Ez a régi, középiskolai filozófia óránkon elemzett mondat jutott eszembe, amikor megláttam az idei adótörvény módosító csomagban a cafeteria adóterhelésének változására vonatkozó terveket.
Az apropó, hogy már 2012 őszén is tervbe vették a béren kívüli juttatások EHO terhének 27 százalékra emelését. Az akkor felhozott érvek, amelyek meggyőzték az akkori jogalkotókat, véleményünk szerint most is érvényesek:
- Könnyen el lehet jutni ahhoz az érzékenységi ponthoz, ahol a vállalkozások már felhagynak a cafeteria rendszer fenntartásával, mivel a kapcsolódó költségek és az adminisztrációs hibákból eredő kockázatok meghaladják az elérhető előnyöket.
- A munkáltatók jelentős része nem lesz hajlandó az adóemelésből származó terhek átvállalására, így a munkavállalók bevételei csökkenni fognak.
- A bevételkiesés kedvezőtlenül érinthet egyes gazdasági szektorokat. Itt érdemes a szálláshely-szolgáltatók idei statisztikai adataira hivatkozni, ahol a belföldi vendégéjszakák növekedését legtöbbször a SZÉP kártya használatának hatásával magyarázták.
Persze, hogy Hérakleitosznak igaza legyen-, és ne léphessünk ugyanabba a folyóba - további változtatás fogalmazódott meg idén. Az ún. egyes meghatározott juttatások tekintetében az adóterhek szintén növekednének, immár az egyes adók alapja nem a juttatás 1,19-szerese, hanem 1,53 szorosa.
A dinamikus változások gondolatának jegyében az alábbi grafikonnal bemutatom, hogy hogyan módosult az elmúlt években 1 000 Ft nettó juttatásra rakodó adó és járulékterhek mértéke, azaz a nettó juttatások hány százalékát teszik ki az arra rakódó adó- és járulékterhek. A bérek tekintetében a mindenkori átlagbérből indultunk ki és azt kalkuláltuk ki, hogy 1 000 Ft nettó bérnövekedésre mekkora adó és járulék tehernövekedés rakódik a nettó juttatás viszonylatában.
