A cafeteria rendszer kialakításához és működtetéséhez kapcsolódó leggyakrabban elhangzó kritika, hogy jelentős adminisztrációs kapacitásokat köt le. Amennyiben egy vállalkozás egyértelműen egyszerűsíteni szeretné a cafeteria adminisztrációját, megteheti azt az elemek számának szűkítésével. A jogalkotónak is lenne lehetősége az adminisztráció csökkentésére, amint erre kísérlet is történt a Széchenyi-pihenőkártya különböző alszámláinak kialakításával, azonban az egyes átfedések (étkeztetés vagy kultúrára felhasználás több formában is juttatható) fenntartása, illetve kiterjesztése arra utal, hogy az elfogadóhelyek számának maximalizálása érdekében a jogalkotó is kompromisszumokra kényszerül.
A cégvezetőknek azonban mindig azt kell mérlegelniük, hogy az adminisztrációs teher növekedése és az ezzel járó költségnövekedés miként viszonyul az elérhető adómegtakarításokhoz. E szempontból is fontos, hogy a jogalkotás végül „csak” négy százalékponttal emelte a cafeteria után fizetendő egészségügyi hozzájárulás mértékét.
Miért fontos a cafeteria-szabályzat?
A cafeteria vállalkozásokat érintő adminisztrációs terhének csökkentésére több út is kínálkozik, mind jogalkotói, mind társasági oldalon. A társaságok számára könnyű, de a munkavállalókkal szemben konfliktusos megoldás lehet a használható cafeteria elemek szűkítése. Kevesebb féle juttatás, kevesebb típusú elszámolás. Az adminisztráció csökkentésének vágyától vezérelve azonban nem mindig hasznos a végletekig elmenni. A nem megfelelő dokumentálás sokszor adókockázatot jelenthet. Amire különösen érdemes felhívni a figyelmet, hogy bizonyos elemek alkalmazása esetén a cafeteria-szabályzat elkészítése elengedhetetlen, különben kellemetlen meglepetéseket okozhatnak.
Ilyen elemek például az önkéntes pénztári befizetések is. A személyi jövedelemadóról szóló törvény lehetővé teszi, hogy a béren kívüli juttatások keretében a minimálbér 50, illetve 30 százaléka erejéig a munkáltató önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztári, illetve önkéntes kölcsönös egészségpénztári, vagy önsegélyező pénztári hozzájárulást fizessen. Sajnálatos módon azonban a törvény nem határozza meg a munkáltatói hozzájárulás fogalmát. Minisztériumi állásfoglalás szerint, ilyenkor vissza kell nyúlni az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvényhez, mely szerint a munkáltatói hozzájárulási kötelezettséget vállaló munkáltató a hozzájárulásból nem zárhat ki egyetlen olyan munkavállalót sem, akinek a munkaviszonya az adott munkáltatónál a hat hónapot meghaladja. További megkötés, hogy a munkáltatói hozzájárulásnak minden pénztártag munkavállalóra nézve azonos összegűnek vagy munkabére azonos százalékának kell lennie.
Amennyiben azonban a munkáltató a fenti feltételeket nem tudja, vagy nem kívánja teljesíteni, és az eltérő összegű (akár 0 Ft) munkáltatói hozzájárulásokat egy kellően kidolgozott és dokumentált cafeteria-rendszer keretei közé iktatja be, akkor a minisztérium álláspontja szerint a kedvező adózási megítélés fennmaradhat.
Bővülő önkéntes pénztári lehetőségek
A tavalyi év törvényi változásai között kissé elsikkadt a fent említett cafeteria-elemet érintő kedvező változás. Az önkéntes kölcsönös önsegélyező pénztárakba a munkáltatók továbbra is a minimálbér 30 százalékát fizethetik be munkáltatói hozzájárulás címén béren kívüli juttatásként, azonban a pénztárakba elszámolt megtakarítások felhasználhatósága bővült:
- a pénztártag közüzemi díjainak (villamos energia, gáz, víz, ivóvíz, csatornadíj) finanszírozására fordítható a minimálbér 15 százalékának megfelelő összeg havonta,
- a lakáscélú devizahitel törlesztésére fordítható a minimálbér 15 százalékának megfelelő összeg havonta,
- otthoni gondozás finanszírozására az igazolt díj, de legfeljebb a nyugdíjminimum havi összege,
- idősgondozás támogatására fordítható a pénztártag, vagy közeli hozzátartozója részére ápolási intézményben való elhelyezés díja, de legfeljebb a nyugdíjminimum havi összege.
További kedvező változás, hogy a nevelésiév-kezdési, tanévkezdési támogatás maximális összegét felemelték a minimálbér 30 százalékáról a minimálbér összegére, illetve lehetővé tették, hogy azt az eddigieken túl a felsőoktatási törvényben meghatározott intézményekben tanuló hallgató tekintetében kifizetett tandíj, kollégiumi díj, albérleti díj megtérítésére fordítsák.
Persze az ördög ez esetben is a részletekben bújik meg. A közüzemi díjak finanszírozására csak az ún. védendő fogyasztók jogosultak. Védendő fogyasztónak a lakossági fogyasztók azon köre minősül, akik jogszabályban meghatározott szociális helyzetük, (vagy valamely egyéb tulajdonságuk alapján),vagy a villamosenergia- vagy a földgázellátásban megkülönböztetett feltételek szerint vehetnek részt. Devizahitel-törlesztés esetén pedig a hitelszerződés aláírásának időpontját követő árfolyamváltozás miatt a törlesztő részlet mértéke legalább 20 százalékkal növekedett.
A fentieken túl megjegyzendő, hogy ez utóbbi két támogatás az egyéni számlákról, nem csak az ún. közösségi számlákról finanszírozható, tehát a pénztártag támogatáshoz való hozzájutása csak akkor válik biztosítottá, ha azt az adott pénztár saját szabályzatában megfelelő módon tette lehetővé.
