Mi a PSD2?
2018 minden bizonnyal a változás éve lesz a bankszektorban: a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló új uniós irányelvnek, a PSD2-nek (Second Payment Services Directive) köszönhetően ugyanis megszűnik a bankok monopol helyzete a pénzügyi adataink kezelését illetően.
A direktíva szerint a bankoknak a jövőben hozzáférhetővé kell tenniük a számlavezetési rendszereiket harmadik felek, az ún. fintech cégek számára is, akik technológiai innovációkkal képesek olcsóbbá, gyorsabbá és hatékonyabbá tenni a pénzügyi szolgáltatásokat. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a fogyasztók immár nem csak a banki rendszerek használatával fognak tudni elektronikusan vásárolni, vagy átutalásokat kezdeményezni, hanem például a Google, vagy éppen a Facebook rendszerein keresztül is.
A számlavezetési rendszerhez való hozzáférés persze nem csak pénzügyi tranzakciók indítását teszi lehetővé. Emellett például olyan alkalmazások elterjedését is, amelyek segítségével nyilvántarthatjuk a kiadásainkat, takarékoskodhatunk, vagy amely vásárlási szokásaink vizsgálata alapján kínál személyre szabott akciókat.
Kétféle új szolgáltatás léphet piacra: független pénzügyi adatszolgáltatás, illetve fizetési szolgáltatás
Az AISP (Account Information Service Provider) olyan adatszolgáltató, aki hozzáférhet a bankszámlánk adataihoz, elemezheti a vásárlási, megtakarítási és költési szokásainkat. Ezen szolgáltatók segítségével egyetlen applikáción keresztül, egyben átláthatjuk az összes pénzforgalmi számlánkat, lekötött betéteinket, befektetéseinket vagy épp hiteltartozásunkat, függetlenül attól, melyik számlát melyik banknál vezetjük. Az ilyen alkalmazások képesek lesznek kimutatások készítésére, elemzik és kiértékelik költési szokásainkat és spórolási, illetve megtakarítási javaslatokat is tehetnek.
A PISP (Payment Initiation Service Provider) azaz a fizetési szolgáltató segítségével pedig már nem csak lekérdezéseket hajthatunk végre, de aktívan rendelkezhetünk számláink felett anélkül, hogy ehhez külön banki alkalmazásokat vagy bankkártyát használnánk. Ide tartozik többek között a már világszerte elterjedt PayPal is (ami ma már az eBay tulajdonába tartozik),vagy épp a Google egyes szolgáltatásai is.
Kétségtelen, hogy a jövőre életbe lépő szabályozásnak köszönhetően ezeknek a szolgáltatásoknak a köre jelentősen bővülni fog. A PISP szolgáltatók segítségével egyetlen kattintással vásárolhatunk az interneten, vagy épp indíthatunk P2P átutalást akár a Facebookon keresztül bármelyik ismerősünk részére (feltéve persze, hogy meghatalmaztuk a szolgáltatót arra, hogy hozzáférjen az adott számlánkhoz). Mindez a bankok számára több szempontból is kihívást jelent. IT költségeik jelentősen megnövekednek, jóval szigorúbb szabályozásnak kell megfelelniük, növelniük kell a biztonságot, mindeközben pedig a piacra belépő új szolgáltatók miatt a szolgáltatásból eredő bevételek egy részétől garantáltan elesnek.
Egyes előrejelzések alapján a piaci verseny miatt a bankok pénzügyi tranzakciókból származó jutalékuk és egyéb bevételeik 9 százalékát is elveszíthetik a közeljövőben. Ennek az összegnek egy része pedig az AISP és PISP szolgáltatókhoz vándorol át. De vajon hogy érinti mindez az áfát? Ahhoz, hogy ezt megértsük, először vizsgáljuk meg a jelenlegi szabályozást.
Hogyan rendelkezik az Áfatörvény a pénzügyi szolgáltatások kapcsán?
