Világszerte, és Európában is több évtizedes hagyománya van a plazmaferezis állomásoknak, melyekkel kapcsolatban az uniós szintű irányelvek komoly követelményrendszert állítanak fel. Ám a rendkívül szigorú szabályozás mellett a vérplazma gyűjtésének egyik vetülete bizonytalanságot vet fel a tagállamok ügyleteinek résztvevőiben, s így hazánkban is. A vérplazma áfabeli megítélése a HÉA-irányelv (Irányelv) értelmében ugyanis nem teljesen egyértelmű. Értelmezésével kapcsolatban nemrég a németországi Finanzgericht Münster nyújtott be előzetes döntéshozatal iránti kérelmet.
Adómentes ügylet-e a vérplazma értékesítése?
Az adólevonási ügyben szereplő felperes több véradóállomást üzemeltet. Az adományozott vér alkotóelemeire történő szétválasztása útján kinyert vérplazma közel 10 százaléka közvetlenül a gyógyításban, míg a fennmaradó közel 90 százaléka gyógyszer alapanyagként kerül felhasználásra. Ez utóbbi célból a felperes a vérplazmát Olaszországba, Ausztriába és Svájcba szállította ki gyógyszergyárakhoz. Ezzel kapcsolatban adólevonási jogát érvényesítette, az ügyleteket adómentes Közösségen belüli-, illetve exportértékesítésként kezelte.
Az adóhatóság azonban elutasította az exportértékesítés kapcsán az adólevonási jogot, arra hivatkozva, hogy az emberi vér értékesítése adómentes tranzakció, amely kizárja az adólevonási jog érvényesítését. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem kapcsán ugyan ítélet még nem született, de érdemes a lehetséges konklúziókat számba venni, mivel a döntés kihatással lesz a Magyarországon gyűjtött vérplazma-értékesítésekre is.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
- Az Irányelv értelmében magában foglalja-e az emberi vér HÉA-mentes értékesítése az emberi vérből nyert vérplazma értékesítését is?
- Amennyiben igen, akkor arra a vérplazmára is vonatkozik-e a mentesség, amelyet nem közvetlenül gyógyászati célokra, hanem kizárólag gyógyszerek gyártására használnak fel?
- Amennyiben nem vonatkozik rá, kizárólag a rendeltetés, vagy a vérplazma felhasználásának absztrakt lehetősége is jelentőséggel bír-e a vérként történő kezelés szempontjából?
- Az első és második kérdésre adandó igenlő válasz esetén (azaz a gyógyszerek gyártására felhasznált vérplazma értékesítése is HÉA-mentes): A harmadik országban alkalmazandó HÉA-rendszertől függetlenül akkor is az Irányelv szerinti adólevonás kizárásával jár-e a valamely tagállamban a HÉA alól mentesített vérplazma értékesítése, ha olyan exportértékesítésről van szó, amelynek tekintetében lehetőség van adólevonásra?
Miként értelmezhető a vérplazma fogalma?
Az Irányelv 132. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett „emberi vér” fogalmát az Irányelv nem határozza meg, az Európai Unió Alapjogi Chartája a 3. cikk (2) bekezdésének c) pontja azonban tiltó rendelkezést tartalmaz az emberi test és részei haszonszerzési célú felhasználására.
Amennyiben az Európai Bíróság a vérplazma értékesítését is az emberi vér értékesítésének tekinti, ezáltal ún. tárgyi mentességben részesül, akkor a Közösségen belüli értékesítések kapcsán – így a kérelemben szereplő olasz és osztrák értékesítés vonatkozásában – az adólevonási jog eleve nem lenne érvényesíthető. Fontos kiemelni, hogy az Európai Bíróság a vérplazmával kapcsolatos mentességi szabályokat eddig csak a Közösségen belüli ügyletek vonatkozásában értelmezte.
Alkalmazható-e adómentesség harmadik országba történő exportértékesítés esetén?
A német adóhivatal által feltett előzetes döntéshozatali kérelemnek azért is van többek között kiemelt jelentősége, mivel a mentességi jogértelmezést harmadik országok – így jelen esetben Svájc – vonatkozásában is az Európai Bíróság elé terjesztette.
Amennyiben az Európai Bíróság úgy dönt, hogy a vérplazma értékesítése – függetlenül annak felhasználásától – az Irányelv szerinti emberi vér HÉA-mentes értékesítésének felel meg, úgy mind Közösségen belüli, mind Közösségen kívül ügyletek esetében kizárná az előzetesen felszámított adó levonási jogának érvényesítését.
Amennyiben azonban mégis arra a meggyőződésre jutnának az uniós bírák, hogy a vérplazma értékesítése nem tekinthető emberi vér értékesítésének, úgy adómentesség hiányában az adólevonási jog is megnyílhatna.
Hazai szabályozás
Tekintettel arra, hogy a vérplazmával kapcsolatos hazai szabályozás sem egyértelmű, és a döntésnek uniós szinten meghatározó jelentősége lesz, ezért röviden ismertetjük a legfontosabb magyar rendelkezéseket.
Az Áfa törvény 85. § (1) bekezdés d) pontja értelmében a vér (ideértve a külön jogszabályban meghatározott labilis vérkészítményeket is) értékesítése, valamint az ezzel kapcsolatos szolgáltatásnyújtás mentes az adó alól.
Az Áfa tv. hatályba lépésekor még alkalmazandó jogszabály volt a 114/2000. Korm. rendelet (2012. november 21-től hatályon kívül helyezésre került, új jogszabály nem került e vonatkozásban megalkotásra),mely szerint „vérkészítmény: valamennyi emberi vérből származó, kivizsgált és gyógyítás céljára alkalmasnak ítélt termék, így a teljes vér, a vér összetevőit (vérplazma, alakos elemek) tartalmazó készítmény (a továbbiakban: labilis vérkészítmény),valamint a vérplazma származékai (a továbbiakban: stabil vérkészítmény)”.
Fontos kihangsúlyozni, hogy a vérplazma önmagában gyógyítás céljára nem alkalmas. Amennyiben a vér alkotóelemeitől elválasztott vérplazma nem kivizsgált és nem került labilis vérkészítményként feldolgozásra, úgy a jogszabályi rendelkezések szigorú értelmezése folytán bizonytalan az áfabeli mentessége (megjegyezzük, hogy a hatályban lévő – a jogszabályi hierarchiában alacsonyabb rendűnek számító – 3/2005. (II. 10.) EüM rendelet is „csak” vérkomponensnek tekinti a plazmát, és nem vérkészítménynek).
