Ilyen szempontból a 2014. szeptemberében kiadott 13. akcióterv némileg kilóg a sorból, mivel a tanulmány szövege egy az egyben a Transzferár Irányelvek újraszövegezett V. fejezeteként fog szolgálni.
A tanulmány háromszintű transzferár-dokumentációs szabvány bevezetésére tartalmaz ajánlást:
- egy masterfile dokumentáció, amely a vállalatcsoportra vonatkozóan tartalmaz általánosabb jellegű információt a globális működéséről;
- egy helyi szintű nyilvántartás, amely inkább a tranzakciókra és azok részleteire koncentrál; illetve
- egy ún. „country-by-country” (CbC) jelentés, amely nevéből adódóan a multinacionális vállalatcsoportok végső anyavállalata részére jelentési kötelezettséget ír elő minden országra vonatkozóan, amelyben üzleti tevékenységet folytatnak (amelyet automatikus információcsere keretén belül osztanának meg egymással az érintett országok).
Általánosságban elmondható, hogy az első két pont – legalábbis magyar és EU-s szempontból – nem jelent túl nagy változást, az Öreg Kontinensen ugyanis már jó ideje működik a fődokumentum-specifikus nyilvántartás struktúra, az OECD pedig nem is csinált titkot abból, hogy az Unió kétszintű rendszerét veszi mintának. A magyar transzferár-dokumentációs szabályokat tartalmazó 22/2009. PM rendelet már évek óta lehetővé teszi a fődokumentum-specifikus nyilvántartás alkalmazását.
A CbC igazi változást hozhat, de jelentősen növeli az adminisztrációt
Valójában a harmadik pont a legérdekesebb magyar (illetve európai) szempontból, hiszen ez egy teljesen új transzferár dokumentációs elem. A CbC jelentés előírja a multinacionális vállalatoknak, hogy azokban az országokban, amelyekben üzleti tevékenységet folytatnak, éves szinten jelentsék a főbb pénzügyi mutatóikat, pl. értékesítés nettó árbevétele (külön bontásban a kapcsolt vállalkozások és független felek tekintetében),adózás előtti eredmény, megfizetett társasági adó (tao),foglalkoztatottak létszáma, saját tőke összege, eredménytartalék, tárgyi eszközök stb.
Ezen kívül még a javaslat alapján a multinacionális vállalkozásoknak be kellene majd jelenteniük minden egyes országban illetőséggel bíró kapcsolt vállalkozásukat (azt is, ha az azt bejegyző állam eltér az illetőség szerinti államtól),és meg kell majd jelölni annak tevékenységét is. A felsorolt lehetőségek között szerepel a K+F, holding, beszerzés, gyártás, forgalmazás, támogatási tevékenység, finanszírozás stb. továbbá akár olyan kritérium is, hogy tevékenységét szüneteltető vállalkozásnak minősül. Hozzáteszem, hogy ez az elv sem feltétlenül olyan idegen a magyar transzferár-kötelezettségek szemszögéből, tekintve, hogy egy magyar vállalkozás eddig is köteles volt kapcsolt vállalkozásait bejelenteni, amint szerződést kötött velük valamilyen ügyletre.
Több ország (köztük Argentína, Brazil, Kína, Kolumbia, India, Mexikó, Dél-Afrika és Törökország) jelezte, hogy a CbC-ben a javaslatban említetthez képest még több adatot szeretnének látni, például kamatfizetések, jogdíjfizetések és különösen szolgáltatási díjak.
