Tekintettel az ilyen szolgáltatások elérhetőségére és mobilitására, könnyen előfordulhat tehát, hogy mind a 28 tagállamban adókötelezettsége keletkezik a szolgáltatóknak.
Az adókötelezettségek minél egyszerűbb teljesíthetősége érdekében az EU-s szolgáltatóknak lehetősége lesz a szintén jövőre induló (és az EU-n kívül letelepedett e-szolgáltatókon már sikeresen tesztelt) egyablakos rendszer keretében eleget tenni az adókötelezettségeknek: adóregisztráció és adóbevallás egyetlen tagállamban, az összes EU-s szolgáltatásnyújtás vonatkozásában.
Bár a jövő januári határidő távolinak tűnhet, érdemes időben elkezdeni a felkészülést, mert az adókötelezettségek pontos teljesítése nem csak számviteli és adózási, hanem számos más területet is érint az informatikától kezdve, az értékesítésen át (árképzés, termékfejlesztés) a kockázatkezelésig. A témának szentelt posztsorozatunk első részében áttekintjük a szolgáltatók szempontjából fontos, gyakorlati kérdéseket.
Adókulcsok, bevallások, árfolyamok
A teljesítési hely-szabályok megváltozása miatt azok a vállalkozások, akik távközlési-, műsor- vagy e-szolgáltatásokat nyújtanak, a nem adóalany ügyfeleik letelepedése (jogi személyek esetében),illetve állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye (magányszemélyeknél) szerinti állam adókulcsával kötelesek kiszámlázni az adott szolgáltatást. Az egyablakos rendszer tehát nem az alkalmazandó adókulcsok számát csökkenti, hanem az adóregisztrációs és -bevallási kötelezettségek teljesítésében jelent könnyebbséget.
Az egyablakos adóbevallásokat negyedévente, a negyedévet követő 20. napig kell benyújtani, az egyablakos adószámot kiadó tagállam adóhatóságához – előfordulhat tehát, hogy a távközlési-, műsor- vagy e-szolgáltatások negyedéves, egyablakos bevallása mellett az ezektől eltérő (és a székhely szerinti államban teljesült) ügyletekről havi adóbevallást kell benyújtania a szolgáltatóknak.
Főszabály szerint euróban kell az adóbevallásokat benyújtani és az adót megfizetni, de az eurozónán kívüli tagállamok (összesen 10 tagállam) felhatalmazást kaptak, hogy nemzeti pénznemükben készíttessék el az egyablakos adóbevallásokat – és szedjék be az összes fizetendő adót. Ha a bevallás és a számlák pénzneme eltér, az EKB-nak a negyedév utolsó napján érvényes árfolyamát kell használni az átváltáshoz.
Az egyablakos rendszerben egyetlen tagállam adóhatóságának kell megfizetni a teljes negyedéves adót –a tagállam gondoskodik a beszedett adó szétosztásáról. Az adóbevallások fölötti ellenőrzési jog a teljesítési helyek szerinti adóhatóságokat illeti meg, a vállalkozások tehát nem csak az adókulcsok, hanem a bírságolási gyakorlat és az esetleges büntetési tételek vonatkozásában is érdemes, hogy megismerjék a különbségeiben szép uniós gyakorlatot. Az egyablakos bevallásokat nullásan is be kell nyújtani.
A teljesítés helye – megdönthető vélelmek és nem ellentmondó bizonyítékok
Tekintettel arra, hogy a távközlési-, műsor- vagy e-szolgáltatások természetüknél fogva nagymértékben mobilak, a szolgáltatásnyújtások teljesítési helyének meghatározását az uniós szabályok az alábbi, vélelmezett megoldásokkal egyszerűsítik:
- telefonfülke, wifi hotspot, internetkávézó, étterem vagy egy szálloda halljában nyújtott szolgáltatás esetén a vélelmezett teljesítési hely az az állam, ahol szolgáltatást ténylegesen igénybe veszik;
- az EU-n belüli személyszállítást végző hajó vagy repülőgép fedélzetén, illetve vonaton igénybe vett szolgáltatás esetén a vélelmezett teljesítési hely a személyszállítás indulási állama;
- vezetékes telefonvonalon keresztül nyújtott szolgáltatásoknál a vélelmezett teljesítési hely a vezetékes vonal telepítési helye szerinti állam;
- mobilhálózaton keresztül nyújtott szolgáltatásoknál a vélelmezett teljesítési hely a használt SIM-kártya országkódja szerinti állam;
- dekóderen keresztül nyújtott szolgáltatásnál a vélelmezett teljesítési hely az az állam, ahol a dekóder található, vagy ha ez nem ismert, akkor az az állam, ahova a dekódert használat céljából küldték.
