Több alkalommal írtam már az EKAER-kötelezettségekről, az azokkal kapcsolatosan felmerülő kérdésekről, anomáliákról. Minden írásomat azzal kezdem, hogy nem vonom kétségbe az EKAER indokoltságát az áfacsalások elleni adóhatósági küzdelemben. De fenntartom azt az álláspontomat, hogy a cél ebben az esetben sem szentesítheti az eszközt, azaz olyan módon kell küzdeni az áfacsalások ellen, hogy annak a csalásokban nem érintett gazdálkodók ne essenek áldozatul, aránytalan terheket ne viseljenek.
EKAER-bírságolás – mérlegelést követően
Az EKAER-rendszer bevezetése óta sokat javult a jogsértések miatt alkalmazott szankciók adóhatósági gyakorlata. A bírósági ítéletek és az adóhatóság belső egységes jogértelmezési törekvése elérte, hogy mára egységes értelmezés van abban, hogy az EKAER-szabályok megsértőivel szemben olyan mulasztási bírság kiszabásáról van szó, amelynek során az adóhatóság mérlegeli az eset összes körülményét, és annak eredményeként állapítja meg a bírság indokoltságát és mértékét.
Természetesen az egyes ügyekben éppen a mérlegelés jellegére tekintettel lehetnek nézeteltérések ügyfél és hatóság között a bírság mértéke vagy indokoltsága terén. De ne legyünk telhetetlenek, az már egy nagy lépés, ha az adóhatóság figyelembe veszi az eset körülményeit, és ez alapján alkalmazza a bírságot.
Azért kiemelten fontos a mérlegelés kérdése az EKAER-bírság vonatkozásában, mert a jogalkotó olyan mértékű bírságplafont – a szállított áru értékének 40 százaléka – határozott meg ebben az esetben, amely példa nélküli. Ezzel szemben a mulasztások gyakran adminisztratív hiányosságok, például elírás a rendszámban, a megérkezés le nem jelentése és ebből adódó gépi zárás, vagy akár a tarifaszám elírása. Ezek mind olyan mulasztások, amelyek fiskális érdekeket nem sértenek, zömében megállapítható, hogy egyszerű emberi mulasztás, hanyagság következményei. De éppen ezért van a bírságot kiszabó hatóság kezében a lehetőség, ami egyben kötelezettség is, hogy az ügy egyedi jellegét figyelembe véve a magas kiszabható bírságplafon ellenére olyan mértékű szankciót alkalmazzon, amely arányos a mulasztással.
100 milliós EKAER-bírság adminisztrációs hibákért – arányos büntetés?
Mint napi szinten EKAER-kérdésekkel és jogorvoslati eljárásokkal foglalkozó szakember, már-már azt hittem, közeledünk egy elvárt jogalkalmazáshoz, a bírságok arányosak és azon kell dolgozni, hogy a gazdálkodók az adminisztrációs hibákat miként tudják kiküszöbölni. Mígnem egyik nap kezembe került egy olyan EKAER-bírság határozata, amely meghaladta a 100 millió forintot, miközben a gazdálkodó mulasztása nem különbözött a mindennapokban tapasztalt egyszerű mulasztásoktól, mindenféle csalási szándék nélkül.
Ekkor szembesültem azzal, hogy a jogszabályi rendelkezéseknek az EKAER-bírság kiszabása során történő furcsa együttállása milyen szélsőséges eredményre, sőt, megítélésem szerint jogsértő szankció alkalmazásához vezet. Akkor döntöttem úgy, érdemes ezt a nem is ritkán előforduló helyzetet ismertetni, és felhívni a figyelmet arra, hogy elsődlegesen el kell kerülni az ilyen helyzeteket, valamint megosztani azt a gondolatmenetet, amely alapján kifogásolható az ilyen bírság alkalmazása.
Az EKAER-kötelezettség az adójogszabályokban került elhelyezésre, amelyből adódóan az alkalmazandó szankciókra is az Art. rendelkezései az irányadóak. Az Art. 226. § (2) bekezdése b) pontja szerint, ha az adózó EKAER-bejelentési kötelezettségét hibásan, valótlan adattartalommal vagy hiányosan teljesíti, az adóhatóság a bejelentett áru értékének 40 százalékáig terjedő mulasztási bírságot szabhat ki. A szárazföldi fuvarozás során természetesen széles skálán mozoghat az áru értéke, de az 50-100 millió forint értékű szállítmányok mindennaposnak tekinthetők. A 40 százalékos szabályra tekintettel a bírságplafon ezekben az esetekben 20-40 millió forintig terjedhet szállításonként. Amennyiben egy adott időszakban több száz szállításból több esetben van mulasztásunk, akkor a fenti összeg hatványozódik.
Az EKAER-kötelezettség utólagos ellenőrzése során készített adóhatósági jegyzőkönyv gyakran tartalmazza, hogy a mulasztások esetére alkalmazható bírság, azaz a kiszabható bírság mértéke gyakran 100 milliót meghaladó mértékű, ugyanakkor az elkövetett mulasztás csekély fokú, fiskális érdekeket nem veszélyeztető, adminisztratív mulasztás. Az adóhatóság a bírság megállapítása során mérlegeli az eset körülményeit, és a gyakorlatban a plafonértékhez viszonyítva jelentősen alacsonyabb mértékű szankciót alkalmaz. Azaz a 100 milliós kiszabható bírság helyet néhány százezer forintot, vagy a 10 milliós plafon helyet néhány tízezer forintot szab ki EAKER-bírságként.
