Mire alapozható a munkáltatói felmondás?
Mint azt a Munka Törvénykönyve meghatározza, a munkáltatói felmondás indoka:
- a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával,
- a munkavállaló képességével, vagy
- a munkáltató működésével összefüggő ok lehet.
A munkavállaló képességére alapított felmondás azonban a munkavállaló egészségügyi állapota alapján két típusra bontható, aminek a végkielégítés szempontjából is jelentősége van. Végkielégítés ugyanis csak akkor nem jár, ha a felmondás indoka a munkavállaló nem egészségi okkal összefüggő képessége.
Az egészségügyi okból felmondott munkaszerződés esetén végkielégítés jár a dolgozónak
Ez azt jelenti, hogy bár - az egyéb feltételek teljesítése mellett - a munkáltató jogszerűen mondhatja fel az egészségügyileg alkalmatlan munkavállaló munkaszerződését, azonban számára végkielégítés jár.
A végkielégítés fizetésének kötelezettségét a munkáltatók egy része megpróbálta elkerülni. Az alkalmatlanság megállapítását követően a munkavállalót nem foglalkoztatta, de a munkaviszonyát sem szüntette meg. Ezt a bíróságok több döntésben is úgy értékelték, hogy a munkaviszony szünetel és a munkáltatót nem terheli bérfizetési kötelezettség. Egy ilyen a helyzetben pedig általában a munkavállaló jutott hamarabb arra a döntésre, hogy inkább megszünteti a munkaviszonyt, annak érdekében, hogy másik munkát vállalhasson - lemondva ezzel a végkielégítés lehetőségéről.
Ezen a gyakorlaton változtatott most a Kúria. Kimondta, hogy amennyiben a munkavállaló a munkaszerződés szerinti munkakörben egészségi alkalmatlanság miatt nem foglalkoztatható, de nem keresőképtelen, és a munkáltató fenntartja a munkaviszonyt, akkor foglalkoztatási kötelezettsége fennáll, egymagában a munkakörre egészségügyi alkalmatlanság e kötelezettséget nem szünteti meg és nem is függeszti fel.
Ez azt jelenti, hogy ha a munkáltató kivár és a munkavállaló munkaviszonyát nem szünteti meg az egészségügyi alkalmatlanság miatt, akkor, bár a munkavédelmi előírások miatt ugyan foglalkoztatni nem tudja a munkavállalót, de az állásidőre járó alapbér-fizetési kötelezettség továbbra is terhelni fogja. A döntés tiszta helyzetet teremtett, az alapbér a munkaviszony megszüntetéséig jár az egészségügyi okból munkavégzésre képtelen dolgozónak. Ha a dolgozó mond fel, akkor a végkielégítés már nem jár számára, ha a munkáltató mond fel, a végkielégítést ki kell fizetnie.
