- az ARO Lease nem rendelkezett irodával vagy olyan helyiséggel Belgiumban, ahol a személygépkocsikat tárolta;
- a bérleti szerződéseket a holland székhelyen írták alá;
- a belga ügyfelek belga egyéni vállalkozó-ügynökökön keresztül kerültek kapcsolatba az ARO Lease-zel;
- a belga ügyfelek jellemzően maguk választhatták a személygépkocsit a belga autókereskedésekben;
- ilyenkor a belga autókereskedések értékesítették a belga ügyfél által kiválasztott személygépkocsit az ARO Lease részére, amely az így megvásárolt autót bérbe adta a belga ügyfelek részére;
- a személygépkocsiknak belga rendszámuk van;
- a személygépkocsi fenntartásával kapcsolatos költségeket a bérlőt terhelik, a bérbeadó vállalja a javítási költségeket;
- bérleti időszak lejárta után a bérlők megvehetik az autót az ARO Lease-től. Ha az autót nem sikerült egyből értékesíteni, akkor az autókereskedések az ARO Lease kockázatára tárolják az autókat az ARO Lease számára saját helységekben – tekintettel arra, hogy az ARO Lease-nek nem volt saját helyisége Belgiumban.
Megjegyzésképpen fontos tudni, hogy a szolgáltatások teljesítési helyére vonatkozó akkori szabályok szerint a szolgáltatások teljesítési helyét a szolgáltató székhelye, illetve telephelye határozta meg.
Az ARO Lease holland áfával számlázta a bérleti díjakat arra hivatkozva, hogy nem rendelkezik Belgiumban állandó telephellyel. Ezzel szemben a belga adóhatóság szerint önmagában az a tény, hogy az ARO Lease rendelkezik autóflottával Belgiumban, elegendő az állandó telephely létrejöttéhez.
Az Európai Bírósághoz feltett legfőbb kérdés
Az EB-hez feltett kérdés lényegében arra irányult, hogy az előbbiekben említett esetekben az ARO Lease-nek keletkezik-e állandó telephelye Belgiumban, így a bérleti díjakat holland vagy belga áfával kellett volna-e kiszámlázni?
A döntés
Az Európai Bíróság azzal érvelt, hogy a személygépkocsi-bérbeadási tevékenység leglényegesebb eleme a szerződések letárgyalása, megkötése, kezelése és leadminisztrálása. Következésképpen, amennyiben az ARO Lease nem rendelkezik olyan eszközökkel (pl. irodával) Belgiumban, ahol ilyen tevékenység végezhető, illetve Belgiumban nem állnak rendelkezésre olyan munkavállalók, akik e tevékenységet végzik, megállapítható, hogy az ARO Lease nem rendelkezik Belgiumban állandó telephellyel. Független egyéni vállalkozó-ügynökök megléte önmagában nem alapozza meg az állandó telephelyet.
Konklúzió
A DFDS-ügyben született döntés után sokan úgy gondolták, hogy az ARO Lease-ügyben az EB tekintettel lesz arra a körülményre, hogy a vállalkozás ügynökökön keresztül nyújtja a szolgáltatást. Ezzel szemben az ARO Lease-ügyben figyelemmel kell lenni arra a tényre, hogy az ügynökök független ügynökök voltak. Az EB még egyszer megerősítette, hogy elsődlegesen a vállalkozás székhelyét tekinti azon helynek, ahol az adott vállalkozás gazdasági letelepedettsége van, azaz állandó telephely csak kivételes esetekben jön létre.
Megjegyzésképpen, a C-390/96 Luxembourg Leaseplan-ügyben az EB hasonló tényállás mellett hasonló ítéletet hozott. Ott egy luxembourgi vállalkozás adott bérbe személygépkocsikat belga ügyfeleknek Belgium területén. Ez utóbbi ítéletet – a tényállást hasonlósága miatt – nem érdemes külön tárgyalni.
