A helyi adókról szóló törvény „Az adóelőleg megállapítása, az adó bevallása és az adó megfizetése” címet viselő fejezetében szabályozza az előrehozott adót, amely az adóalany jövőben esedékessé váló adójára tekintettel fizethető. Némiképpen leegyszerűsítve tehát egy olyan törvényi esedékesség előtti, szabad elhatározásból korábban teljesített adóról beszélünk, melynek összege beszámításra kerül a később a jogszabályi kötelezettség alapján esedékessé váló adókötelezettségekbe.
Mely adónemekre fizethető előrehozott adó?
A helyi adók közül előzetesen lehet teljesíteni az:
- építményadót,
- telekadót,
- a magánszemélyek kommunális adóját valamint
- az állandó és ideiglenes jellegű hipa (helyi iparűzési adó) kötelezettséget.
Idegenforgalmi adó esetében az adóalany személyére tekintettel nincs lehetőség előzetesen adót fizetni, továbbá gépjárműadóra és települési adóra sem fizethető előrehozott adó.
Előrehozott adó vagy túlfizetés?
Bár az előrehozott adó több vonatkozásban is hasonlít a folyószámla-túlfizetésre, fogalmilag nem minősülhet annak, ugyanis előbbi esetében bevallással ellentételezett kötelezettségről beszélünk. A jelenleg ismert bevallási rendszerben előrehozott adóról kizárólag a 35/2008 PM-rendelet szerinti nyomtatványon lehet bevallást benyújtani, a 18HIPA nyomtatvány erre nem alkalmas.
Az előrehozott adó bevallása és befizetése minden esetben egy szándékos és tudatos adózói elhatározás következménye, a túlfizetésről ellenben ez nem minden esetben mondható el.
Mind az előrehozott adó, mind a túlfizetés esetében biztosított a rendelkezési jog az adózó számára a befizetett összeg tekintetében. Fontos különbség azonban, hogy míg a túlfizetés esetében az adózó a saját tulajdonát képező követelésről rendelkezhet az elévülési időn belül, addig az előrehozott adó az önkormányzatot illeti, így a bevallás keretei között gyakorolt rendelkezési jog is korlátozottabb (pl. az önellenőrzési tilalom miatt nem kérhető visszatérítés).
A rendelkezési jog gyakorlásának időbelisége tekintetében is van eltérés. A túlfizetés esetében az adófolyószámla pénzforgalmi többletének keletkezése megelőzi a rendelkezési jog gyakorlását. Az előrehozott adó kapcsán ugyanakkor egyrészt nem beszélhetünk többletről, másrészt a befizetés, bevallás és a rendelkezés időpontja megegyezik.
Az előrehozott adó bevallásának és megfizetésének, annak önkéntes előfinanszírozási jellegéből adódóan nem lehet fix törvényi esedékessége, azonban ez esetben is egybeesik a bevallás és az adófizetés esedékessége.
További fontos eltérés, hogy az előrehozott adóról szóló bevallás nem önellenőrizhető. Az önellenőrzési tilalom abból következik, hogy az előrehozott adónál nem értelmezhető az adózás rendjéről szóló törvény arra vonatkozó kitétele, mely szerint az adó megállapítására nem a jogszabályoknak megfelelően, illetve hibásan került sor. Másfelől a jogintézmény finanszírozási természete és ebből fakadóan a finanszírozás biztonsága is azt indokolja, hogy az adózó utólag ne módosíthassa az ilyen jellegű döntését.
Nem csak az előrehozott adó összegszerűsége múlik az adózó belátásán, hanem az is, hogy melyik önkormányzat számára kíván előrehozott adót fizetni. Szélsőséges esetben előrehozott adót lehet fizetni olyan önkormányzatnak is, ahol az adóalany (még) nem rendelkezik telephellyel és megteheti azt is, hogy nem minden olyan önkormányzatnak fizet előrehozott adót, ahol adókötelezettsége egyébként felmerül.
A korábban hivatkozott bevallási nyomtatványon megjelölhető, hogy az előrehozott adó mely jövőben esedékes adófizetési kötelezettség(ek)be kerüljön beszámításra, az adó felhasználását tekintve tehát elsőbbséget élvez az adóalany rendelkezése. Rendelkezés hiányában vagy a jövőben esedékessé váló adókötelezettséget meghaladó adózói rendelkezés esetében a be nem számított összeget az esedékesség sorrendjében kell beszámítani az adóhatóságnál nyilvántartott adófizetési kötelezettségbe.
