A kedvező adózási szabályok – legfeljebb 2019. december 31-ig – a csoportos biztosítások esetében kiterjednek a 2019-ben állományba kerülő dolgozókra is. Az átmeneti szabályozás hatására tavaly év végén sok munkáltató döntött úgy, hogy 2019-ben is megtartja a fix juttatásai között az utóbbi években egyre népszerűbb béren kívüli juttatási elemmé váló biztosításokat. A kedvező átmeneti szabályozás azonban az idén kezdődő biztosítási évek tekintetében már nem lesz alkalmazható, így a cégeknek mindenképpen érdemes átgondolni a rendelkezésre álló alternatívákat, amelyek mentén, ha nem is adómentesen, de a munkabérnél lényegesen kedvezőbb adózás mellett juttathatnak biztosítást munkavállalóiknak, illetve esetlegesen a munkavállalók hozzátartozói részére is.
A béren kívüli juttatási rendszert radikálisan megcsonkító tavalyi adócsomag már egy évvel ezelőtt is lépésre kényszerítette a munkáltatókat. Azok ugyanis, akik idén is adómentesen vagy egyes meghatározott juttatásként (2019. július 1-jét megelőzően 40,71 százalék, illetve 2019. július 1-jét követően 38,35 százalékos közteherrel) szerettek volna biztosítást juttatni munkavállalóik, illetve hozzátartozóik részére, azoknak 2018 szilveszteréig meg kellett kötni a biztosítási szerződést, vagy módosítaniuk kellett a meglévő kontraktusokat. Az említett juttatási forma mindenekelőtt szolgáltatásfinanszírozó egészségbiztosításként jelenik meg a cégek életében, és a becslések szerint közel 1,5 millió munkavállalót, illetve hozzátartozókat érinthet, nem beszélve arról, hogy az ebből származó díjbevétel a biztosítók oldalán is jelentős tétel.
| Cafeteriaelemek adóvonzatai (2019. október) | |
| Adómentes juttatás | 0 % |
| Béren kívüli juttatás | 32,5% |
| Egyes meghatározott juttatás | 38,35% |
A 2018-ban kezdődő biztosítási évre vonatkozó szabályok
Az Szja tv. ez év végével kifutó átmeneti szabályai szerint a 2018-ban kezdődő biztosítási évek esetében attól függetlenül alkalmazhatók a korábbi szabályok, hogy a biztosítás kockázati vagy nem kockázati biztosításnak minősül.
A két kategória tartalmában és adózási következmények tekintetében is különbözik egymástól. A kockázati biztosítás esetén biztosítási esemény bekövetkezése nélkül nincs lehetőség vagyonkivonásra. A magánszemély kockázati biztosítására a más személy (vagy foglalkoztató) által befizetett díj a tavalyi szabályok szerint a minimálbér 30 százalékáig adómentes, az említett értékhatár felett pedig szabályzat alapján egyes meghatározott juttatásként is adózhatott.
Az adóköteles biztosítások (pl. vegyes életbiztosítások, visszavásárlási értékkel rendelkező teljes életre szóló életbiztosítások, nyugdíjbiztosítások) esetében a kifizető által viselt díj egyes meghatározott juttatásként adózik.
A 2019-ben kezdődő biztosítási évre vonatkozó szabályok
A 2019. biztosítási év tekintetében az előbb említett mentességi, illetve bérnél kedvezőbb adózást biztosító szabály már nem alkalmazható. Függetlenül attól, hogy a biztosítás esetében:
- mekkora az egy főre jutó díj mértéke illetve,
- az az Szja tv. szempontjából kockázati vagy nem kockázati biztosításnak minősül-e.
2019-es biztosítási év esetében tehát mind az egyéni, mind a csoportos biztosításokra más személy által befizetett díj főszabály szerint a díjat viselő, illetve a biztosított közötti jogviszony alapján (tipikusan munkaviszonyból származó bérjövedelemként) adózik.
Hogyan biztosíthatjuk bérnél kedvezőbb adózás mellett a munkavállalóinkat 2019-től?
Tekintettel arra, hogy a munkáltatók elsősorban csoportos biztosítás formájában nyújtanak biztosítást munkavállalóik, illetve hozzátartozóik részére, az alábbiakban mindenekelőtt az erre vonatkozó szabályokra fókuszálunk.
A csoportos biztosítások esetében a biztosítotti kör meghatározása nem egyénileg, hanem
- valamely szervezethez való tartozásuk,
- a biztosítottak és a szerződő fél között fennálló jogviszony, vagy
- egyéb kapcsolat
alapján történik, és a biztosító kockázatának vizsgálatára és vállalására a csoportra tekintettel kerül sor.
A 2019. január 1-től hatályos szabályok értelmében csoportos biztosítások esetében – az egyéni biztosításoktól eltérően – az adóköteles biztosítási díj nem rendelhető egyértelműen a biztosított magánszemélyhez, így az
- vagy a csoportos biztosítás díjának magánszemélyre arányosan jutó része (biztosítási díj/biztosított személyek száma)
- vagy – ha arányosítással sem határozható meg a díj – akkor maga a csoportos biztosítási díj képez adóalapot.
