A behajtási költségátalány intézményének bevezetése hátterében a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011/7/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv áll. Alapvető célját tekintve (a fizetési fegyelem erősítése a szerződéses kapcsolatok terén) a magyar előírások igazodtak az irányelvhez, azonban a Ptk. eddigi rendelkezései alapján ha a jogosult fél nem tartott igényt a behajtási költségátalányra, abban az esetben e szándékát jeleznie kellett a kötelezett felé, míg az irányelvből inkább az következett, hogy a jogosultnak megvan ugyan a jogosultsága a behajtási költségátalány követelésére, de szabadon dönthet arról, hogy élni kíván-e azzal és ha nem, arról nincs szükség jognyilatkozatot tennie.
Az intézmény magyarországi bevezetését követően széles vita bontakozott ki, ugyanis a behajtási költségátalány egyáltalán nem illeszkedik sem a Ptk. klasszikus magánjogi intézményei közé, sem a mindennapos késedelemmel működő magyar gazdaság kereteibe, továbbá a hiányos szabályozás nem tért ki a számviteli, adózási kérdésekre sem, így e téren csak az állami adóhatóság tájékoztatói adtak iránymutatást.
A most kihirdetett szabályozás ezt a helyzetet kívánja feloldani az alábbi új elemek bevezetésével
- A behajtási költségátalány alkalmazásának hatálya a korábbi szabályozáshoz képest leszűkül a kereskedelmi ügyletekre. Ennek megfelelően meghatározásra kerül a kereskedelmi ügylet, a szerződő hatóság és a vállalkozás fogalma.
- Megfordul a szabályozásban a kötelezettség keletkezésének megközelítése. Nem „a kötelezett köteles” fizetési késedelem esetén behajtási költségátalányt fizetni, hanem „a jogosult tarthat arra igényt”.
- Önkéntes teljesítés hiányában fizetési felszólítással kell érvényesíteni a behajtási költségátalányt, amire csak a késedelem bekövetkezésének napjától számított egy éves jogvesztő határidőn belül van lehetősége a jogosultnak. Átmeneti szabályt is tartalmaz a törvény, ugyanis annak hatálybalépését megelőzően kötött kereskedelmi ügyletekből eredő fizetési késedelemre is alkalmazni kell az egy éves jogvesztő határidőt azzal, hogy azt a törvény hatálybalépésétől (2016. március 24.) kell számítani.
- A korábbi előírások alapján a késedelembe eső félnek a behajtási költségátalányt partnerével szembeni kötelezettségként azonnal el kellett számolnia az egyéb ráfordításokkal szemben. Az új előírások alapján a törvény hatálybalépésekor még fennálló ezen kötelezettségek összegét – ha azt ezen időpontig a jogosult még nem követelte – 2016. március 24-vel az egyéb bevételekkel szemben kell megszüntetni.
- Az adminisztráció csökkentése érdekében a jogosultnak ez irányú szándéka esetén nem kell külön lemondania a költségátalányról. Ha a jogosult egy éven belül nem érvényesíti a behajtási költségátalányt, a kötelezett mentesül e szankció alól.
Továbbra is érvényesülnek a behajtási költségátalány alábbi jellemzői:
- Annak összege független a pénztartozás összegétől (a valamivel több, mint 12 000 Ft összegű behajtási költségátalány érvényesíthető 1 000 Ft és 1 milliárd Ft összegű tartozás esetében is) és a késedelembe esés időtartamától (1 nap, vagy 100 nap).
- Az érintett felek a behajtási költségátalányt 40 eurónál magasabb összegben is meghatározhatják, de 40 eurótól alacsonyabb összegben nem. Továbbá a behajtási költségátalányt előre elengedni, vagy kizárni nem lehet.
- Az új jogszabály a korábbi rendelkezésekkel azonosan tartalmazza az igény érvényesítése esetén a késedelem kimentésének lehetőségét, ami alapján a kötelezett behajtási költségátalány megfizetése alól mentesül.
- Késedelmenként kell fizetni, és ha a felek részletfizetésben állapodtak meg, akkor minden késedelmes részlet esetén érvényesíthető.
- A késedelmi kamat összegén felül érvényesíthető, a kártérítésbe a behajtási költségátalány összege beleszámít.
Noha az új törvény tartalmaz egy számviteli előírást a korábbi szabályok alapján kimutatott kötelezettségek egyéb bevételekkel szembeni kivezetésével kapcsolatban, azonban a behajtási költségátalány általános számviteli elszámolásának jogszabályi rendezése ez esetben sem történt meg. Nem tartalmaz a törvény arra vonatkozó szabályozást sem, hogy a késedelem kimentése hogyan történhet meg a gyakorlatban. Az sem egyértelmű, hogy például amikor egy számla ellenértékét késedelmesen fizetik meg, olyankor a jogosult megteheti-e azt, hogy a befolyt pénzösszeget elsősorban a behajtási költségátalány követelésének és csak másodsorban a számlából eredő követelésének kiegyenlítésére számolja el? Mindezek alapján látható, annak ellenére, hogy a jogalkotó egyszerűbbé és egyértelművé kívánta alakítani a behajtási költségátalány szabályait, annak gyakorlati alkalmazását segítendő továbbra is szükség lesz egy, az állami adóhatóság által e témában kiadandó részletes útmutatóra.
