A könnyítés irányába mutat a transzferár-nyilvántartási kötelezettségről szóló új rendelet

Annak megállapítása, hogy az alkalmazott ár mennyire felel meg a valós piaci áraknak, bizonyos esetekben a cégek jövedelmezőségének összevetésével történik. Ehhez olyan nyilvánosan hozzáférhető adatbázisokra van szükség, amelyekben lehetséges megfelelő szűréssel adatokat keresni az összehasonlításhoz. A legelterjedtebb, igen hatékony, ugyanakkor meglehetősen drága megoldást az Analyse Major Databases from Europe (Amadeus) adatbázis nyújtja. Az Amadeusban kézi beállítással lehet beállítani a szűrési feltételeket, amelynek eredményeképpen a több milliós adatbázisból általában mintegy 100-200 cég kerül leszűrésre. Ezután úgynevezett kézi szűrésre van szükség, amelynek eredményeképpen kialakításra kerül egy olyan halmaz, mely működésüket tekintve összehasonlítási alapot szolgáltathat a vizsgált társaság vonatkozásában. Az Amadeus hatékonyságával szemben áll viszont a magas ár, amely sok kisebb cég számára szinte elérhetetlenné teszi a szolgáltatást, miközben a hazai és a nemzetközi (OECD) szabályozás is elvileg kimondja, hogy az adózótól nem elvárható aránytalan nagy költségek vállalása a nyilvántartás elkészítése kapcsán.

Tekintettel arra, hogy maga a NAV is az Amadeust használja, illetve eredményét tekintve minőségi megoldást kínál, a márciusi rendelettervezet értelmében gyakorlatilag ennek használatát tették volna kötelezővé a transzferár nyilvántartást készítő cégek számára is. Ezen változtat a végül kihirdetett rendelet, amelybe végül nem került be ez a rendelkezés. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a Magyarországon szintén elterjedt, másik jóval olcsóbb adatbázis használata is lehetséges marad. Igaz, ez nem tesz lehetővé kézi szűrést, és így az összehasonlításhoz kiválasztott mintába torzító elemek is bekerülhetnek. A változásról összességében talán annyi mondható, hogy egyfelől ugyan nem feltétlenül a minőséget szolgálja, ugyanakkor az Amadeus kizárólagosságának kikerülése azon cégek esélyeit növeli, amelyek számára túl nagy anyagi terhet jelentene a használata.

Az adatbázisokra vonatkozó rész mellett szintén fontos változást tartalmaz az új rendelet a tranzakciókra vonatkozó transzferár-dokumentációkészítési kötelezettség kapcsán. A június 21. előtt hatályos rendelet az ügyleteket csak akkor mentesítette a transzferár-dokumentációkészítés kötelezettsége alól, ha a szerződéskötés időpontjától az adott adóév végégig összesített költségük nem haladta meg (áfa nélkül) az 50 millió Ft-ot. Ennél a megoldásnál némi zavart okozhatott, hogy a szerződéskötés időpontja akár sok esztendővel az érintett adóév előtt is lehetett. Az új szabályozás ezt tisztázza, mivel itt már csak az érintett adóéven belül nézi, hogy mekkora volt a tranzakció összértéke a szerződéskötés időpontja és az adóév vége között.

Szintén a bürokratikus terhek enyhítésének szándékát sejteti, illetve nemzetközi ajánlások átvételét jelenti, hogy az új rendelet kiterjeszti azt a haszonkulcssávot, amelynek határai között egy csoporton belül szolgáltatás alacsony hozzáadott értékűnek minősül, és így lehetővé teszi az egyszerűsített transzferár-nyilvántartás alkalmazását. A sáv a korábbi 3-7 százalékosról 3-10 százalékosra bővül.

Ami a június 21-i hatályba lépést illeti, fontos tudni, hogy e dátum után elvileg már lehet alkalmazni az új rendeletből következő módosításokat a 2012. évi adókötelezettséghez. Mivel azonban a naptári évvel azonos üzleti év szerint adózó cégeknek legkésőbb május 31-ig a transzferár-nyilvántartásokat is el kellett készíteniük, esetükben nem áll fenn ez a lehetőség. Vagyis a 2012-es év tekintetében csak azok a naptári évtől eltérő üzleti év szerint adózók élhetnek a módosítással, akik esetében a társaságiadó-bevallás határideje, illetve annak benyújtása 2013. június 21. után van.