Az adózás rendje – ideje volt már a modernizálásnak
A vállalkozások adminisztrációs terhének csökkentése, az adóhatóságok szolgáltató jellegének erősítése, a több évtizedes tapasztalatok, a társadalmi-jogszabályi környezet átalakulása mind-mind azt vetítette előre, hogy a gyakorlatilag 1991-től alkalmazott, többször átalakított, kiegészített, az újabb és újabb kihívásokhoz igazított eljárási rend megérett a modernizálásra. És leginkább az egyszerűsítésre, mivel ma az adóigazgatási előírások betartása komoly szakmai felkészülést igényel, és gyakran maguk az adózással foglalkozó szakemberek is elvesznek a részletszabályok rengetegében.
Már a tavalyi évre ígért új eljárási törvény első szövegtervezetére sokat kellett várni. Most, hogy ismertté vált a szabályozás új koncepciója, látszik, hogy az év végig rengeteg munka vár ránk annak érdekében, hogy 2018. január 1-től ne csak új, hanem valóban egyszerűbb, legalább is átláthatóbb szabályok lépjenek életbe.
Adóigazgatási eljárás – egyszerűbb is lesz, meg nem is
A megismert koncepció alapján az adóigazgatás általános eljárási szabályai két törvényben fognak megjelenni.
Az Adóigazgatási rendtartás című törvénytervezet az általános eljárási szabályokat foglalja magában, melyek az adóhatósági eljárások egészére, különösen az ellenőrzésekre jellemzőek, míg az adózás rendjéről szóló új törvénytervezet az egyes adókötelezettségekhez, az egyes adóigazgatási eljárásokhoz kapcsolódó speciális részletszabályokat összegzi.
Az elképzelések szerint 2018. január 1-től a Ket (a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény) helyébe lépő általános közigazgatási rendtartást az adóigazgatási eljárásokban már nem kell majd alkalmazni. Ez vitathatatlanul üdvözítő és az egyszerűsítést szolgáló lépés. Ezt a pozitív hatást lerontja, és az egyszerűsítési törekvésekkel teljesen ellentétesen hat, hogy ezzel párhuzamosan az adóigazgatási szabályok két törvénybe lesznek szétszedve.
Mivel az egyes adóigazgatási eljárások, jogintézmények részletszabályai továbbra is az adózás rendjéről szóló törvényben maradnak, az egységes kódex koncepciója nem tud megvalósulni. Ahhoz ugyanis, hogy az egyes eljárási kérdések miértjére az alapvető válaszokat megkaphassuk, legalább két törvényt biztosan lapozgatni kell majd. Ez feleslegesen bonyolítja a helyzetet. Könnyen belátható: egy helyen keresni valamire a választ mégis csak könnyebb, mint több törvény rendelkezései között eligazodni.
Két törvény lesz, de vajon melyiké lesz az elsőbbség?
Az általános problémán túl a helyzetet tovább nehezíti, hogy jelenleg nem lehet eldönteni, hogy egymáshoz viszonyítva vajon az adóigazgatási rendtartás (Art) vagy az adóigazgatás rendje élvez elsőbbséget, jogi értelemben melyik az általános, illetve melyik a különös szabály. A két törvény egymáshoz való viszonya most még rendezetlen.
Ezt a bizonytalanságot mindenképpen meg kell majd szüntetni, mint ahogy a párhuzamos rendelkezéseket is tisztázni kell, illetve a másik oldalról azt is orvosolni kell, hogy vannak olyan jelenleg hatályos rendelkezések, amelyek egyik törvényben sem kaptak helyet. Ezért nagy biztonsággal kijelenthető, hogy a célul kitűzött egyszerűsödést nem fogja szolgálni, hogy az eddig az Art-ban megtalálható eljárási szabályok már nem egy törvényben, hanem két, vagy akár három, vagy még több törvényben fognak megjelenni.
2018. január 1-től a közigazgatási végrehajtás egész rendszere átalakul, és a NAV mint általános végrehajtási szerv fog a továbbiakban működni. A közigazgatási végrehajtásra vonatkozó, átfogó szabályozást pedig külön törvény fogja tartalmazni, ám az Art 2018. január 1-jei szabályai között már most is találhatunk végrehajtási intézkedéseket.
A vállalkozások élete nem, de az adóztatásuk jelentősen változik
Összességében tehát az adózást érintő új szabályozások a vállalkozások életében jelentős változást nem fognak hozni. Ugyanakkor a mostani törvénytervezetekből is kivehető, hogy 2018. január 1. számos változást fog hozni a vállalkozások adóztatásában.
