A perek sikeresek voltak, a bírság kiszabásáról rendelkező határozatok egy részét maga az alperesként eljáró adóhatóság helyezte hatályon kívül még a peres eljárás során, belátva, hogy a határozatok helytelen jogalkalmazás eredményeként születtek. Azon határozatoknál pedig, amelyeknél ez a lépés nem történt meg, a bíróság változtatta meg a határozat tartalmát, amely szerint a bírság kiszabását mellőzte.
A peres eljárások tapasztalatait összegezve kijelenthető, hogy az EKAER-kötelezettségszegések esetén nem lehet automatikusan szankciót is alkalmazni! A mulasztási bírság alkalmazásának a feltételeit, az EKAER-kötelezettség megsértésén túl önállóan, elkülönült szempontok figyelembe vételével kell vizsgálni.
EKAER-szankciók - az Art. az alapjogszabály
A Bíróság álláspontja szerint önmagában az a tény, hogy az EKAER-kötelezettség teljesítésével összefüggésben jogsértés történik, nem alapozza meg mulasztási bírság alkalmazását. Azaz helytelen az a megközelítés, amely szerint az EKAER-szankció objektív alapú bírság lenne.
Az eljárások tárgyát képező ügyek tényállásában az EKAER-kötelezettséget meghatározó jogszabályok megsértése megtörtént, ugyanakkor az eljárások során az adóhatóság nem tulajdonított annak jelentőséget, hogy a jogsértés milyen mértékben volt felróható a kötelezettnek. Ez a szempont a hatóság szerint indifferens volt az ügyekben. Amennyiben a jogsértés nem a kötelezettnek, hanem rajta kívül álló személynek volt felróható, akkor a hatóság álláspontja szerint a kötelezettnek vállalnia kell a felelősséget, és saját döntése alapján lehetősége van polgári peres eljárásban továbbhárítani a kiszabott bírságot.
Tekintettel arra, hogy az EKAER-kötelezettségszegések esetén az Art.-ben definiált mulasztási bírság kerül kiszabásra, ezért a fenti álláspont alapjaiban bizonyult tévesnek.
Összegezve az eljárás során kialakult bírósági véleményeket, álláspontom szerint az alábbi metodika szem előtt tartásával kell alkalmazni a mulasztási bírságot az EKAER-ügyekben.
EKAER – vizsgálnia kell a NAV-nak, hogy alkalmazható-e egyáltalán a mulasztási bírság
Amennyiben a hatóság eljárása megállapítja, hogy az EKAER-kötelezettségek valamelyike sérült az adott ügyben, további tényállástisztázást kell folytatnia annak megállapítása érdekében, hogy az adott esetben alkalmazható-e a mulasztási bírság. Ennek a vizsgálatnak nem elégséges arra kiterjednie, hogy milyen mértékű bírság megállapítása a jogszerű, hanem ezt megelőzően azt kell megállapítani, hogy egyáltalán van-e helye a szankció alkalmazásának, azaz mulasztási bírság kiszabásának. Amennyiben igen, akkor – mivel az EKAER-kötelezettség esetén alkalmazandó bírság az Art. mulasztási bírsága – következhet annak mérlegelése, hogy milyen mértékű szankció indokolt és jogszerű az adott esetben.
A szankció alkalmazhatósága kérdésében az elsődleges vizsgálatnak arra kell irányulnia, hogy az EKAER-kötelezettség címzettjének a megállapított jogsértés felróható-e vagy sem. Ezen vizsgálat keretében az eset összes körülményét mérlegelve kell azt megállapítani, hogy a gazdálkodó az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el. A felróhatóság vizsgálata nem egyszerű, de nélkülözhetetlen a jogszerű döntés meghozatala érdekében.
Ha az EKAER-kötelezett bizonyítottan helytelen adatokat kapott, nem bírságolható
Az EKAER-kötelezettségek teljesítéséhez szükséges adatok gyakran nem állnak a kötelezett rendelkezésére, azt fuvarozóktól, szállítmányozóktól vagy kereskedelmi partnerektől kell beszerezni. Emiatt a mulasztások indokaként a gazdálkodók gyakran arra hivatkoztak, hogy a közölt adatok helytelenségéről később szereztek tudomást, a bejelentés megtételekor az általuk ismert adatok kerültek közlésre. Ezekben az esetekben vizsgálni kell a gazdálkodó ilyen irányú védekezését! Nem lehet figyelmen kívül hagyni ezt a gazdálkodói kimentést arra hivatkozással, hogy Ő a jogszabály által meghatározott kötelezett, és amennyiben úgy érzi, hogy rajta kívül álló személy magatartása okozta a jogsértést, akkor hárítsa tovább az EKAER-szankcióból származó fizetési kötelezettséget.
Erről a megközelítésről mondta ki a bíróság, hogy helytelen, kizárólag akkor alkalmazható a bírság az EKAER-jogsértés esetén a kötelezettel szemben, amennyiben a jogsértést kiváltó magatartás a kötelezettnek felróható, azaz az adott helyzetben nem a tőle elvárható körültekintéssel járt el.
Azokban az esetekben, amikor egyértelmű, hogy a kötelezett helytelen adatokat kapott, vagy a közölt adatokban történt változásról nem tudott, nem terheli a kötelezettet felelősség, vele szemben mulasztási bírság alkalmazásának nincs helye.
- Ilyen klasszikus eset szokott lenni, amikor a fuvarozó tájékoztatja a kötelezettet a szállítójármű rendszámáról, aki meg is teszi ez alapján a bejelentést, majd az időközben bármilyen okból történő szerelvénycseréről, amely során a fuvarozó elfelejt tájékoztatást adni a szerelvény új azonosító adatairól.