Előrehozott adó - az előreláthatóság miatti bizonytalansági tényezők
Az előrehozott adó nem minősül túlfizetésnek és nem is viselkedik akként, egy több szempontból atipikus adó, melynél problémát jelenthet az előreláthatóság hiányából, illetve a körülmények megváltozásából eredő bizonytalanság. A bevallás jövőre irányultsága az éves elszámolású adók esetében az adóelőlegről, illetve az adóelőleg feltöltéséről szóló bevallások esetében is megfigyelhető.
Az adóelőleg esetében a jövőre nézve tett bevallás azon a feltételezésen alapszik, hogy a vállalkozó a jövőben is folytatni fogja gazdasági tevékenységét, méghozzá hasonló volumenben, mint ahogy azt a korábbi adóévben tette. A gazdálkodás prognosztizálhatatlanságából fakadó kockázatot pedig különféle jogintézményekkel kezeli a jogalkotó: pl. adóelőleg mérséklésével, vagy a túlfizetett adó bevallásban történő visszaigényelhetőségével.
A feltöltési kötelezettség esetében szintén egy jövőbeni adófizetési kötelezettség ésszerű megbecslését várja el a jogalkotó az adózóktól. Ebben az esetben a bizonytalansági tényezőt egyfelől a túltöltés bevallásban történő visszaigényelhetőségével, illetve alultöltés mulasztási bírsággal történő szankcionálhatóságával „orvosolja” a jogalkotó.
Az előrehozott adó adó természetén nem változtat az a körülmény sem, hogy tartalmilag egy hitelezési elem is felfedezhető benne: az esedékesség előtti adófizetésen túlmenően tehát nem mehetünk el az intézmény finanszírozási természete mellett sem. E vonatkozásban az előrehozott adó némi hasonlóságot mutat a társasági adóból ismert növekedési adóhitel intézményével, „csak” a hitelezés iránya eltérő. A hitelezési analógia és a hitelezési kockázat kapcsán kiemelendő, hogy a növekedési adóhitel esetében a jogalkotó számolt a jogutóddal vagy jogutód nélkül történő megszűnésből fakadó kockázattal.
A fenti szemszögből nézve problémás, hogy a jogalkotó az előrehozott adó esetében az előreláthatatlanságból fakadó kockázatot a speciális rendelkezések szintjén mindössze abban az esetben tartotta relevánsnak, amikor az előrehozott adó összege meghaladja a jövőben esedékessé váló adókötelezettség összegét. Ez esetben a nyilvántartott adófizetési kötelezettségek összegébe az esedékességek sorrendjében kell beszámítani az előrehozott adót.
De mi történik az esedékes adófizetési kötelezettségek összegét meghaladó összegű előrehozott adóval akkor, ha:
- az esedékes adókötelezettség keletkezése előtt (jogutóddal vagy jogutód nélkül) megszűnik az adózó, vagy
- az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül nem keletkezik az előrehozott adó összegét elérő adókötelezettsége, vagy
- több (adott esetben több önkormányzatnál fennálló) azonos esedékességű adókötelezettsége is fennáll?
Kérdésesnek tűnik az is, hogy miképpen fogják kezelni az önkormányzatok a bevallással nem kísért befizetéseket (hiánypótlás kibocsátása, mulasztási bírság kiszabása stb.)?
Mivel a törvény szövege alapján az előfinanszírozás a jövőben esedékessé váló adóra tekintettel történik, így sem az eredeti szándék, sem a megváltozott körülmények folytán nem beszélhetünk véglegesen átadott pénzeszközről. Megítélésünk szerint az előreláthatósági faktorral összefüggő viszonylagos alulszabályozatlanságból fakadó kockázatot jelenleg kizárólag az adózók viselik, így ennek rendezése akár egyedi megállapodások, akár a jogalkotás és a jogalkalmazás szintjén is szükségesnek látszik.
Mire jó az előrehozott adó? - Valódi közteher és finanszírozási eszköz
Az előrehozott adó esetében olyan részben adó, részben finanszírozási természetű, a helyi adók rendszerében alapvetően rendszeridegen intézményről van szó, amely a forráshiányos önkormányzatok hatékony finanszírozási eszköze is lehet bizonyos esetekben. Emiatt az előrehozott adó beruházásélénkítő hatású megoldás is lehet egy-egy településen.
Tekintettel azonban arra, hogy a magánzók és az önkormányzatok beruházási együttműködése során a konkrét célra átadott pénzeszköz az önkormányzat tulajdonát képezi, sorsának rendezése, szándékolt célra fordítása az adótörvényekben foglalt rendelkezések betartásán túlmenően hatékony hitelezői érdekérvényesítést, illetve a helyhatóságok és a „hitelezők” közötti körültekintő megállapodásokat is igényel.