A fentiektől eltérő esetekben a teljesítési hely megállapítása nehezebb feladat, megnő a hibázási lehetőség. Az EU áfa-irányelvének végrehajtási rendelete legalább két, nem ellentmondó bizonyíték beszerzését írja elő a szolgáltatóknak a teljesítési hely meghatározásához – ilyenek lehetnek a megrendelő számlázási címe, IP címe, banki adatai, vagy más, kereskedelmi szempontból releváns egyéb információ. Az ilyen adatok gyűjtése számos gyakorlati kérdést, feladatot felvethet – elég csak a bekérésre kerülő adatok pontos listájára, az adatgyűjtés miatt túl nehézkessé váló megrendelések népszerűtlenné válására (UX),vagy az egymásnak ellentmondó adatokra gondolni. Azt is végig kell gondolni és körültekintően megtervezni, hogy a begyűjtött adatokból hogyan áll össze az alkalmazandó áfa kulcs meghatározásához szükséges információ.
És hogy teljes legyen a kép: még a fenti, vélelmezett teljesítési helyeket is felülbírálhatja a vállalkozás és az adóhatóságok is. Ehhez a szolgáltatónak három, egymásnak nem ellentmondó bizonyíték kell arról, hogy a szolgáltatás igénybevevője más helyen telepedett le, illetve állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye más helyen található. Adóhatósági oldalról a vélelem akkor is megdönthető, ha feltételezhető a visszaélés vagy szabálytalanság.
Közvetítők. Közvetítők?
Az e-szolgáltatások jellemzően többszereplős szolgáltatási és közvetítői láncon keresztül jutnak el a végső fogyasztóhoz: jó példa erre az okostelefonokra fejlesztett alkalmazások letöltése, használata. A teljesítési hely-szabályok 2015-től hatályos változásai csak a nem adóalanyok részére nyújtott szolgáltatásokra vonatkoznak, a vállalkozások egymás közötti távközlési-, műsor- és e-szolgáltatásai jövőre is az EU-s fordított áfás keretek között maradnak. A végrehajtási rendelet főszabálya szerint a közvetítő vállalkozást kell az e-szolgáltatás nyújtójának tekinteni (tehát az egyablakos bevallási kötelezettség is őt terheli majd),kivéve, ha a számlákon feltüntetik a tőle eltérő e-szolgáltatót.
Fontos szabály még, hogy az a vállalkozás, aki az e-szolgáltatások tekintetében jóváhagyja a díj felszámítását, vagy jóváhagyja a szolgáltatásnyújtást, vagy megállapítja az általános szolgáltatási feltételeket, nem jelölhet meg mást e-szolgáltatóként.
Fontos tehát idejében megvizsgálni, hogy pontosan melyik vállalkozás nyújtja a nem adóalany végső fogyasztónak az e-szolgáltatást, kit érint a változás.
Ármeghatározás – elég gyors a valós idő?
A jövő évi változásokra való felkészülést érintő egyik legfontosabb gyakorlati feladat annak biztosítása, hogy már a megrendelési folyamatban (tehát amikor a nem adóalany megrendelő által megadott adatok még nem kerültek be a szolgáltató vállalatirányítási rendszerébe) rendelkezésre álljon a megrendeléshez tartozó áfakulcs. Ez az áfakulcs függvényében azonnal módosítható nettó ár-adatok révén a vállalkozások versenyképességét és a megrendelő kényelmét is alapvetően befolyásolja. Az ehhez szükséges fejlesztői, tervezői feladatok időigényét is figyelembe kell venni, a jövő évi változásokra való felkészülés során.
Árverseny 28 államban
A nem adóalanyok részére nyújtott távközlési-, műsor- és e-szolgáltatók piacán jövőre eltűnnek a tagállami áfakulcsok jelenlegi korlátai, különbségei: minden szolgáltató mind a 28 tagállamban azonos feltételekkel szembesül majd. A jelenlegi, a szolgáltató székhelyének államában alkalmazott áfakulcs miatt gyakran EU-szerte azonos bruttó áron kínált és mindenhol azonos árrést biztosító szolgáltatások ideje az év végén lejár. A teljesítési hely-szabályok változása miatt a nettó szolgáltatói díjakat 3 százalék és 27 százalék közötti áfa fogja terhelni, függetlenül attól, hogy hol van a szolgáltató székhelye. Azok a szolgáltatók, akiknek a székhelye alacsony áfakulcsú államban van, az idei, egységes bruttó díjaik megtartása esetén bevételcsökkenést lesznek kénytelenek elkönyvelni a székhelyüknél magasabb áfakulcsú államokban (azonos bruttó, magasabb áfa). A magas áfakulcsú államban székhellyel rendelkező szolgáltatók viszont azokban az országokban, ahol az áfa alacsonyabb, mint „a hazai”, nagyobb haszonnal szolgáltathatnak változatlan bruttó áron – vagy piacot szerezhetnek versenyképes áraikkal.
Az alkalmazkodási kényszer azért erős, mert az áfakulcshoz igazodó nettó szolgáltatási díjak jelentik majd a valódi versenyelőnyt – huszonnyolc tagállamra egyedileg optimalizált bruttó díjakkal. Innen nézve könnyen érthető, miért fontos, hogy a címben feltett kérdésre a válasz: 3 százalék.
