Befektetések, K+F értékelése
A legfontosabb közös jellemző, hogy a számvitel merev gyakorlata alábecsüli ezen tételek eredményét, illetve a befektetések értékét. A számvitel a költségeket azon időtáv alapján, hogy hány éven keresztül generálnak hasznot, az alábbi két csoportba sorolja:
- minden olyan kiadás, ami több éven át jövedelmet fog generálni befektetési jellegű,
- míg azok a kiadások, amelyek befektetései éven belül hoznak hasznot, az a működési költség kategóriába esik.
A gyakorlatban azonban a számviteli szabályozások alapesetben azt írják elő, hogy a kutatási és fejlesztési kiadásokat a működési költségek között kell kimutatni, és abban az időszakban kell elszámolni, amelyekben felmerültek. Ennek oka, hogy a kutatások eredménye gyakran nehezen számszerűsíthető és túlságosan bizonytalan. Mindennek következtében a kutatási és fejlesztési tevékenységek során létrejött eszközök értékei nem jelennek meg a szervezetek mérlegeiben a befektetett eszközök között. Ez pedig torzítja a társaságok nyereségességi mutatóinak mérését és értékelését is.
Korrekciók a beruházási költségek terén
Ezen nehézségek következtében az immateriális javakkal rendelkező cégek értékelése minden esetben a beruházások téves számviteli besorolásának korrigálásával kezdődik. Ennek végeredményeként újra megállapításra kerülnek az értékelés input tényezői, vagyis az üzleti eredmény (EBIT),a beruházások értéke és a tőkeköltség. Az üzleti eredmény pontossága mellett így egyértelművé válik a korrigálás után az is, hogy mely befektetések alapozhatják meg a szervezet jövőbeli növekedését.
A korrigálás során a kutatási kiadások tőkésítésre kerülnek befektetett eszközként, függetlenül a jövőbeli hozamgenerálásukkal kapcsolatos bizonytalanságtól. Ennek végrehajtásához becslést kell adnunk arra, hogy átlagosan mennyi időbe telik, míg a K+F költségekből forgalomképes (nyereséget termelő) eszköz válik, tehát mennyi az immateriális eszközök hasznos élettartama.
A legnagyobb értékelési kihívásokat jelentő helytelen beruházási költségkategorizálás mellett a menedzsmentopciók okozhatnak még fejtörést.
Opciós jogok értékelése
További nehézséget okoz a cégértékelési folyamat során, hogy a jelentős immateriális eszközökkel rendelkező vállalatok más iparágakhoz képest nagyobb mértékben adnak opciókat a menedzsment számára. Mind fundamentális, mind szorzószámon alapuló cégértékelés esetén foglalkozni kell azokkal az opciókkal, amelyeket a szervezet a múltban adott ki, illetve azokkal, amelyeket még a jövőben várhatóan adni fog, hiszen azok egyfajta kötelezettségeket vonnak maguk után.
Befektetői szemmel másképp látszhat
Befektetőként tehát korrigálni kell, és az alábbi jellemzőkre érdemes elsődlegesen fókuszálni:
- Rendelkezik-e a szervezet egyedi, nehezen másolható immateriális javakkal (vagy vagyoni értékű jogokkal, szellemi termékkel, a kísérleti fejlesztési produktummal)?
- A számviteli korrekciót követően a társaság megfelelő növekedési potenciált mutat-e?
- Ápolja-e a szervezet az immateriális eszközeit, hogy azok megőrizzék értéküket?
- Gyorsan és eredményesen térülnek-e meg a szervezet immateriális javakra fordított kiadásai?
- Milyen értékben bocsát ki menedzsmentopciókat a társaság és azok értéke hogyan viszonyul a saját tőke értékéhez?