Az Áfa tv. 86. § (1) alapján mentes az áfa alól számos pénzügyi, banki szolgáltatás (többek között) a biztosítási szolgáltatás nyújtása; a hitelnyújtás, közvetítés és kezelés; a folyó-, betét- és ügyfélszámlával, fizetéssel, átutalással, csekk-, egyéb pénzköveteléssel és pénzügyi eszközzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása, közvetítése, valamint a (magyar és külföldi) törvényes fizetőeszközzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása. A biztosítási szolgáltatásokra és a hitelnyújtásra természetesen külön jogszabályok vonatkoznak, amelyek szigorúan előírják, milyen feltételek mellett lehet ilyen jellegű szolgáltatásokat nyújtani, ezek a termékek továbbra is maradnak a bankok és biztosítók kezében.
A fennmaradó, kérdéses rész a tulajdonképpeni pénzforgalmi szolgáltatás, tételesen:
- Számlavezetés
- Készpénz ki- és befizetés
- Állandó és eseti átutalás, csoportos beszedési megbízások kezelése
- Bankkártya kibocsájtás
- Bankkártyás/mobil fizetés
- Pénzügyi szolgáltatás közvetítése
Az új fintechszolgáltatók ezen a ponton lépnek be a piacra, tehát az átutalások, csoportos beszedések, bankkártyás és mobil fizetés esetében, ahol első ránézésre úgy tűnhet, hogy tárgyi adómentes szolgáltatásról beszélhetünk.
Azonban az Európai Bíróság álláspontja alapján a helyzet nem ennyire egyszerű. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nyújtott szolgáltatások akkor minősülnek pénzügyi szolgáltatásként adómentes ügyletnek, ha azok átfogóan értékelve önálló egységet alkotnak. Vagyis az adott pénzügyi szolgáltatásra jellemző lényegi funkciót látnak el; pénzmozgással járnak, amely változást eredményez a jogi és pénzügyi helyzetben (jogot vagy kötelezettséget keletkeztet, megszüntet vagy alakít) és a szolgáltató felelősséget vállal az ügylet lényegi elemeire vonatkozóan. Ez alapján el kell különíteni a pénzügyi szolgáltatásokat (amelyek tárgyi adómentesek) és a szimplán technikai, vagy adminisztratív jellegű szolgáltatásokat, amelyek nem módosítják a felek jogviszonyát, és amelyek nem lehetnek adómentesek.
AISP és PISP szolgáltatások áfabeli megítélése az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatának tükrében
Az ítélkezési gyakorlat alapján az alábbi kategóriákról beszélhetünk:
1.AISP szolgáltatások
A számlainformációt nyújtó, elemző szolgáltatások a fenti definíció alapján valószínűleg nem minősülnek pénzügyi szolgáltatásnak. Az, hogy egy alkalmazással egyszerre láthassuk az összes számlánkat, vagy nyomon követhessük kiadásainkat, egyértelműen kényelmi funkció, azonban nem jár pénzmozgással, nem eredményez változást a jogi és pénzügyi helyzetben, sokkal inkább technikai, adminisztratív jellegű szolgáltatásnak minősülnek, és ilyen értelemben úgy tűnik, nem lehetnek adómentesek.
2.PISP szolgáltatások
Itt viszont már nem általánosíthatunk, minden szolgáltatástípust egyesével, egyedileg érdemes megvizsgálni, és egy megadott szempontrendszer alapján eldönteni, hova sorolható a tevékenység. Ez összetettebb, mint azt elsőre gondolhatnánk. Bár úgy tűnik, hogy a PISP területén szép számmal találhatunk pénzügyi szolgáltatásokat is, az Európai Bíróság gyakorlata alapján a helyzet árnyaltabb, a konkrét ügyletek többsége nem minősült adómentes pénzügyi szolgáltatásnak.
Jó példa erre az AXA UK plc (C-175/09) ügyben hozott ítélet is. Ebben az ügyben egy Denplan nevű cég kötött fogorvosokkal szolgáltatási szerződést, melynek értelmében fizetési rendszert üzemeltetett a fogorvosok és betegeik között. A Denplan minden hónap egy megadott napján fizetési beszedést kezdeményezett a betegek számláiról a saját (tehát a Denplan) számlájára, majd a befolyt összeget továbbutalta a fogorvosi rendelők számláira – természetesen bizonyos jutalék levonása után. A Bíróság ítélete alapján ez nem minősült pénzügyi szolgáltatásnak, mivel a Denplan nem vásárolta meg a kintlévőséget. A hitelezők továbbra is a fogorvosi rendelők voltak, a Denplan mindössze egy kényelmi szolgáltatást nyújtott számukra, az ő nevükben és javukra járt el, megkímélve őket a pénz beszedésének feladatától. Ebből következően Denplan szolgáltatása nem lehet adómentes, s ennek analógiájára PISP szolgáltatás sem lesz adómentes pénzügyi szolgáltatás.
