Szinte követhetetlen gyorsasággal változnak az események. Jelenleg ott tartunk, hogy a kilépni szándékozó britek megállapodtak az Unióval a kilépés feltételeiről, de szinte még haza sem értek, amikor a saját törvényhozásuk, melynek szentesítenie kellene a megállapodást jelezte, hogy nem biztos, hogy elfogadják azt. A nyomtatott sajtóban ugyan megjelent, hogy van „deal”, de mire megszáradt volna a tinta, már megint nem volt „deal”. A téma iránt érdeklődőktől eltekintve, a többség már régen elveszítette a fonalat Brexit ügyben.
Utolsó információ, - ha ilyet ebben az ügyben egyáltalán ki lehet jelenteni - hogy a brit miniszterelnök kérte a brit parlamenti szavazás elhalasztását, valamikor januárra. Közben Theresa May sajátos Canossa-járásba kezdett, amelyben informálisan keresi meg az EU vezetőket, a már elfogadott megállapodás egyes részeinek újra tárgyalása vagy pontosítása érdekében.
Az idő azonban halad, és ha sikerül is valamire jutni a brit miniszterelnöknek az EU-val – habár azt is nehéz meghatározni, hogy pontosan mi lenne elég a brit parlamentnek egy pozitív szavazáshoz – akkor sem biztos a parlamenti „ámen”.
Eddig arra magas téteteket lehetett tenni, hogy a britek 2019. március 29-én elhagyják az EU-t, a kérdés mindössze az volt, hogy átmeneti időszak mellett, vagy „in medias res” az ominózus napon minden átmenet nélkül. Bármilyen furcsa is, de ez az időpont nagyon közel van, pláne úgy, hogy a szavazás januárra lett halasztva.
És ha valaki azt gondolná, hogy nem is olyan bonyolult ez a helyzet, akkor jelentkezett az Európai Bíróság, amely állásfoglalt abban, hogy a britek akár vissza is vonhatják a kilépési kérelmüket, és akkor minden eddigi próbálkozás fölösleges volt, nem kell a „deal-el” foglalkozni, egy rossz álom volt az egész kilépés. Ezzel az az egyetlen bökkenő van csak, hogy a visszavonásról senki hallani sem akar a felek közül!
Szóval ott tartunk, ahol tartottunk akkor, amikor a kilépés tárgyában tartott szavazás eredményét hirdették ki.
Amennyiben abból indulunk ki, hogy mindenképpen lesz Brexit, azaz a britek kiszakadnak 2019. március 29-én 11 órakor, akkor annyit biztosan lehet tudni, hogy a vámunióból kilépnek, és harmadik országgá válnak, a kérdés mindössze az, hogy mennyi idő lesz erre felkészülni.
Pesszimista megközelítésben, ha januári parlamenti szavazást veszem alapul, és esetleg nem lesz jóváhagyott „deal”, akkor mindössze két hónapról van szó, ami lehetetlen küldetésnek tűnik. Még prognosztizálni is nehéz, hogy mi fog történni az új és egyben régi határon, mennyit fognak várakozni a szállítójárművek, miként fog működni a vámadminisztráció, ennek személyi feltételei adottak-e.
Titkon mindenki azzal számol, hogy ilyen nem fordulhat elő. És ha mégis? Megítélésem szerint erre is fel kell készülni!