De van olyan helyzet, amelyben az adóhatóság úgy ítéli meg, hogy nem élhet a mérlegelési jogával, és az EKAER-szankció esetében minimum bírság mértéket kell alkalmaznia!
Kockázatos adózóknál nincs pardon, minimum bírságmérték van az EKAER-ben
Az Art. 161. § rendelkezik a mulasztási bírság kiszabásáról kockázatos adózók esetén.
Ha az adózó a jogszabálysértés elkövetésének időpontjában vagy a jogszabálysértés feltárásának, illetve az utólagos ellenőrzés megállapításairól szóló jegyzőkönyv keltének időpontjában kockázatos adózónak minősült, az adóhatóság a mulasztási bírság kiszabását nem mellőzheti, és az általa kiszabható legkisebb bírság mértéke az egyébként kiszabható bírság felső határának 30 százaléka.
Fentiek alapján a kockázatos adózók esetében az EKÁER-kötelezettség elmulasztásakor minimum bírság mértéket kell alkalmazni, amely az áruérték 40 százalékának minimum 30 százalékát jelentő mulasztási bírság mértéket jelent.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 20 millió forintos szállítmány esetében, a rendszám egyik betűjének elírása, vagy hasonló súlyú adminisztratív hiba, amennyiben a gazdálkodó kockázatos adózónak minősül, minimum 2 400 000 forintba, egy 100 milliós szállítmány esetén ugyanez a betűelírás már 12 millió forintba fog kerülni.
A bírság fenti súlyos mértékének meghatározását kizárólag az a körülmény alapozza meg, hogy a gazdálkodó kockázatos adózónak minősült. Annak nincs jelentősége, hogy miért vagyunk vagy lettünk kockázatos adózók. Az adóhatósági álláspont szerint ezekben az esetekben nem lehet eltekinteni a bírság kiszabásától és a jogszabályban meghatározott minimum értéket kell alkalmazni.
Vitathatatlan, hogy a fentiek alapján megállapított mulasztási jellegű adóbírság aránytalanul magas, az elkövetett jogsértésre figyelemmel. Amennyiben nem lenne ezekben az esetekben a kockázatos minősítése a gazdálkodónak, és nem kellene alkalmaznia az adóhatóságnak a minimum bírság szabályt, akkor a kiszabásra kerülő szankció töredéke lenne a minimum értéknek.
A szabály alkalmazásával olyan aránytalanul magas szankció kerül kiszabásra, amelynek alkalmazása nem felel meg a szankciókkal szemben támasztott alapvető követelményeknek. A szankciók alapvető célja a mulasztást elkövető helyes útra terelése, valamint a hasonló cselekményektől való visszatartása. Amikor azonban egy adminisztratív mulasztásért milliókat, vagy akár tízmilliókat kell megállapítani úgy, hogy nem lehet figyelembe venni az elkövetés körülményeit, az adóérdeksérelem mértékét, és további a szankciók kiszabásakor értékelt tényezőket, akkor az ilyen szankció inkább megtorló jellegű.
Álláspontom szerint az Art. minimum bírság klauzulájának alkalmazása az EKAER-kötelezettségek megszegése esetén olyan aránytalanságokat eredményez, amely sérti a nemzeti alapelvi szintű szabályainkat, valamint a nemzeti jog elvi alapját képező EU normákat is.
Egy adminisztratív hiba elkövetése nem eredményezhet milliós mértékű szankciót, bármilyen áfacsalás elleni küzdelem is a mögöttes cél.
További kérdéseket vett fel az is, hogy amennyiben a kötelezettségszegés nem róható fel az EKAER-bejelentésre kötelezettnek, akkor a gyakorlatban nem alkalmaznak bírságot. Ugyanakkor a fentiekben ecsetelt minimumbírság-szabály szerint a kockázatos adózó esetében a bírság alkalmazásától nem lehet eltekinteni, a minimum bírság akkor is jár, ha például olyan szállítmány érkezését nem jelentettük be, amelyről nem is volt tudomásunk, vagy olyan, a szállítás során történt változást nem jelzünk, amelyről a fuvarozást végző nem tett említést nekünk mint kötelezettnek.
Jelenleg az adóhatóság a gyakorlatban alkalmazza a fentiekben vázolt minimumbírságot, ugyanakkor a közeljövőben egy konkrét ügy kapcsán a bíróságnak kell állást foglalnia abban, hogy a minimum bírság alkalmazható-e az Art.-ben rögzített formában az EKAER-kötelezettségek esetében.
Addig is kiemelten fontos az adminisztratív hibák elkerülése a vállalatok részéről, amelynek egyik legjobb eszköze lehet az AEO-engedély megszerzése, amely egyszerűsített EKAER-bejelentést tesz lehetővé mindössze három adat közlésével a 21 adattal szemben, csökkentve ezzel a hibázás lehetőségét.