Maga az anyag az alábbi szempontok tekintetében tartalmaz javaslatokat a transzferár dokumentációs kötelezettségre vonatkozóan:
- a transzferár-dokumentációkészítés és összehasonlító adatazonosítás költségeinek arányossága és racionalitása, illetve aktuális jellege,
- transzferár nyilvántartások elkészítésének határideje – a tanulmány a CbC jelentés esetében azt javasolja, hogy a készítési határidő legyen kitolható a csoport végső anyavállalatának mérlegfordulónapjától számított 1 évig,
- alacsonyabb értékű csoporton belüli tranzakciók meghatározásának szabályai és ezekre vonatkozó dokumentációs kötelezettség,
- továbbá transzferár-dokumentumok megőrzése, nyilvántartások és összehasonlító adatok felülvizsgálata,
- transzferár-dokumentáció nyelve, bírságok, titoktartás, lokális összehasonlító adatok használata,
- a záró rendelkezések értelmében a BEPS-ben résztvevő országok a 13. akcióterv dokumentációra és CbC-re vonatkozó rendelkezéseit 2020-ban felülvizsgálják az addig szerzett tapasztalatok alapján.
Már iránymutatás is készült az akciótervhez
Nemrég 2015. februárjában megjelent egy kiegészítő iránymutatás a 13. akciótervhez, ami lényegében a CbC jelentés gyakorlati tudnivalóit mutatja be, tekintettel arra, hogy ez az igazán új elem a transzferárazás területén és ezzel kapcsolatban van még a legtöbb kérdőjel is.
Az iránymutatás négy fő részt tartalmaz:
1. A CbC jelentés kezdő időpontja
A javaslat szerint a 2016. január 1-én vagy azt követő adóévre vonatkozóan kellene először CbC jelentést leadni, és ha a 13. akciótervben említett 1 éves határidőt figyelembe vesszük, ez azt jelenti, hogy a jelentések határideje az üzleti évként a naptári évet alkalmazó társaságok esetében 2017. december 31.
2. A CbC jelentési kötelezettség korlátozása
Azok a multinacionális vállalatok, amelyeknek a megelőző adóévben (jelen esetben 2015-ben) 750 millió eurót nem éri el a teljes konszolidált bevétele, mentesítve lennének a CbC alól. Ezt az összeghatárt 2020-ban felülvizsgálják majd.
3. Szükséges feltételek a CbC jelentés alkalmazásához
- A BEPS projektben résztvevő országok egyetértenek abban, hogy az érintett államokban megfelelő szabályozásra van szükség a CbC során az adóhatóságoknak átadott adatokra vonatkozó titoktartás tekintetében.
- A CbC során bekért adathalmaz minden államban egységes és konzisztens legyen. Az eredeti riport erre vonatkozóan tartalmaz egy mintát.
- Az adatszolgáltatás előírás szerinti alkalmazása. Az iránymutatás kiemeli, hogy a megszerzett adatokat a transzferár és más egyéb BEPS-el kapcsolatos kockázatok érdekében lehet felhasználni és kifejezetten rámutat, hogy ezen adatokat nem lehet felhasználni arra, hogy adóhatóságok kizárólag ezek alapján határozzák meg egy alkalmazott transzferár helyességét – vagy épp helytelenségét.
4. A CbC jelentések adatai országok közötti kicserélésének bevezetése és keretei
Az országok közötti automatikus információcserére és implementációra vonatkozóan részletszabályok kerülnek kidolgozásra 2015 áprilisáig.
Mindebből látszódik, hogy meglehetősen széleskörű és lényeges változások ezek, bár magyar szemmel nézve két szempont némileg árnyalja a hatást. Az egyik, hogy a nemzetközi porondon amúgy is meglehetősen szigorúnak mondható magyar transzferár szabályozás tükrében kevésbé tűnik „radikálisnak” a 13. akcióterv. A másik, hogy egyelőre úgy tűnik, a CbC-kötelezettségek jelentős része inkább az anyavállalatoknál fog jelentkezni, így – mivel a fentiekben említett 750 millió eurós konszolidált bevételi korlátra tekintettel feltehetően magyar anyavállalatok nem lesznek a kötelezettek körében – a magyar vállalkozásokat várhatóan kevésbé érintik majd ezek a változások.
A CbC-jelentési kötelezettség ugyanakkor olyan folyamatokat indíthat el, mely a későbbiekben szélesebb vállalkozói körre is kiterjeszthetőek és alapul szolgálhatnak új ellenőrzési módszerek kidolgozásához a transzferázás területén.
