A termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások során az ellenérték külföldi fizetőeszközben is feltűntethető a számlán, az adóalapra és az áfa összegére különbontva. Az áthárított áfa összegét a számlán a devizában megadott érték mellett forintban kifejezve is fel kell tüntetni. A számlabefogadó (vevő, szolgáltatást igénybevevő) számára az áthárított áfa forintban meghatározott összege fontos adat, mivel csak ezen összeget állíthatja be az adóelszámolásába levonható adóként, feltéve persze, hogy a beszerzés tekintetében keletkezik levonási joga.
Az áfa forintban történő megállapítása érdekében a számla kiállítója bármilyen belföldi pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet által devizában eladási árként jegyzett árfolyamot alkalmazhatja. Döntés szerint az adóhatósághoz való előzetes bejelentése alapján a Magyar Nemzeti Bank (MNB) vagy az Európai Központi Bank (EKB) által hivatalosan közzétett árfolyamot is használhatja. Ez utóbbit 2013. január 1-től teszi lehetővé az áfatörvény. Az MNB vagy az EKB árfolyamához való igazodásra vonatkozó bejelentés évközben is megtehető, de legkésőbb az év elejétől számított első devizás ügyletek után keletkező áfafizetési kötelezettség napját megelőző napon. Ettől a választás évét követő naptári év végéig nem lehet eltérni.
Melyik nap árfolyamán számolhatok el?
Szintén lényeges kérdés, hogy melyik nap árfolyamát kell használnunk. Két esetet kell figyelembe venni: az első „normál”-, a második pedig a folyamatos teljesítésű ügylet (időszakos elszámolású ügyletek). A normál ügyletek esetében a teljesítés napján érvényes árfolyamot kell alapul venni, míg az időszakos elszámolásos ügylet esetében a kelte szerinti árfolyamot (az áfatörvény 58. paragrafusában szabályozott esetek tartoznak ide: a részletfizetés vagy a határozott időre szóló elszámolás).
Amennyiben egy adott napon két árfolyam van érvényben (pl.: a bank napközben teszi közzé az árfolyamváltozást),akkor a hivatalos álláspont szerint ebben az esetben az áfa szempontjából bármelyik árfolyam elfogadható érvényes árfolyamként.
Gyűjtőszámlák
A gyakorlatban előfordul, hogy a felek előzetesen gyűjtőszámla kiállításában állapodnak meg. Ebben az esetben az adott időszakban teljesített ügyleteket tételesen, azaz teljesítési időpontonként, egymástól elkülönítetten kell feltüntetni.
Gyűjtőszámlák esetében is felmerülhet az árfolyam alkalmazásának szükségessége. Ilyenkor a külföldi fizetőeszközben meghatározott ellenértéket és az áthárított adót a gyűjtőszámlán tételesen, teljesítési időpontonként elkülönített ügyletekre meghatározva, az egyes teljesítési időpontokban érvényes árfolyamot alapul véve kell feltüntetni.
Számla korrekció devizás számlák esetében
A számla korrekciójára vonatkozó szabályok devizás számla esetében is ugyanazok, mint a forint alapúaknál. Ez vonatkozik a módosító bizonylatra, az összegszerűséget érintő módosítás adóbevallásban való szerepeltetésének idejére is. Az adóalap, vagy az adó, vagy mindkettő utólagos módosítása esetében a módosított összeget és a különbözetet is devizában kell feltüntetni. Alapvetően az eredetileg használt árfolyam alapulvételével kell a különbözeteket is kiszámolni, illetve a számlán feltüntetni. A devizás számla korrekciója esetén az eredeti árfolyam különbözetből adódó eltérés csak akkor merülhet fel, ha a számla teljesítés időpontja és/vagy az alkalmazott árfolyam volt téves. Fontos, hogy ezt kell alkalmazni az időszakos számlák módosítása során is.
