Adóhatóság kontra adózó: miben segíthet egy adóképviselő?

Egyszer egy volt kollégám, aki úgy gondolta, hogy az adótanácsadók világa nem neki való, utolsó munkanapján megkérdezte tőlem: „Titusz, te igénybe vennél adótanácsadót?” Meglepődtem, majd határozottan azt feleltem, hogy nem, hiszen magam is adótanácsadó vagyok. Később anekdotázgatás közben nem egyszer elsütöttem ezt a történetet. Aztán később elgondolkoztam, hogy mégis, a látszólag értelmetlen párbeszéd mögött egy valós dilemma húzódik.

A dilemma pedig az: mit tud nyújtani egy tanácsadó az ügyfelének? Milyen mértékben tud hatékonyan eljárni az érdekében akkor, ha valamely adójogi probléma feltárásakor utólag, egy adóellenőrzés miatt kerülnek kapcsolatba egymással, és a feladat pedig nem más, mint az adóhatóság előtt megvédeni az adózó érdekeit.

Az adóképviselet szerepének, fontosságának megértéséhez először szükséges, hogy tisztázzuk az adóhatóság és az adózó kapcsolatát. A közigazgatási szervezetrendszer logikájából adódik, hogy az adóhatóság, mint a közigazgatás részét képező hatóság és az adózó hierarchikus alá-, fölérendeltségi viszonyban van egymással. Azaz az adóhatóságnak akár tetszik, akár nem, több lap van leosztva.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az adózó ki lenne szolgáltatva, hiszen egy demokratikus jogállamban az adóhatóság jogosítványai csak azon szigorú keretek között érvényesülhetnek, amelyek törvényességi garanciákat biztosítanak az adózók számára. Persze ahhoz, hogy az adózók a számukra biztosított törvényi lehetőségekkel élni tudjanak, ismerniük kell a jogaikat. És ez az a pont, ahol kiemelkedő jelentőséggel bírhat az adózót az adóhatóság előtt képviselő személy szakmai ismerete, gyakorlati tapasztalata, és megkockáztatom, személyes karizmája.

Egy felkészült szakember – mint harmadik fél – fontos szerepet játszhat az adóhatóság és az adózó közötti pozíció kiegyensúlyozásában, és természetesen az adózó álláspontjának alátámasztásában.

Egészen eltérően alakul az adóhatóság és az adózó viszonya, amennyiben az adóügy bíróság elé kerül. Ha ugyanis az adózó az adóhatósági megállapítást bíróság előtt megtámadja, a korábban alá-, fölérendeltségi viszonyban álló szereplők az adóper mellérendelt szereplőivé válnak, akik a bíróság, mint független harmadik szereplő előtt teljes egyenlőséget élveznek.

Az adóperben mindig annak kell bizonyítania, aki valamit állít. És itt van az a pont, ahol a képviselőnek nagyon jelentős szerepe lehet. Nagyon fontos ugyanis, hogy az adóper elsősorban papíron zajlik, azaz általában van ugyan tárgyalás, de a bíróság döntése leginkább az eléje tárt írásbeli előadásokon, mindenekelőtt a keresetlevélen és az arra adott válaszon alapul.

Ezért nem mindegy, hogy a perben támadott vizsgálat – legyen az akár minden adónemre kiterjedő bevallások utólagos vizsgálata, vagy egy magánszemély vagyonosodási vizsgálata – alatt, a tényállás tisztázása során milyen bizonyítékokat tud az adóhatóság beszerezni, illetve milyen bizonyítási indítványokat tesz az adóképviselő.

Ez utóbbi esetben ugyanis látni kell, hogy a peres eljárás során előkerülő bármilyen zseniális bizonyíték, bizonyítási indítvány, amely képes teljesen más megvilágításba helyezni a vitatott megállapítást, sem biztos, hogy képes lesz a bíróságot meggyőzni arról, hogy az adóhatóság egyébként jogszabálysértő módon hozta meg döntését.

Ezért nagyon fontos, hogy egy megfelelően felkészült, az ügyet és egyben a bírósági eljárás logikáját, menetét is jól ismerő adószakértő segítse az adózót az álláspontjának és bizonyítékainak minél alaposabb kifejtésében.