Fordított adózás: egy ötlet margójára avagy a mozgástér tesztelése

A fordított adózás rendszerének lényegét már sikerült viszonylag jól megismerni az elmúlt időszakban: belföldi adóalanyok esetében az áfa megállapítására és fizetésére nem az értékesítő, hanem a termékbeszerző a köteles. A tagállamok a fordított adózás rendszerét az adócsalások visszaszorítása miatt szorgalmazzák. Tekintettel a rendszer jellegzetességére lehetőséget biztosít az egyik leggyakrabban – értékesítési láncban – elkövetett adócsalási technika megakadályozására. Ebben a struktúrában az áfa adóalanyok esetében nem válik el egymástól az áfa fizetésre kötelezett és az áfa levonásra jogosító személye, egy ügylet tekintetében mindkettő ugyanazon személynél realizálódik. Így nincs lehetőség arra, hogy a beszerző az áfát levonja, míg az értékesítő azt ne fizesse meg.

Többek között e technika hatására is az Európai Unióban az elméletileg lehetséges áfa bevételek mintegy 12 százaléka eltűnik, ami becslések szerint évente eléri a 100 milliárd eurót. A jelenleg is zajló vita során azonban a szakértők felhívták a figyelmet arra is, hogy egy általánosan alkalmazott fordított adózás esetén legalább két problémával kell megküzdeni. Egyrészt az áfabevétel túlnyomó része az amúgy szétaprózott és ezáltal nehezen ellenőrizhető kiskereskedelemhez kapcsolódna, másrészt problémákat okozhatna az áfa adóalanyok által magáncélra beszerzett termékek, szolgáltatások elkülönítése.

A fordított adózás korlátozott (nem általános) alkalmazását mégis támogatta az Európai Unió, mivel egyes adócsalásoktól korábban erősen fertőzött ágazatokban, mint például az építőipar jelentős eredményeket sikerült elérni. Az EU tavaly nyáron további lépést tett a rugalmasság fokozása érdekében: bevezette az ún. gyorsreagálási mechanizmust (Quick Reaction Mechanism),melynek alkalmazása mellett a tagállamok rövid idő alatt választ kapnak arra, hogy az általuk az Európai Unió áfadirektívájának általános szabályaitól való eltérést az Európai Bizottság engedélyezi-e.

A fent hivatkozott sertéságazatot és egyes takarmánytermékeket érintő módosítás az adócsalások visszaszorításán túl e rendszer tesztelését, kereteinek kijelölését is szolgálhatta. Mint az Európai Bizottság 2013. március 19-ei közleménye megmutatta: sikerült a korlátokat megtalálni, hiszen a Bizottság nem járult hozzá, hogy a derogációk során újabb termékkört vonjunk be a fordított adózás körébe. A bizottsági indoklás egyik elemeként jelent meg a fordított adózás bírálói által sokat emlegetett ellenérv, mely szerint az újabb termékkörök bevonása összességében nem eredményezi az adócsalás visszaszorítását, legfeljebb azt más termékkörök irányába tereli.

Mielőtt elsiratnánk az EU gyorsreagálási mechanizmusát, illetve az áfavisszaélések elleni küzdelmet, érdemes az európai színtérre kitekintetni. Az Európai Bizottság 2013. március 5-én adta hozzájárulását, ahhoz, hogy Hollandiában 2013. április 1-jétől bevezessék a fordított adózás rendszerét a mobiltelefonok és egyes elektronikai eszközök, alkatrészek vonatkozásában.

Ellentmondás a Bizottság gyakorlatában? Aligha. Hollandia azon termékek körében kért derogációt, amelyeket már korábban több tagállamban a fordított adózás körébe vontak.

Felmerül a kérdés: csatlakozunk-e a nyugat-európai tendenciákhoz és az adócsalások visszaszorítása érdekében mi is kérjük-e a fordított adózás lehetőségét a mobiltelefonokra és egyes elektronikai eszközökre.