Ez azt jelenti, hogy az adatbázis kutatás és a manuális szűrés eredményeképpen azonosított adathalmazt statisztikai módszerekkel szűkíteni kell, hogy az esetleges torzító hatású szélső értékek ne befolyásolják az eredményt. Az interkvartilis tartomány a teljes adathalmaz középső (tehát leggyakrabban előforduló) 50 százalékát tartalmazza.
Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy az interkvartilis tartomány alkalmazása eddig is széleskörű gyakorlat (illetőleg elvárás) volt mind az adózók, mind az adóhatóság részéről, azonban konkrét szabályként most került csak bele a törvénybe.
Az új előírás részletszabályai miatt vált szükségessé a 22/2009. PM rendelet („transzferár rendelet”) módosítása. A módosítás értelmében akkor kell az interkvartilis tartományt alkalmazni, ha az alábbi 3 feltétel együttesen teljesül:
- az adózó a viszonteladási árak módszerével, költség és jövedelem módszerével, ügyleti nettó nyereségen alapuló módszerrel vagy a nyereségmegosztásos módszerrel kívánja alátámasztani az alkalmazott árat;
- az adózó nyilvános vagy az adóhatóság által ellenőrizhető adatbázis (pl. TP Catalyst, Amadeus vagy egyéb hasonló) használatával kívánja alátámasztani az alkalmazott árat;
- ha a kutatás során legalább 10 összehasonlító társaság legalább 3 pénzügyi évének figyelembevételével történik az alátámasztás vagy a kutatás eredményeképpen a teljes (minimum-maximum) tartomány 15 százalékpontnál szélesebb.
A hármas feltételrendszerből valójában az utolsó tartalmaz konkrét újdonságokat, amelyek alapján első ránézésre - az eddigi tapasztalatokból kiindulva - várhatóan az adatbázis kutatások elsöprő többségében kötelezően alkalmazni kell majd az interkvartilis tartományt, bár hangsúlyozom, hogy az adóhatóság eddig is elvárta a gyakorlatban e szűkített eredményhalmaz figyelembevételét, a jelenlegi módosítással csupán hivatalos jogszabálykeretet kapott.
A fentieken kívül a transzferár rendeletet kibővítették egy további rendelkezéssel is, amely kimondja, hogy az árazás adatbázis használatával történő alátámasztása során az OECD Transzferár Irányelveiben nevesített (illetve nem nevesített) további kiigazítások is alkalmazhatók. Ilyen kiigazítás lehet például az Irányelvek 3.49-es pontjában szereplő „működőtőke kiigazítás”.
Itt is elmondható, hogy a gyakorlatban eddig sem volt tiltva az ilyen kiigazítások alkalmazása, azonban az új jogszabályszöveg csökkentheti az ebből fakadó nézeteltérések kialakulásának lehetőségét.
Végezetül a módosítás kimondja, hogy az új rendelkezéseket a 2015. évben kezdődő adókötelezettséghez kapcsolódóan kell először alkalmazni.
