A számviteli politika a cég bibliája?

Itt kerül bemutatásra az eszközök és a források leltárkészítési és leltározási szabályzata, az eszközök és a források értékelési szabályzata, az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzata és a pénzkezelési szabályzata. A számviteli politika elkészítéséért, módosításáért a gazdálkodó képviseletére jogosult személy a felelős.

Ha egy induló vállalkozás nem fogalmazza meg a követendő alapelveket, akkor nem lesz mi alapján működni. A munkavállalóknak nem tudja bemutatni azt a követelményt, amit be kell tartani. Így szankcionálni sem tud.
Például, ha nincs pénzkezelési szabályzat, akkor a pénztáros milyen elven vezeti a házipénztárat? Mi alapján határozza meg, hogy mennyi pénz lehet a pénztárban? Ki vehet fel pénzt a bankból? Kinek az engedélye szükséges egy kifizetéshez?
Az itt leírt alapelvek alapján készül az éves beszámoló, ez alapján kezeljük a pénztárakat, itt döntjük el, hogy milyen értékelési elveket követünk és milyen szabályok alapján leltározunk. Ezek mind fontos szabályok. Ezek megléte nélkül biztosan nem működhet jól egy vállalkozás.

Azt szokták mondani, hogy minden kezdet nehéz. Nos, nem feltétlenül: egy jól megválasztott könyvelő vagy könyvelő iroda sokat segíthet. Mivel az újonnan alakuló gazdálkodó a számviteli politikát, az elkészítendő szabályzatokat a megalakulás időpontjától számított 90 napon belül köteles elkészíteni és a szabályzatok hiánya vagy nem megfelelősége esetén az Adóhatóság mulasztási bírság fizetését írhatja elő, melynek mértéke 500 000 Ft is lehet. Sőt a BTK külön büntetőjogi szankciókat tartalmaz a számvitel rendjének megsértőivel szemben, éppen ezért javasolt, hogy azt szakember készítse el. Ez egy egyszeri ráfordítás, ami hamar megtérül. A vállalkozások többsége sajnos költségorientált és nem tartja fontosnak, hogy szakembert bízzon meg, sok esetben egy adóhatósági ellenőrzés alkalmával szembesülnek azzal, hogy mit jelent a számviteli politika meglétének fontossága, szakszerű megfogalmazása.

Az internetről rengeteg információ leszedhető, így a számviteli politika sémája is. Sok, a vállalkozást képviselő személy él ezzel a lehetőséggel, mert azt gondolja, hogy ezt ő is el tudja készíteni. Pedig ez rengeteg buktatót rejt. Egyáltalán nem biztos, hogy a legfrissebb jogszabályi előírásoknak megfelelő anyagot mutatunk be egy adóellenőrzés során, sőt, arra is figyelni kell, hogy a vizsgált adóévekre bemutatott számviteli politikában a jogszabályi módosításokat adóévenként, 90 napon belül végigvezettük-e.

Például, ha egy általános számviteli politika-séma azt tartalmazza, hogy az MNB által közzétett árfolyamon értékeli a valuta-, és devizakészleteket, pedig az adóhatósághoz ezt megelőzően a vállalkozás nem jelentette be ez irányú választását így nem megfelelő árfolyamot alkalmaz számviteli és áfanyilvántartásaiban.
Egy másik tipikus hiba, ha a számviteli politika azt tartalmazza, hogy az értékcsökkenést havonta számolja el a vállalkozás, de a valóságban csak évente kerül elszámolásra. Vagy egy éves beszámoló kapcsán a számviteli politika azt tartalmazza, hogy a mérlegkészítés időpontja mondjuk március 31-e, és az éves beszámoló kiegészítő mellékletében pedig már április 30-a szerepel és ezzel a nappal is került a beszámoló elfogadásra.

A legtöbb esetben olyan hibákat tartalmazhat egy számviteli politika, ami a vállalkozás vezetőjének nem tűnik fel, hiszen nem ez a szakterülete, viszont egy esetleges adóellenőrzés alkalmával az adóhatóság szakemberei észreveszik. A könyvelő az, aki ezen alapelvek alapján könyvel, értékel, készíti el az éves beszámolót. A könyvelő az az, akinek a segítségével a számviteli politikát a legmegfelelőbben lehet összeállítani és ő az, aki megfelelő körültekintéssel kell, hogy eljárjon a fentiekhez hasonló hibák elkerülése érdekében.