Az előbbi különbségtétel adózási szempontból is jelentős: az első esetben a biztosított magánszemélynek a díjat fizetővel fennálló jogviszonya alapján keletkezik adóköteles jövedelme (tipikusan munkabér),míg a második esetben – tekintettel arra, hogy a kifizető jóhiszemű eljárása ellenére sem állapítható meg az egyes magánszemélyek által megszerzett jövedelem – az egyes meghatározott juttatás kapcsán kifizetői adókötelezettség merül fel, ami összességében a munkabérhez képest mintegy fele akkora adóterhet jelent.
Cafeteriarendszerének optimalizálásához kérje tanácsadóink segítségét!
Állománybiztosítás? Fontos az óvatosság!
Ahhoz, hogy a csoportos biztosítás a másodikként említett adózási kategóriába essen, azaz állománybiztosításnak minősüljön, a konstrukciónak konkrét feltételeknek kell eleget tennie. Az állománybiztosításnak minősülés szempontjából kardinális jelentőséggel bírnak a díjmeghatározás módjával kapcsolatos szempontok, így például az, hogy:
- az egy főre jutó díj meghatározható-e, illetve változhat-e,
- a fajlagos díj kifejezi-e a biztosítottak által hordozott valós kockázatot,
- a szerződésben egy főre jutó vagy állománydíj van-e rögzítve,
- milyen módon történik a létszámváltozás elszámolása,
- a létszámváltozás alapján változhat-e a fajlagos biztosítási díj.
Hivatalos álláspont szerint egy csoportos biztosítási konstrukció akkor eshet állománybiztosításként kedvezőbb adózás alá, ha:
- 1 főre nem lebontható a biztosítási díj összege,
- így egy adott biztosítási időszak tekintetében a fajlagos díj – elsősorban a létszámváltozásoknak köszönhetően – egy változó értéket mutat; amennyiben el is képzelhető a létszámváltozás és a kockázatviselési szórások matematikai leképezése, úgy ennek adózási adminisztrációja a folyamatos önellenőrzési kötelezettség miatt aránytalan terhet jelentene a cégek számára.
A fentiek alapján úgy látjuk, hogy az adott csoportos biztosítási konstrukciók állománybiztosítássá történő átalakítása vagy eleve állománybiztosításként történő megkötése mindenképpen érvényes opciót jelenthet a vállalkozások számára.
Ha biztosításának átalakítását tervezi, fokozottan ügyelnie kell a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményére!
Egy biztosítási séma átalakítása során nehéz meghúzni a határvonalat a rendeltetésszerűség és a rendeltetésellenesség között. Arra mindenképpen felhívjuk a figyelmet, hogy ugyanazon biztosítotti kör esetében a biztosítás olyan módon történő átalakítása, ami mindössze ugyanazon kedvezményezetti kör meghatározásának a módján változtat – pl. nem a pontos létszám biztosításával, hanem a a biztosítottak létszámának „-tól-ig” értékek közötti megadásával megadásával –, formálisan akár meg is felelhet az állománybiztosítás követelményeinek, tartalmilag azonban kérdéses lehet az előírások teljesülése szempontjából. Egy esetleges adóhatósági átminősítés kockázata pedig mind a munkavállaló, mind a munkáltató oldalán hátrányos következményekkel járhat.
Célzott szolgáltatás?
Az állománybiztosítássá történő átalakítás mellett érdemes lehet megfontolni az önkéntes kölcsönös biztosító egészségpénztár által nyújtható, szolgáltatást finanszírozó egészségbiztosítási szolgáltatásnak, mint célzott szolgáltatásnak a munkáltató általi finanszírozását. Ez kizárólag a kifizető oldalán adózik egyes meghatározott juttatásként, az adóteher tehát megegyezik az állománybiztosításokéval.
A két megoldás között alapvetően a megvalósítás és az adminisztráció terén mutatkozik eltérés. Kiemelendő, hogy az önkéntes pénztáron keresztül nyújtott egészségbiztosítási szolgáltatás nem igényli magának a biztosítási konstrukciónak a megváltoztatását. A szolgáltatás finanszírozásának módja tekintetében jelent változást (bonyolultabbá válást) a jelenlegi biztosításokhoz képest. A szolgáltatás finanszírozása ebben a struktúrában az önkéntes pénztár kollektív számlájára történő befizetéssel tenné lehetővé a vállalatok széles körében nyújtott egészségbiztosítási szolgáltatások juttatását.
KIVÁSOKNAK olcsóbb?
A kivások köre több okból kifolyólag (az adókulcs egy százalékpontos csökkenése, az eva eltörlése, illetve a jogosultsági árbevétel limit tavalyi jelentős emelkedése stb. miatt) is várhatóan szélesedni fog 2020-tól. Már csak ezen tendencia miatt sem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a kivás cégek a szochófizetési kötelezettség hiánya miatt az általános módon adózó társaságoknál alacsonyabb költségek mellett vonhatják be munkavállalóikat többek között csoportos biztosításba is.
