Az irányelv elsődleges célja eredetileg arra irányult, hogy olyan cégcsoportok esetében, amelyek több EU-tagországban jelen vannak, az egyik tagállamban működő leányvállalat által a másik tagállamban lévő anyavállalatának fizetett osztalék után elkerüljék a kettős adóztatást úgy, hogy az anyavállalat szerinti állam mentesítette a kapott osztalékot a társasági adófizetés alól. A mögöttes indok a mentesítésre az volt, hogy a leányvállalat az osztalékot már az adózás utáni eredményéből fizette az anyavállalat részére, az irányelv pedig az adózott jövedelem másik tagállamban történő újabb adóztatását hivatott megakadályozni.
Az irányelv, illetve az EU-tagállamok belföldi adójogi szabályzásaiból eredő ellentmondások és különbözőségek azonban lehetőséget nyújtottak az osztalék-kifizetések „kettős nem-adóztatására”, azaz az osztalék oly módon történő kifizetésére, hogy az sem a leányvállalat, sem az anyavállalat szerinti tagállamban nem adózott. Az utóbbi időben a cégcsoportok egyre szélesebb körben éltek ezzel a lehetőséggel, az Európai Bizottságnál pedig tavaly telt be a pohár, tekintettel arra, hogy óriási összegekről van szó.
A cégcsoportok úgynevezett „hibrid kölcsön” megállapodások alkalmazásával érték el az adómentességet, amelyeknek az a lényege, hogy az „osztalékot” fizető leányvállalat tagállamában a kifizetett összeget az anyavállalattól kapott kölcsön kamataként kezelik, míg az anyavállalat szerinti tagállamban pedig kapott osztalékként. A leányvállalat az összeget fizetett kamatként levonja a társasági adóalapjából (azaz mentesül a saját tagállamában a társasági adóztatás alól),az anyavállalat szerinti tagállam pedig az irányelv alapján mentesíti az összeget (mint kapott osztalék).
Ezt a kiskaput hivatott megszüntetni a most elfogadott módosító javaslat, amelynek értelmében az irányelv 4. cikkelyének (1) bekezdésének a) pontja ezentúl már csak akkor mentesíti az anyavállalat által kapott osztalékot, amennyiben az nem levonható a leányvállalat szerinti tagállamban, illetve kifejezetten előírja az adóztatást az anyavállalat szerinti tagállamban abban az esetben, ha a kifizetett összeg levonható a leányvállalat társasági adóalapjából.
Az irányelv módosítását a tagállamok 2015. december 31-ig kötelesek átültetni a saját nemzeti adójogszabályaikba.
- Mivel foglalkozunk
- Kik vagyunk
- Blog, szakmai tartalmaink