Teljes iratanyag vagy csak kivonat?
Az ellenőrzési eljárásokban így nem az ellenőrzést végző osztály, hanem az ellenőrzésbe bevont KKI fogja a nemzetközi megkereséseket megküldeni EU-n belül a partner CLO-irodának, vagy EU-n kívüli országok esetében a másik adóhatóságnak. A jelenlegi adóhatósági gyakorlat alapján a nemzetközi megkereséseket és az arra érkezett válaszokat rendszerint nem mutatják meg az adózók részére, hanem csak egy kivonatot készítenek a megkeresések és a válaszok tartalmáról.
A Kúria viszont múlt héten kiadott egy konkrét adóperhez kapcsolódó sajtóközleményt, amely a jelen gyakorlatot jogszabályellenesnek minősítette, kimondva, hogy a nemzetközi megkeresések iratanyagának teljes körű megismerése olyan jog, amelyet az adóhatóság nem tagadhat meg az adózóktól. A Kúria világosan kifejtette, hogy a nemzetközi megkereséssel összefüggésben lefolytatott levelezések nem minősülnek a hatóságok közötti technikai jellegű belső levelezésnek. A Kúria álláspontja egyértelműen deklarálja: a nemzetközi megkeresések alapján beszerzett dokumentumok az érdemi döntések alapjául szolgáló bizonyítékot hordozó iratoknak, azaz bizonyítási eszközöknek minősülnek.
Ugyanakkor a Kúria nem állapította meg az eljáró bíróság (és így közvetve az adóhatóság) jogsértését azon az alapon, hogy az adózónak nem volt módja közvetlenül megismerni azt a bizonyítékot, amelyre az adóhatóság a megállapítását alapozta. A Kúria interpretációja szerint, mivel az adózó az eljárás során jogosult volt a nemzetközi megkeresés tartalmi megismerésére, az őt megillető jogokat megfelelően gyakorolni tudta, így az adóhatóság részéről elkövetett eljárási jogszabálysértés az ügy érdemét nem befolyásolta.
Egy gyakorlati példa
A probléma tehát továbbra is fennáll, mivel a Kúria iránymutató döntést hozott ugyan, de meghagyta a kiskaput is az adóhatóság részére, mert mindent egybevéve ítéletével az eddigi gyakorlatot szentesítette. A probléma lényegét az alábbi gyakorlati példával szeretném megvilágítani.
Egy folyamatban lévő adóellenőrzés során szükségessé vált nemzetközi megkeresés megindítása. Az ellenőrzést végző osztály a megkeresést eljuttatta a KKI-hoz magyar nyelven. A megkeresés arra irányult, hogy a társadóhatóság folytasson le ellenőrzést a megkeresésben megadott külföldi vállalkozásnál, és adjon választ a feltett kérdésekre. Mivel a nemzetközi megkeresések nyelve az angol, a KKI a megkeresést lefordította angolra és eljuttatatta a partner CLO-irodához. A partner CLO-iroda az angol nyelvű megkeresést, benne a kapott kérdéseket, lefordította a tagállam nyelvére és annak rendje és módja szerint eljuttatta az ellenőrzés lefolytatására illetékes szervezethez. A belső szabályok szerint lefolytatott ellenőrzésről jegyzőkönyv készült, majd az eljárás eredményét eljuttatták a partner CLO-irodához, ahol a megkeresésben feltett kérdésekre megadták angolul a választ. Ezt követően a magyar KKI az angol nyelvű választ lefordította magyar nyelvre, majd eljuttatta azt az ellenőrzést végző osztályhoz.
A nemzetközi megkeresésben adott válasz alapján az ellenőrzési jegyzőkönyvben a nemzetközi megkeresésben kapott válaszra hivatkozva megállapításra került, hogy az adózó és a külföldi vállalkozó közötti gazdasági kapcsolat fiktív volt, az a valóságban nem történt meg. Így mivel az adózó az adómentes értékesítést nem tudta bizonyítani, ezért azok áfaköteles belföldi ügyletnek minősülnek.
Az adózó – megdöbbenve a megkeresés eredményén – ezek után megkereste partnerét. Az üzleti partner nem értette, hogy mi történt, mert a nála lefolytatott vizsgálatról felvett jegyzőkönyvben – amelyet az adózó rendelkezésére is bocsátott – az állt, hogy a külföldi adóhatóság a két cég közötti ügyletet rendben levőnek, annak megtörténtét bizonyítottnak találta. Tehát a külföldi jegyzőkönyvben a KKI-n keresztül közvetített választól teljesen eltérő megállapítás volt rögzítve.
Hogyan fordulhatott ez elő: fordítási hiba, figyelmetlenség? Nem tudni. Mindenesetre a fellebbezés hatására elrendelt új eljárásban ezt az ellentmondást tisztáznia kell az adóhatóságnak. Másrészt viszont az is igaz, hogy amennyiben az adózó nem ismerheti meg az eredeti megkeresést és az arra adott eredeti választ, és az sem jut eszébe, hogy az eredeti jegyzőkönyvet elkérje az üzleti partnerétől, akkor még csak esélye sincs a megkeresés eredménye felett kontrollt gyakorolni és ezzel szemben az őt megillető jogorvoslati jogait érvényesíteni.
A példa nagyon szemléletesen rávilágít a nemzetközi megkeresések gyakorlati problémájára, miszerint a megkeresések alapján adott válaszok estében a magyar adóhatóság egyrészt teljesen ki van szolgáltatva a társadóhatóság válaszának, másrészt pedig az adózó ki van szolgáltatva az egész megkeresésnek, hiszen érdemben nem tud kontrollt gyakorolni annak eredménye felett.
Érdemes lenne ezért a Kúria döntése alapján tovább haladni, és alaposan megfontolni a megkeresés alapján beszerzett eredeti dokumentumok adózók számára történő hozzáférhetővé tételét. Ez nagyban segítené ugyanis a megkeresési eljárás átláthatóságát és a megkeresés eredményének ellenőrizhetőségét. Amint ugyanis a fenti példából is jól látszik, igenis előfordulhat olyan eset, hogy a megkeresés során beszerzett eredeti dokumentumok adózó részére történő átadásának elmaradása érdemben kihat az ügy eldöntésére.
