A Parlament Törvényalkotási Bizottsága 2016. június 3-án az Országgyűlés részére megküldte a kormánypárti törvényjavaslatokkal kiegészített, az adótörvények módosítására irányuló összegző módosító javaslatát, mely 2018. január 1-jétől bevezetné az ún. turizmusfejlesztési hozzájárulást. Ezt az új adónemet a javaslat indokolása szerint minden olyan, étkezőhelyi vendéglátásban étel- és a helyben készített, nem alkoholtartalmú italforgalom után kell majd megállapítani, bevallani és megfizetni, amely 2018. január 1-től 5 százalékos áfa mértékkel adózik.
A javaslat alapján a közteher mértéke 4 százalék, melyet az érintett szolgáltatások áfa nélkül számított értékére kell kiszámolni. Az adót az önadózás szabályai szerint kell bevallani az áfa-bevallási gyakoriságnak megfelelően, adómentes adóalany esetén pedig a szolgáltatásnyújtást követő év február 25-éig. A hozzájárulás a központi költségvetés bevételét fogja képezni és – a javaslat szerint – turizmusfejlesztési feladatokra kell majd fordítani.
Meglátásaim
A törvényjavaslat szövegét olvasván önkéntelenül felmerült a kérdés, hogy ez a korábban egyáltalán nem kommunikált új adónem milyen célokat szolgál a javaslatban megfogalmazott, turizmusfejlesztési célok támogatásán túl.
A fő cél vélhetően nem az áfa direktíva rendelkezéseinek kikerülése volt, amely szerint csak két kedvezményes adókulcs lehet az EU-ban. Ezt a hatályos magyar szabályozás a 18 és 5 százalékos adókulcsra tartotta meg.
Valószínűsíthető, hogy a jogalkotó szándéka az összességében két év alatt 22 százalékos adókulcscsökkentés korrekciója, élve azzal a feltételezéssel, hogy az éttermek a jelentős jövedelmezőség javulásukat, csak részben osztanák meg a fogyasztókkal, illetve a költségvetéssel. Ez utóbbi ebből kíván egy biztos bevételi forrást teremteni magának, hiszen az adó – a már ismert ágazati különadók hagyománya alapján – az árbevételre számítódik nem a megtermelt eredményre, ezzel biztos bevételi forrást jelenthet.
A beterjesztett törvényjavaslat várhatóan nem számíthat olyan erőteljes nemzetközi ellenállásra, mint azt a korábbi, erős lobbi érdekeket (telekom, energia, kiskereskedelmi láncok, reklám) sértő ágazati különadók esetén láttuk. Az adó jelenleg beterjesztett szövege felhasználja a korábbi európai uniós kritikákat, így nem minősül egy második általános forgalmi adónak az iparűzési adó tárgyában hozott bírósági döntés értelmében. A reklámadó kapcsán megismert versenyjogi érvelésre is tekintettel van, azaz nem vezet be progresszív adóztatást, ezzel mintegy állami támogatást nyújtva az alacsonyabb adókulccsal adózó vállalkozásoknak. A Hervis ügy által bírált kapcsolt vállalkozások közötti összeszámítási szabály sem kerül bevezetésre.
A jogalkotó ezúttal nem kívánt a nemzetközi háttérrel rendelkező étteremláncokkal negatív kivételt tenni forgalomarányos többes adókulcs bevezetésével, marad a mindenki számára érvényes, árbevétel alapú 4 százalékos különadó, amelyről a tervezetből még nem derül ki, hogy elszámolható-e a társasági adóalap terhére.
Nem egészen egy hónappal ezelőtt még egy egész ország ünnepelte Széll Tamás parádés győzelmét a Bocuse d’Or szakácsolimpia európai döntőjében. Reméljük ez az új ágazati különadó – amennyiben elfogadásra kerül – nem lesz akadályozója az utóbbi évtized magyar gasztronómiai fellendülésének.
