A rendszer elindításának pillanatától valószínűsíthető volt, hogy a kiskereskedelemben és vendéglátásban történő bevezetést követően az online kasszák használata kötelező lesz bizonyos szolgáltatók esetében is. Nem kérdés, hogy az online rendszer előbb-utóbb el fog érni minden vállalkozást, amely helyhez kötött tevékenységet folytat. A korábbi kommunikáció kereszttüzében a taxisok, fodrászok, kozmetikusok álltak, azonban legutóbbi kormányzati nyilatkozatok alapján a szolgáltatók közül először a pénzváltási tevékenységgel foglalkozók kezdhetnek felkészülni az átállásra. A nyilvánosságra került adatok alapján a kiskereskedelmi szektorban 227 milliárd forinttal több áfa bevétel volt 2014-ben, mint 2013-ban. Ez az eredmény nem csak az online pénztárgép rendszer bevezetésének köszönhető, de kétségtelen, hogy a bevétel bővülése pozitív visszacsatolást jelent a kormány számára. Érdekes lehet az elemzés, hogy a bővülés hogyan oszlik meg a kkv szektor és a nagy áruházláncok között.
A rendszer bővítése előtt a technikai háttér előkészítése természetesen egy sor új kérdést vet fel, amelyet a hatóságoknak a gyártókkal, forgalmazókkal együtt meg kell oldaniuk, amennyiben el szeretnék kerülni, hogy a korábbi bevezetésnél tapasztalt fennakadások, határidőhosszabbítások ismét megtörténjenek.
Példaként emelhető ki, hogy a pénztárgéphez ne csak egy adózó tudjon csatlakozni egyidejűleg, hanem több is, hiszen aránytalanul nagy ráfordítást jelentene, ha például egy fodrászatban minden egyes egyéni vállalkozónak, külön-külön pénztárgépet kellene beszereznie. Azt, hogy mikor és pontosan milyen bővítés lesz, még nem lehet tudni, de a rendszer bővítése felé tett lépések predesztinálják, hogy a szolgáltatók már ebben az évben készülhetnek az átállásra.
Sőt a mobil telekommunikációs eszközök fejlődésével egyre közelebbinek tűnik az az idő, amikor teljesen természetes lesz, hogy a víz-, gáz-, villany stb. szerelők a bankkártyás terminálokkal azonos műszaki elven működő, helyhez nem kötött, online adatszolgáltatásra képes pénztárgépekkel fognak rendelkezni. Így lassan el is felejtjük majd a nyomdai előállítású nyugtatömböket, illetve azt, hogy természetes dolog végfogyasztóként áfa-val csökkentett értékben igénybe venni a szolgáltatásokat.
Ennek ellenőrzéséhez azonban több akadályt is le kell bontania az adóhatóságnak. Így például az ellenőrzés előtt álló legnagyobb akadály az lesz, hogy a magánlakás sérthetetlenségéből fakadóan az adóellenőr nem kutakodhat azután, hogy kivel-mikor-milyen javításokat végeztettünk el. Ezért csak akkor lesz/lehet hatékony egy ilyen rendszer, ha bevezetése előtt a technikai fejlődéssel lépést tartani képes, modern szemléletű adóztatási, ellenőrzési módszereket dolgoz ki az állam.
Hogy valami elindult, annak vannak már jelei, de azt, hogy a nemrég sajtónyilvánosságot kapott adóeljárást vagy a személyi jövedelemadózást érintő változások mit is fognak magukkal hozni, még nem tudjuk. Az mindenesetre kívánatos és az adózói együttműködést nagyban segítő megoldás lenne, ha valós szakmai és társadalmi viták előznék meg az adórendszer eljövendő változásait.