- Másik jellemző példa, amikor a kötelezett részére érkező szállítmányról vagy annak adatairól a szállítmányt beküldő nem tájékoztatja a fogadó felet, akit ezekben az esetekben a bejelentési kötelezettség terhelne. Így ő nem tud eleget tenni a számára egyébként előírt kötelezettségnek, csak leghamarabb akkor, amikor a küldemény megérkezik.
A jogsértés tényét ezekben az esetekben is megállapíthatja a hatóság, de az szankció nélkül marad, ugyanis a kötelezett felróhatóságán kívüli jogsértésről beszélhetünk.
Ha az EKAER-kötelezett bírságolható, mérlegelendőek a körülmények
A felróhatóság kérdésének tisztázást követően, amennyiben a hatóság arra a megállapításra jutott, hogy helye van a kötelezettel szemben mulasztási bírság kiszabására, következik a mulasztási bírságok esetében általában alkalmazandó mérlegelési szempontok vizsgálata.
A mérlegelés során figyelembe vehető szempontokat nem lehet tételesen felsorolni, tekintettel arra, hogy az élethelyzeteket nem lehet előre prognosztizálni. A jogalkotó a mulasztási bírságok alkalmazása során figyelembe veendő tényezőket csak példálózó jelleggel sorolja fel, kiemelve néhány, az adott területre elengedhetetlen szempont nevesítésével.
A hatályos Art.-rendelkezések esetében nevesített szempont többek között az adózó adózási gyakorlata, jogkövetési hajlandósága, a magatartás súlya, gyakorisága, időtartama, valamint az adózási érdeksérelem.
A peres eljárásokban, a fentiekben már vázolt felróhatóság alkalmazásának kérdésén kívül, választ kívántunk kapni a Bíróságtól arra, hogy a mérlegelési szempontokat miként kell alkalmazni. Kiemelt szerepet kapott a jogszabályban is nevesített adózási érdeksérelem kérdése.
Ha nincs adózási érdeksérelem, indokolt-e a szankció?
Tekintettel arra, hogy az EKAER egy adókötelezettségként került a jogalkotó által meghatározásra, és a szabályok megsértőivel szemben alkalmazandó szankció az Art. szerinti mulasztási bírság, kiemelt jelentősége van annak, hogy egy olyan jogsértés megállapítása esetén, ahol nem lehet adózási érdeksérelmet megállapítani, indokolt-e egyáltalán bírságot alkalmazni a mérlegelés szabályainak figyelembevételére hivatkozva.
Egyszerűsítve, amennyiben a hatóság megállapítja, hogy a gazdálkodó megsértette ugyan a rá vonatkozó rendelkezéseket, de ennek következményeként adózási érdeksérelem nem történt, akkor ezt a tényt a bírság mértékének megállapítása során is figyelembe kell venni. Akár olyan mértékben, amely szükségtelenné teszi a szankció kiszabását.
Az adókötelezettségek között jelentős számban lehet találni olyan kötelezettséget, amelyek teljesítésének ellenőrzését utólagos ellenőrzés keretében végzi a hatóság. Az EKAER-kötelezettségek ellenőrzésének is egy jelentős része a már lezárt EKAER-folyamat utólagos ellenőrzésére irányul. Ezekben az esetekben a hatóság azt ellenőrzi, hogy a gazdálkodó korábban a kötelezettségét megfelelően teljesítette-e.
A peres eljárásokban ilyen konkrét eset volt, amikor a gazdálkodó a szállítmány megérkezésének időpontját, mivel ismert volt, az EKAER-rendszerben előre bejelentette. A kötelezettségek utólagos ellenőrzése során a hatóság megállapította, hogy nem lehet előre bejelenteni a szállítmány megérkezésének időpontját, ez sérti az EKAER-vonatkozó szabályait. Még akkor is, ha később egy utóellenőrzés során a megadott időpont valósnak bizonyult, azaz megegyezett a tényleges megérkezés időpontjával.
Fenti tényállásról az eljáró Bíróság azonban azt is megállapította, hogy valóban sérti a szabályokat, hogy előre rögzítették a megérkezés időpontját, de nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a jogsértés olyan formális hiba volt, amely nem járhatott adózási érdeksérelemmel, és erre tekintettel a jogsértés nem igényli bírság kiszabását.
A Bíróság álláspontja szerint a mérlegelés és azon belül az adózási érdeksérelem mint szempont mindig vizsgálandó. Ha a jogsértés meg is állapítható, a mérlegelés körében adózási érdeksérelem hiányában alkalmazandó lehet a nullamértékű bírság, azaz indokolatlan a bírság kiszabása. A mérlegelés során az adózási érdeksérelem csak egy szempont, amit figyelembe kell venni, de megítélésem szerint ezekben az esetekben a legjelentősebb szempont, ugyanis egy adókötelezettség megalkotásának jogi alapja az adóérdek.
Fentiekből az a következtetés vonható le, hogy amennyiben az EKAER-kötelezettség megszegése miatt mulasztási bírságot szabnak, vagy korábban szabtak ki, a fenti szempontrendszer alapján célszerű alaposan, szakember bevonásával vizsgálni, hogy a szankció alkalmazására jogszerűen került-e sor. Azokra az ügyekre is vonatkozik fenti megállapítás, ahol nem élt a gazdálkodó a fellebbezési jogával.
A bírság elkerülése érdekében indokolt olyan rendszer kialakítása, amely alkalmas arra, hogy egy adóhatósági vizsgálat során alá tudjuk támasztani, hogy milyen információval rendelkeztünk, amikor a nyilatkozatot tettük, valamint azt, hogy körültekintően jártunk el.
