A tényállás
A Daimler AG, egy német autógyártó cég, Svédország északi részén rendelkezett egy leányvállalattal, amely végezte az autók téli tesztelését. A Daimler AG gazdasági tevékenységet nem végzett Svédországban, ügyleteket nem teljesített. Az autógyártó cég svéd leányvállalatának négy munkavállalója volt, akik végezték a teszteket.
A Daimler AG a tesztelési tevékenységhez kapcsolódóan svéd áfát tartalmazó számlákat kapott. Ezt az áfát a Daimler AG a 8. Áfa-irányelvben szabályozott külföldi adóalanyokra vonatkozó speciális eljárás keretén belül szerette volna visszaigényelni, ám a svéd adóhatóság az áfát nem adta vissza arra hivatkozva, hogy a Daimler AG állandó telephellyel rendelkezik belföldön. A svéd adóhatóság többek között a korábban már részletesen tárgyalt DFDS-esetre (C-260/95) is hivatkozott, mely kiemeli, hogy egy leányvállalatot – bizonyos feltételek megléte esetén – az anyavállalat állandó telephelyének kell tekinteni, hiszen az anyavállalat rajta keresztül végzi a gazdasági tevékenységet.
Megjegyzendő, hogy a 8. Áfa-irányelv szerint az áfa visszatérítésnek feltételei többek között, hogy:
- a külföldi vállalkozásnak ne legyen belföldön állandó telephelye, amelyek érintett lenne az ügyletekben, és
- a külföldi vállalkozás ne teljesítsen olyan ügyleteket belföldön, amelyek nem tartoznak a fordított adózás alá.
Egy másik hasonló esetben a Widex A/S egy kutatórészleget létesített Svédországban, amely – Daimler AG-hoz hasonlóan – nem végzett gazdasági tevékenységet Svédországban. A kutatórészlegen kívül Widex A/S egy leányvállalattal is rendelkezett, ám a leányvállalat tevékenysége egyáltalán nem kapcsolódott a kutatóközpont tevékenységéhez. A kutatórészleg svéd áfát tartalmazó számlát kapott, amelynek áfa tartalmát a 8. Áfa-irányelvben szabályozott külföldi adóalanyokra vonatkozó speciális eljárás keretén belül szerette volna visszaigényelni, ám a svéd adóhatóság az áfát nem adta vissza arra hivatkozva, hogy Widex A/S állandó telephellyel rendelkezik belföldön.
Az Európai Bírósághoz feltett legfőbb kérdés
Nem vitás ezen esetekben, hogy a szóban forgó vállalkozások rendelkeznek Svédországban egy olyan fix hellyel, ahol állandó jelleggel önállóan végeznek tevékenységet úgy, hogy a vállalkozások számára rendelkezésre állnak eszközök és humán erőforrások. Ezekről a fix helyekről azonban nem teljesítenek olyan ügyleteket, amelyek teljesítési helye Svédországban lett volna. Az EB-nek feltett kérdések pontosan erre a különleges helyzetre irányultak: a 8. Áfa-irányelv szerinti áfa-telephely fogalmához szükséges-e, hogy az adott helyekről „induljanak” az ügyletek.
Az EB-hez intézett második kérdés arra irányult, hogy az a tény, hogy az adott külföldi vállalkozásoknak van belföldön egy önálló jogi személyiséggel felruházott leányvállalatuk, befolyásolja-e az áfa-visszatérítés megítélését.
A döntés
Az Európai Bíróság szerint nem tagadható meg az áfa-visszatérítés, ha a vállaltoknak nincs belföldön olyan állandó telephelyük, amelyet érintenének az ügyeleteket. Az a tény, hogy a vállalkozásoknak egyébként van leányvállalatuk belföldön, az áfa-visszatérítés szempontjából nem bír relevanciával.
Konklúzió
Az Európai Bíróság sajnos megkerülte az első kérdést, hiszen nem azt mondta ki, hogy az adott ügyekben a vállalkozásoknak nincs belföldön telephelyük, hanem azt, hogy az adott vállalkozásnak nincs „belföldön olyan telephelye, amelyből ügyleteket érintene”. Ez egy nagyobb halmaz, amely természetesen két elemből áll: 1) állandó telephely megléte, 2) tranzakciók megléte, amelyek az adott telephelyet érintik. Az EB érvelése szerint, mivel senki sem vitatja, hogy az adott vállalkozásoknak nincs belföldi tranzakciójuk, ezért egyértelmű az is, hogy „nem rendelkeznek olyan telephellyel, amely tranzakciókat érintene”. Ezért vagy azért, az áfa-visszatérítésnek nincs akadálya és ezt még a leányvállalatok megléte sem befolyásolja.
A DFDS-ügyre való hivatkozást az Európai Bíróság pedig azzal kerülte ki, hogy kiemelte, hogy az összes eddigi (állandó telephellyel foglalkozó) ügyben azt vizsgálta, hogy az adott vállalkozásnak (az általa teljesített ügyletek szempontjából) hol van gazdasági letelepedettsége. Ez ügyben pedig azt kellett vizsgálnia, hogy az áfa-visszatérítés szempontjából van-e „belföldön olyan telephelye, amely ügyleteket érinti”. Ezzel az EB lényegében kimondta, hogy az adott ügyet csak kevés esetben lehet alkalmazni.
