Áfalevonási jog, újabb döntő jelentőséggel bíró előzetes döntéshozatal iránti kérelem van az Európai Bíróság előtt

A döntést követően újragondolt és a hazai Bíróságok által is „jóváhagyott” ellenőrzési gyakorlat azonban továbbra sem biztos, hogy feltétlenül megfelel az Áfa irányelvben és az EB jogértelmezésében leírtaknak.

A NAV ellenőrzései során jelenleg azon következetes gyakorlatot folytatja, hogy a gazdasági esemény fizikai megvalósulásának elfogadása ellenére tartalmilag hibás/fiktív számlának nyilvánítja azokat a számlákat, amelyek esetében úgy látja, hogy a számlakibocsátó a gazdasági esemény elvégzéséhez szükséges személyi és tárgy feltételekkel nem rendelkezik, nem rendelkezett. Azt azonban már nem vizsgálja, illetve nem tárja fel, hogy akkor valójában ki volt az a személy, aki/amely a gazdasági eseményt a valóságban teljesítette. Ezt követően pedig a számlabefogadó elvárható körültekintését, és ezáltal a levonási jogát is kétségbe vonja arra hivatkozással, miszerint nem vizsgálta meg eléggé a Partnerét, így az objektív tudattartalma ki kellett, hogy terjedjen arra, miszerint adókijátszásban vesz részt.

A helyzet adójogi következményeit csak tovább súlyosbítja az a ma már bevettnek számító hatósági gyakorlat, hogy a fiktív számlázással összefüggésben a büntető jellegű 200 százalékos adóbírságot szabja ki.

2015. augusztus 18-án a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult az Európai Bírósághoz.

A kérdések az adóalany objektív felelősségének megállapíthatóságát taglalják.

1. Mi várható el az adólevonási jogát gyakorolni kívánó adózótól?
   Az adóhatóság általános jelleggel megkövetelheti-e a héa-levonási jogát gyakorolni kívánó adóalanytól azt, hogy annak érdekében, hogy az adóhatóság ne minősítse a gazdasági eseményt fiktívnek, ellenőrizze, hogy az e jog gyakorlásának alapjául szolgáló szolgáltatásokra vonatkozó számla kibocsátója rendelkezik-e a szóban forgó szolgáltatás elvégzéséhez szükséges személyi és tárgy feltételekkel a teljesítés és az ellenőrzés időpontjában, héabevallási és -fizetési kötelezettségének eleget tett-e, avagy hogy a gazdasági esemény vonatkozásban a számlán túlmenően formai hibától mentes iratokkal rendelkezzen, továbbá elvárható-e, hogy a számlakibocsátó a gazdasági tevékenységét nem csak a héa-levonási jog alapjául szolgáló ügylet, hanem az ellenőrzés időpontjában is minden szabálytalanságtól mentesen végezze?
2. Mi várható el az adóhatóságtól, akit főszabályként a bizonyítási kötelezettség terhel?Amennyiben az adóhatóság az előző pontban felsorolt körülmények alapján azt állapítja meg, hogy a gazdasági esemény ugyan megtörtént, de a számla tartalmilag hiteltelen, mivel a gazdasági esemény nem a számlában feltüntetett felek között jött létre, akkor a főszabály szerint az adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség alapján elvárható-e, hogy az adóhatóság azt is feltárja, hogy ebben az esetben kik között jött létre az ügylet, ki állította ki a számlát, avagy az adóhatóság az adólevonással élni kívánó adóalany e jogát e tényállási elem kétséget kizáró bizonyítása nélkül, a harmadik személy nevére, szerepére utaló adat, vagy körülmény nélkül, kizárólag csak az erre vonatkozó állítása alapján megtilthatja?
3. A kellő körültekintés vizsgálata fogalmilag kizárt-e arra hivatkozással, hogy a gazdasági esemény nem a számlában feltüntetett felek között jött létre?
   Amennyiben az adóhatóság nem vitatja a számla szerinti gazdasági esemény megtörténtét, és a számla alakilag is megfelel a jogszabályi előírásoknak, az adóhatóság megtilthatja az áfa levonási jog gyakorlását a kellő körültekintés vizsgálata nélkül – mintegy objektív felelősségre alapozva – arra hivatkozással, hogy mivel a gazdasági esemény nem a számlában feltüntetett felek viszonylatában jött létre, ezért a tartalmilag hiteltelen számla esetén a kellő körültekintés vizsgálata fogalmilag kizárt, avagy az adólevonási jog gyakorlását megtiltó adóhatóság ezen körülmények között is köteles bizonyítani azt, hogy az adólevonással élő adóalany a vele szerződéses kapcsolatban álló vállalkozás szabálytalan – esetenként adókijátszásra irányuló – magatartásáról tudott, vagy abban ő maga is közreműködött?
4. A számlabefogadó kellően körültekintő magatartása így csak a nemzeti adójogi szabályok szerinti formai hibás számlák esetében vehető figyelembe?
   Az előző kérdésre adott igenlő válasz esetén megfelel-e a 2006/112 irányelv héa-levonásra vonatkozó rendelkezéseinek és az uniós bírósági joggyakorlat által is érvényre juttatott adósemlegesség, jogbiztonság és arányosság elvének az a jogszabály értelmezés, hogy a számlabefogadó kellő körültekintő magatartása csak abban az esetben vonható a vizsgálat körébe, ha a felek közti teljesítés igazolható, vagyis a gazdasági tevékenység a számlában meghatározott módon végbement a felek között, és csupán más, pl. formai hiba áll fenn, különös tekintettel arra, hogy a nemzeti adójogi szabályok tartalmaznak rendelkezést a formailag hibás vagy a gazdasági esemény hiányában kibocsátott számlákkal kapcsolatban?

Remélhetőleg az Európai Bíróság ítéletével arra fog választ adni, hogy az irányelvvel és az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban áll-e a tagállam adóhatóságának az a gyakorlata, amely nem deríti fel, így nem tisztázza azt, hogy a vitatott számla mögötti teljesítés pontosan kik között ment végbe. Azaz az adóhatóságnak kötelezettsége-e a bizonyításkor arra is kitérnie, és csak akkor büntetheti meg a vállalkozást, ha azt is bebizonyította, hogy valójában kik voltak a teljesítésben résztvevő felek.

A majdani ítélet jelentőségét az adja, hogy amennyiben az Európai Bíróság szerint a magyar hatósági gyakorlat nincs összhangban az európai joggyakorlattal, akkor ebből közvetetten levezethető lesz, hogy az Európai Bíróság a bizonyítási kötelezettségre vonatkozó belső jogi előírások megsértését is ki fogja mondani. A nem bizonyított tények adózó terhére történő értékelésének tilalmából következik, hogy az adóhatósági több évtizedes ellenőrzési gyakorlat ismételten felülvizsgálatra szorulhat.