Ezek között lesznek olyanok is, amelyek pozitívan fogják érinteni a vállalkozások életét. Ilyen például az ellenőrzésre nyitva álló abszolút határidők 365 napra történő leszállítása, vagy a kezdő vállalkozások 6 hónapig tartó mentorálása, amikor az adóhatóság személyes kapcsolatfelvételen keresztül kívánja majd mindazt a támogatást megadni, amely az önkéntes jogkövetés kialakulását segítheti. További kedvező változás az adóhatósági felügyeleti eljárás megszüntetése, vagy az adószám-felfüggesztés alkalmazásának eltörlése, vagy bizonyos, adózást érintő jogsértéseknél a mulasztási bírság szankciójának megszüntetése.
Új szabályok az eljárásoknál, fellebbezéskor, jogorvoslatoknál
Azonban nagyon sok olyan változás is lesz, amely a mostani szabályozáshoz mérten inkább hátrányosan fogja érinteni a vállalkozásokat. Ilyen többek között az észrevételezési határidő jogvesztő jellegének bevezetése. A gyakorlatban ez azt fogja jelenteni, hogy az észrevétel határidőben történő benyújtásának elmulasztása esetén már csak a határozat elleni fellebbezésben lehet kifogást emelni az adóhatóság megállapításaival szemben, az adóhatóság nem lesz köteles az abban foglaltakat figyelembe venni a határozat meghozatalakor. Ez a bírságok, késedelmi pótlékok kiszabásakor bírhat nagy jelentőséggel. Azért azt sem árt megemlíteni, hogy a jogvesztő jelleg bevezetésével egyidejűleg az észrevételezésre rendelkezésre álló idő 15-ről 30 napra, azaz a duplájára emelkedik.
A fellebbezést érintően nagyon fontos és várhatóan sok vitát kiváltó új szabály lesz, hogy olyan új tényre, bizonyítékra már nem lehet majd hivatkozni, amely ismert volt és korábban is a vállalkozás rendelkezésére állt. A korlátozás azonban várhatóan csak azokra az új tényekre, bizonyítékokra fog vonatkozni, amelyeknek a közlésére, illetve átadására az adóhatóság korábban felhívta a vállalkozás figyelmét. Számítani lehet rá, főleg az első időszakban, hogy az adóhatóság még óvatosan fogja alkalmazni ezt a szabályt, mert amíg a szabály alkalmazhatóságának mikéntjét ki nem dolgozzák, addig nagyon sok jogvitára lehet majd számítani.
Még a jogorvoslatoknál maradva, a felügyeleti intézkedéseket is egy komoly változás fogja érinteni, hiszen míg a mostani szabályok szerint elévülési időn belül bármikor benyújtható felügyeleti intézkedési kérelem az adóhatósághoz, addig a jövőben csak a jogerős határozattól számított egy éven belül lesz erre mód, és csak egy alkalommal.
Sok ötlet segítené a vállalkozásokat
Újonnan alakuló vállalkozások közül azok, amelyek cégvezetésében, tulajdonosi körében olyan személy található, aki korábban olyan cégben volt cégképviseletre jogosult, vagy tulajdonos, amely 1 millió forintot meghaladó adótartozással szűnt meg, adófizetési biztosíték fizetésére lesznek kötelesek. Az adóbiztosíték összege 12 hónapon keresztül fogja biztosítani, hogy amennyiben az érintett vállalkozás fizetési nehézségbe ütközne, az adóhatóság az adóbiztosítékból a hiányzó adókat automatikusan a megfelelő adószámlára átvezethesse. Természetesen a vállalkozásnak a 12 hónap alatt felhasznált adóbiztosíték összegét vissza kell majd fizetnie.
A sort lehetne még tovább folytatni, kiegészítve az olyan intézkedések bemutatásával, amelyekről nem igazán dönthető el, hogy örülünk, vagy inkább bánkódunk miattuk. Példaként lehet említeni az adóhiány után kivethető szankciós, 200%-os adóbírság mértékének 100%-ra csökkentését, vagy az adóbírság feltételes kedvezményét, amely abban az esetben járna a vállalkozások részére, ha az adóhatóság által megállapított adókülönbözetet nem vitatják és a fellebbezési jogukról lemondanak.
Az új eljárási szabályozás hatálybalépéséig hátra lévő idő rövidsége miatt nem valószínű, hogy a szabályozás koncepciója érdemben meg fog változni, ezért a jövőben az RSM honlapján rendszeresen közzétesszük azokat a szakmai anyagokat, amelyek egyrészt az egyes adóeljárási érdekességeket, érdeklődésre méltó szabályokat fogják feldolgozni, másrészt a mindenkori aktuális változásokat fogják lekövetni.