Hasonlóan érdekes volt az SDC-ügy is (C-2/95). Az SDC egy bankok által tulajdonolt adatfeldolgozó és adatkezelő központ volt, amely elektronikus úton szolgálta ki ügyfeleit, a bankokat. Az SDC által nyújtott szolgáltatások nélkül a bankok nem tudták volna kiszolgálni az ügyfeleiket, a bíróság ítélete alapján az általuk nyújtott szolgáltatás mégsem felel meg a pénzügyi szolgáltatás fogalmának, és ilyen értelemben adóköteles.
Összességében elmondhatjuk, hogy az Európai Bíróság a pénzügyi szolgáltatások tárgyi adómentességét más mentességekhez hasonlóan szűkítő értelmezésben kezeli. Főszabályként minden ügylet adókötelesnek minősül és csak azok az ügyletek képeznek kivételt és válnak tárgyi adómentessé, amelyek a rendkívül összetett szempontrendszer minden elemének megfelelnek.
Önálló „PISP”-szolgáltatás vagy járulékosan kapcsolódó elem?
Az előzőekben részletezett szempontrendszernek csak akkor van létjogosultsága, ha a szóban forgó szolgáltatás önállóan jelenik meg. Ha egy kényelmi vagy fizetés-lebonyolítási szolgáltatás egy komplex ügylet egyik eleme, akkor ez a szolgáltatás felveszi az alapügylet áfabeli megítélését.
A kérdés itt az, hogy a digitális szolgáltatást nyújtó az ügyletben közreműködő, vagy közvetítő szerepet tölt-e be. A közreműködő más nevében és javára jár el, és ami még fontosabb: nem célja az adott szolgáltatás értékesítése, jellemzően technikai, kényelmi funkciót lát el. Jó példa erre a PayPal, ami kényelmesebb fizetést tesz lehetővé, de a szolgáltatónak nem érdeke, hogy minél többet vásároljunk. Ezzel szemben a saját nevében, de más javára közvetítőnek saját érdekében áll az adott közvetített szolgáltatás vagy termék értékesítése.
Ha például van egy olyan digitális szolgáltató, amelyen keresztül lehet fizetni a parkolásért, nem mindegy, hogy ki kivel áll szerződéses kapcsolatban. Ha a digitális szolgáltató saját nevében, de a gépkocsi-vezető javára rendeli meg a parkolási szolgáltatást, akkor ez az áfában közvetített szolgáltatásnak minősül. Ebben az esetben úgy kell tekinteni, hogy a digitális szolgáltató a parkolási szolgáltatásnak egyszerre az igénybevevője és nyújtója is. A parkolási szolgáltatással együtt kiszámlázott kényelmi díj a parkolási szolgáltatás járulékosan kapcsolódó eleme és felveszi a parkolási szolgáltatás áfabeli megítélését (áfaköteles ügylet, a szolgáltatást felhasználójánál áfa nem levonható),hiszen a parkolási szolgáltatást igénybevevő önmagában nem rendelte volna meg a kényelmi szolgáltatást parkolási szolgáltatás nélkül.
Ezzel szemben, ha a digitális közreműködő nem szerződő fél a parkolási alapjogviszonyban, csupán a fizetés kényelmét hivatott biztosítani, akkor az ő szolgáltatása csupán a fizetési kényelem biztosítására korlátozódik. Ebben az esetben érdemes vizsgálni, hogy az ő szolgáltatása – az előbbiekben részletezett elvrendszer mentén – adómentes vagy adóköteles.
Láthatjuk tehát, hogy egy rendkívül összetett szempontrendszerről van szó, és a tét a szolgáltatás áfamentessége és az áfa levonhatósága, ezért minden ilyen jellegű ügyletet érdemes külön, egyedileg megvizsgálni áfajogi szempontból, különösen a PSD2 hullámát meglovagolni kívánó fintech vállalkozásoknak!
