A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy egy ilyen multilaterális egyezmény egyfelől kívánatos, másfelől pedig jogi szempontból meg is valósítható. Kívánatos, mivel jelenleg körülbelül 3 000 bilaterális egyezmény van érvényben globálisan, melyek mindegyikének egyenkénti módosítása óriási munkát jelentene az egyes országok számára és valószínűleg hosszú éveken keresztül elhúzódna. A multilaterális egyezmény kidolgozásának javaslatával a tanulmány elsődleges célja az, hogy a BEPS-szel kapcsolatos, nemzetközi szinten elfogadott intézkedéseket gyorsan és hatékonyan lehessen implementálni, anélkül, hogy a globális szinten több ezer hatályos kettős adózatási egyezményt egyenként módosítani kelljen.
Ez azonban még csak az első – bár igen jelentős – lépés, ezután következik maga a gyakorlati megvalósítás, az egyezmény kidolgozása, amelyet az OECD és a G20 csoport 2015. év elején szándékozik egy nemzetközi konferencián megkezdeni. Az akcióterv implementálásának határidejét 2 évben szabnák meg.
A kérdéskör súlyát jelzi, hogy ilyen multilaterális egyezmény a nemzetközi adózás területén (konkrét adótechnikai szempontból) precedens nélküli. Egyéb nemzetközi jogi területen létezik azonban bilaterális egyezményt módosító multilaterális egyezmény, így ezek alapul szolgálhatnak a 15. akcióterv esetleges megvalósítása során. Egy konkrét sikertörténet például a 2014. július 3-án 66 ország (beleértve a teljes G20 csoportot) által az információcserére vonatkozó multilaterális egyezmény aláírása, mely több mint 1 800 bilaterális egyezményt módosítását tette szükségtelenné.
Fontos hangsúlyozni azonban, hogy a multilaterális egyezmény a bilaterális egyezmények mellett működne és az egyezmények bilaterális jellegét a 15. akcióterv nem befolyásolja. Kizárólag és célzottan a BEPS-szel kapcsolatban felmerülő intézkedések tekintetében lenne multilaterális jellege a tervezett egyezménynek.
A riport kiemeli, hogy a multilaterális eszköz elsősorban a kettős adóztatási egyezmények módosítását szolgálja, azonban a szöveg sejtelmesen kitér arra, hogy egy ilyen egyezmény elvileg arra is alkalmas lehet, hogy a résztvevő országok belföldi adórendszereinek módosítására tett „vállalásokat is kinyilvánítson”. Egyelőre kérdéses azonban, hogy ez pontosan mit takar, és milyen módon lehet egyáltalán végrehajtani.
A multilaterális egyezmény egyértelmű előnyei ellenére a tanulmány felsorol néhány gyakorlati nehézséget, amelyre jelentős figyelmet kell majd szentelni, például: a meglévő bilaterális egyezmények hasonló rendelkezéseinek kiküszöbölése, a multilaterális egyezmény nyelvi nehézségei, az egyezmény aláírása és hatálybalépésének időpontja, egyéb multilaterális egyezményekkel való átfedések/ellentmondások kezelése, stb. Kérdéses például az is, hogy a multilaterális egyezmény milyen módon vonatkozhatna (ha ez egyáltalán lehetséges) két olyan országra, amelyek nem kötöttek egymással kettős adózatás elkerüléséről szóló egyezményt. A tanulmány azonban konkrét javaslatokat tartalmaz a gyakorlati nehézségek kiküszöbölésére.
A tanulmány ezen kívül felsorol néhány olyan, az egyezmények bilaterális jellegéből származó szabályozást és visszaélés-típust, amelyek multilaterális szintre történő emelése potenciálisan kedvező hatást gyakorolhatna a hatékonyság és visszaélések korlátozása terén:
- bilaterális kölcsönös egyeztető eljárások (MAP) multilaterális szintre emelése;
- kettős illetőségből származó visszaélések;
- transzparens entitásokkal kapcsolatos szabályozások az ún. hibrid nem megfelelési megállapodások (hybrid mismatch arrangements) kontextusában (ehhez azonban a belföldi adórendszerek bizonyos szintű egységesítése is szükséges);
- „háromszögletű” struktúrák visszaszorítása, amelyek esetében két egyezményes ország, illetve egy harmadik országban található telephely szerepel;
- egyezmények alkalmazása során a kettős nem-adóztatás lehetőségének és a kedvezmények jogosulatlan igénybevételének megakadályozása.
A tanulmány szerint egy, a fentieket multilaterális szinten kezelő egyezményt (vagy egyezmény-csomagot) lehetne akár párhuzamosan működtetni a meglévő bilaterális egyezmények mellett.
Az összes lehetséges gyakorlati kihíváson felül azonban sokat sejtető utalás a tanulmányban a következő mondatrész: „Jelen tanulmány alapján az érdeklődő országok kidolgoznak egy multilaterális egyezményt…” Nyilvánvaló, hogy egy multilaterális egyezmény akkor lehet igazán sikeres, amennyiben ahhoz minél több ország csatlakozik, így a 15. akcióterv sikere vagy bukása múlhat azon, hogy mekkora lesz végül az érdeklődés az országok között e kezdeményezés irányába.
Összefoglalásként mindenesetre elmondható, hogy minden eddiginél erősebb a politikai akarat a BEPS korlátozására, mivel a jelenlegi, kettős adóztatást korlátozó bilaterális egyezményrendszer egyes elemei elősegítik az adóalap erózióját és a nyereség mesterséges áthelyezését, amely kettős nem-adóztatáshoz vezet. A BEPS tanulmány az egyezményekkel történő visszaéléseket tartja az egyik legsúlyosabb problémának, amelyet lehetőleg gyorsan és hatékonyan orvosolni kell. Ez a feladat hatalmas kihívás elé állítja a résztvevő országokat, ugyanakkor egyedi lehetőség is a nemzetközi adózás talán még soha nem látott megreformálására.
A multilaterális egyezmény befejezésére az OECD 2 éves határidőt tűzött ki célul 2015. évtől kezdődően, amely után még az egyezmény egyes országok általi ratifikálására is szükség lesz. Ez alapján kijelenthető, hogy az egyezmény – és ezáltal a teljes BEPS intézkedéscsomag – 2018. január 1-je előtti hatályba lépése kevéssé valószínű. Elég csak arra gondolni, hogy a szöveg véglegesítéséhez mindenképpen meg kell várni az összes többi BEPS akcióterv befejezését, amely a jelenlegi tervek szerint 2015 szeptemberében várható. Így egyelőre még azt is nehéz megbecsülni, hogy az egyezmény-tervezet mikor fog napvilágot látni.
A tanulmány eredeti szövege az alábbi linken érhető el angol nyelven »
