Továbbra is a vevők dominálnak a hazai akvizíciós piacon
Az elmúlt 1-2 évben érezhetően felpezsdült az akvizíciós kedv Magyarországon. Több nemzetközi elemzés is alátámasztja, hogy a korábbi évekhez viszonyítva emelkedett a lezárt tranzakciók száma 2016-ban, illetve nagyobb számban jelentek meg a hazai felvásárlásokban a pénzügyi típusú befektetők. Míg a publikált lezárt tranzakciók darabszáma 110-ről 130-ra nőtt, a lezárt tranzakciók értéke 1,52 milliárd USD-ről 1,61 milliárd USD-re emelkedett 2015-ről 2016-ra. Európa egészét tekintve a szakmai versus pénzügyi befektetők részaránya Magyarországon volt a legnagyobb utóbbiak javára, a teljes befektetési volumen 32 százalékában a pénzügyi jellegű befektetők domináltak.
2017-es év tekintetében is megerősíthető, hogy „pezseg” a piac, bár mintha a tranzakciók zárása el-elhúzódna, vagy legalábbis időben kitolódna. A tranzakciós projektek során jobban érezhető az eladók hezitálása. A folyamat elhúzódása mögött többnyire az áll, hogy a tulajdonosok menet közben realizálják a „hogyan tovább”-ot a vételár tekintetében. Miközben már hozzászoktak a relatíve alacsony banki kamatokhoz, a vételár közeli reménye ráébreszti őket: ahhoz, hogy a saját cégükben realizált jelenlegi hozamok gyümölcsét ugyanúgy és ugyanolyan mértékben élvezhessék egy több évtizedes jövőbeli időszakban, ahhoz irreális magasságokba kell emelni a kért vételárat.
A korábbi évekkel ellentétben, most jobban tetten érhető a vevői proaktivitás és többnyire a vevők teszik meg az első lépéseket a potenciálisan kinézett céltársaságok irányába. Hogy miért döntenek az organikus fejlődéssel szemben az olykor kockázatosabbnak tűnő akvizíciók mellett a vevők? Az alábbi indokokat láttuk a leggyakrabban a cégvásárlási szándékok hátterében:
- a vevőkör gyorsabb és jelentős kiszélesítése,
- a meglevő kapacitás jobb kihasználása és hatékonyabb termelékenység
- a földrajzi lefedettség kibővítése
- a termék / szolgáltatási paletta horizontális vagy vertikális kibővítése
- a beruházások részleges kiváltása.
Összességében megállapítható, hogy a vevők és az eladók tranzakciós szempontjai, vagy még inkább azok súlyozása eltérő lehet. A kölcsönösen gyümölcsöző megállapodáshoz hónapok kitartó munkájára van szükség és sok-sok kompromisszumra. A megalapozott cégértékelés egy fontos kiindulópont, ezen túl a feleknek meg kell állapodniuk a vételár kifizetés struktúrájában, az együttműködés szabályaiban és azok feltételeiben az integrációs / átmeneti időszakra vonatkozóan, hogy csak néhány kritikus pontot említsünk.
Nyomdaipari cégvásárlási trendek – konszolidálódó piac
Egy érdekes, bővülő terület a hazai nyomdaipari szektor, amelyben a hosszútávra fókuszáló tulajdonosok továbbra is keresik a növekedési lehetőségeket. Az egybehangzó vélemények azt támasztják alá, hogy ezek középpontjában a beruházások vagy az akvizíciós lehetőségek állnak.
A beruházások - mivel hatásuk általában nem azonnal jelentkezik - elméletben később hozzák meg a várt eredményeket. Nemcsak a gépek beszerzése lehet időigényes, de azok installálása, teljes körű beindítása is hónapokat vehet el. Nem is beszélve a megkívánt speciális szakemberekről, akik a jelenlegi munkaerőpiacon nem állnak feltétlenül azonnal rendelkezésre. Ugyanakkor, a jól átgondolt és strukturáltan felépített beruházások eredménye előbb-utóbb megjelenik jobb hatékonyságban, gyorsaságban, illetve nagyobb volumenben. Egy beruházás levezénylése és beintegrálása a meglevő szervezetbe ugyanakkor még mindig könnyebb, mint egy teljes akvizíciót végigvinni, illetve az utána következő integrációt sikeresen végigfuttatni a vevő és eladó cég között.
Az akvizíciók ezzel szemben a gyorsabb növekedés ígéretét hordozzák magukban, mivel a vevők egy céges akvizícióval gépeket, szakembereket, megrendelést, ügyfélportfóliót, és belső folyamatokat is vásárolnak. Ezen indokokat felsorolva választják a nyomdaipari vállalatok is az akvizíciós forgatókönyvet, bízva abban - illetve a sikeresebbek tesznek is érte -, hogy a szinergiákkal sikerülni fog az „1+1=3 vagy több”-et elérniük.
Saját és partnereink tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a jelenlegi nyomdaipari piacon számos olyan kisebb méretű cég van, amelyek ugyan nem büszkélkedhetnek új gépekkel, gépparkkal, de stabilnak tűnő megrendelői háttérrel és néhány jó szakemberrel igen. Ezek már önmagukban is felkelthetik egy potenciális vevő érdeklődését, hiszen jelenleg két nagyobb problémával szembesülnek: kevés a jó szakember és a megbízások, együttműködések nagyon gyorsan elillanhatnak. Persze ez a fázis még messze van attól, hogy az eladó és a vevő meg tudjon állapodni az ominózus vételárban is.
A nyomdaipari piac nagyon széttöredezett, egyre növekszik a különbség a nagy szereplők és a kisméretű vállalkozások között. Bár a digitális technológia elősegítheti a kisebb szolgáltatók fejlődését, az már nyilvánvaló, hogy az ofszet nyomtatás a nagyobb nyomdákban marad. Mindezek mellett az a várakozásunk, hogy bizonyos fokú konszolidáció és felvásárlási hullám még a hazai piacon is átrendezi a jelenlegi nyomdaipari szereplők erőviszonyát.
Felkészülés és végrehajtás és végrehajtás…
Tehát első ránézésre az akvizíció jobbnak, eredményesebbnek tűnhet, ugyanakkor a számok azt is mutatják, hogy az akvizíciókban is van kockázat. Az amerikai Forbes 2015-ös felmérésének eredményei ma is érvényesek, rámutatnak, hogy a rosszul kezelt kockázatok, a cégstratégiák, céges kultúrák, vagy a menedzsment összehangolásának hibája számottevő szerepet játszik abban, hogy az akvizíció nem hozza az elvárt sikereket. Nem elég a hosszú, és az elején még teljesen bizonytalan kimenetű akvizíciós tárgyalásokat egy tapasztalt tranzakciós tanácsadóval végül sikeresen lezárni, de fel kell készülni az integrációval járó nehézségekre is.