Itt külön felhívnám figyelmet, hogy az áfatörvény 58. paragrafusa alá tartozó időszakos elszámolás esetében, ha a módosítás eredményeként a vevőnek újabb fizetendő összegre keletkezik kötelezettsége, az újabb fizetési esedékesség és új számla kibocsátását teszi szükségessé. Ilyenkor az új számla keltével árfolyamosítjuk az áfa összegét.
Az áfa szempontjából nagyon fontos, hogy a fentiek alkalmazása csak akkor merül fel, ha a felek az ellenértéket külföldi fizetőeszközben határozták meg, és devizában számlázzák. Abban az esetben viszont, ha a felek megállapodása szerint az elszámolás alapja ugyan külföldi fizetőeszköz, de annak egy meghatározott napon érvényes árfolyama alapulvételével számított forint összeg fizetendő ellenértékként, akkor az ügylet ellenértéke forintban meghatározott, és forintban is kell azt elszámolni.
Mit ír mindezekről a számviteli törvény?
A devizában kiállított számla a beszerzéskor, a szolgáltatás igénybevételekor, azaz a teljesítésekor érvényes, a számviteli politikában meghatározott árfolyamon átszámított forintértéken kell, hogy a könyvekbe bekerüljön. Az árfolyam meghatározásához a számviteli törvény jelenleg a következő két előírás közötti döntés lehetőségét biztosítja. Lehetőség van a választott hitelintézet által meghirdetett devizavételi és devizaeladási árfolyamának átlagán, vagy az MNB által közzétett hivatalos devizaárfolyamon forintra átszámítani a devizás tételeket. A döntést a számviteli politikába kell belefoglalni. A két előírás mellett az alábbi esetekre könnyítést, vagyis egyfajta eltérési lehetőséget biztosít a törvény.
Tipikusan export vagy import orientált cégek esetében a számviteli törvény könnyítésként megengedi, hogy a deviza forintra történő átszámítása a devizavételi és devizaeladási árfolyam átlaga helyett egységesen devizavételi vagy csak devizaeladási árfolyamon történjen. Ehhez azonban a feltétel, hogy ezzel az átváltási eltéréssel teljesül csak a megbízható és valós összkép követelménye, egyszerűbben fogalmazva jelentős a különbség hatása a könyvekre.
Az áfatörvény előírásaihoz való alkalmazkodás, a számviteli munka megkönnyítése érdekében (szerencsénkre) 2012. év eleje óta könnyítésként megnyílt az a lehetőség, amely szerint alkalmazható az áfatörvénynek az adóalap forintban történő megállapítására vonatkozó előírásai szerinti árfolyam is a devizás tételek könyvelése során. Ezt a fontos döntést a számviteli politikában rögzíteni is szükséges.
A gyakorlati szempontok miatt egy további lehetőség (számviteli politikai döntés kérdése),hogy a valutában fizetett (készpénzes) beszerzések ellenértéke a fentiekkel ellentétben a valuta könyv szerinti árfolyamán is meghatározható. Ez az áfás tételeknél (amennyiben van) eltérést fog okozni, szinte biztos, hogy az áfa árfolyam és a számviteli árfolyam közötti különbözetet külön kell kezelni, bár ez némi többletmunkával jár.
Amennyiben a választott hitelintézet adott napon belül többször is jegyez árfolyamot, úgy az adott napi jegyzett árfolyamok közül a számviteli politikában meghatározott árfolyamot kell figyelembe venni. Ez vissza is hat a korábban az áfaszakaszoknál írtakra.
Tipikus hiba a gyakorlatban a nem konzekvens árfolyam használata, vagyis hogy a számviteli politikával szemben a számlázásnál a napi árfolyamot nem az előírtak szerint használják.
Általánosságban elmondható hogy a számviteli- és az áfatörvény által biztosított lehetőségek nem jól összehangolt, átgondolatlan választása többletmunkát fog okozni a számviteli munka során.
