a „Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről” szóló, 1956-os Genfi Egyezmény kihirdetéséről szóló törvényerejű rendelet) a fuvarokmány kiállítását kötelezővé vagy lehetővé teszi.
Természetesen amennyiben a közösségi értékesítést teljesítő fél CMR nélkül is egyéb módon, hitelt érdemlően igazolni tudja, hogy a termék az értékesítést követően más tagállamba átkerült, akkor az is elfogadható.
Más tagállamba történő kivitel, fuvarozás igazolása 2020-tól
2020-tól a más tagállamba való kiszállítás igazolása egységesen meghatározásra került. így egyértelművé vált, hogy milyen igazolások felmutatása esetén áll be a kiszállítási vélelem. A szabályok EU-szerte azonosak lesznek, így egy olyan multinacionális vállalkozásnak, amely több tagállamban is tevékenykedik, nem feltétlenül szükséges akár 28 különböző szabályrendszerrel szembesülnie. Ehelyett egységes szempontrendszer szerint tervezheti az alátámasztó dokumentációt. Ezek a szabályok az EU Végrehajtási Rendeletben szerepelnek, tehát nem a magyar Áfatörvényben és nem is az adózási kérdésekben. Az EU Végrehajtási Rendelet közvetlenül alkalmazható.
Amennyiben az adott vállalkozás összegyűjti a szükséges igazolásokat, akkor beáll az ún. kiszállítási vélelem. Abban az esetben, ha az adóhatóság szeretné ezt a vélelmet megdönteni, akkor neki kell bizonyítania ennek ellenkezőjét.
Nézzük, mit lehet elfogadni a feladás vagy a fuvarozás bizonyítékaként. Az EU Végrehajtási Rendelete két nagy kategóriába osztja fel a kiszállítási igazolásokat. Bár a két kategóriának az EU Végrehajtási Rendelete szerint nincs hivatalos megnevezése, az egyszerűség kedvéért nevezzük őket alapigazolásoknak és kiegészítő igazolásoknak.
A kifuvarozást bizonyító alapigazolások a termékek feladására vagy fuvarozására vonatkozó dokumentumok, mint például:
- az aláírt CMR-dokumentum vagy CMR-fuvarlevél,
- a hajóraklevél,
- a légi teherszállítási számla vagy
- az áru fuvarozója által kiállított számla.
A kifuvarozást bizonyító kiegészítő igazolások az alábbi egyéb dokumentumok:
- a termékek feladására vagy fuvarozására vonatkozó biztosítási kötvény; vagy a termékek feladásának vagy fuvarozásának kifizetését igazoló banki dokumentumok
- közjogi hatóság, például közjegyző által kiállított közokirat, amely igazolja a termékek rendeltetési tagállamba való megérkezését
- a rendeltetési tagállamban a raktár üzemeltetője által kiállított átvételi elismervény, amely igazolja a termékeknek az adott tagállamban való tárolását.
Fontos, hogy az igazolások egymásnak nem ellentmondó bizonyítékok legyenek. Kibocsátójuk
- egymástól független fél, illetve
- az eladótól és a beszerzőtől is független két különböző fél legyen.
Más fuvarozási dokumentumok kellenek vevő és eladói státusban
Attól függően, hogy a fuvarozást az eladó vagy a vevő intézi, úgy más-más igazolásokat kell összegyűjtenie az értékesítőnek.
1.Ha az eladó szervezi a fuvart, két opció közül választhat:
- az alapigazolások közül legalább két egymásnak nem ellentmondó bizonyítékot gyűjt be (két alapigazolást),amelyeket egymástól, a vevőtől és a beszerzőtől is független két különböző fél állított ki, vagy
- az eladó egyszerre birtokában van az alapigazolások közül bármelyik egy és a kiegészítő igazolások közül bármelyik egy, a feladást vagy a fuvarozást igazoló, egymásnak nem ellentmondó bizonyítéknak, amelyeket egymástól, az eladótól és a beszerzőtől is független két különböző fél állított ki.
2. Ha vevő szervezi a fuvart, akkor a fentiek két opció valamelyikén kívül az eladónak be kell szereznie a vevő nyilatkozatát is, amelyben a vevő kijelenti,
- hogy a terméket a beszerző vagy egy, a beszerző nevében eljáró harmadik személy adta fel vagy fuvarozta el, és
- amelyben szerepel a termék rendeltetési tagállama,
- amely tartalmazza az összes kötelező tartalmi kelléket.
A vevői nyilatkozatnak tartalmazni kell az alábbiakat:
- kiállítás napját,
- a beszerző nevét és címét,
- a termékek mennyiségét és jellegét,
- a termékek megérkezésének idejét és helyét,
- közlekedési eszköz értékesítése esetén a közlekedési eszköz azonosító számát,
- és a beszerző nevében a termékeket átvevő személy azonosítását.
Ezt a nyilatkozatot a vevőnek az értékesítést követő hónap 10. napjáig kell az eladó rendelkezésére kell bocsátania.
