A Tóth-ügyben (C-324/11) egy egyéni vállalkozó fővállalkozók megrendelésére végzett építőipari tevékenységet. Az egyéni vállalkozó különböző kőművesmunkák, illetve falazási munkák elvégzésébe alvállalkozóként bevont egy másik egyéni vállalkozót is. Az alvállalkozónak ugyan az építési naplók szerint több munkavállalója is volt, de később megállapításra került, hogy a munkásokat feketén foglalkoztatta és adót sem fizetett. Az elkövetett szabálytalanságok miatt az alvállalkozó vállalkozói igazolványát visszavonták.
Az alvállalkozó munkáját igénybe vevő egyéni vállalkozó az előbbi által kiállított számlák után le kívánta vonni az áfát, az adóhatóság azonban ezt vitatta, mivel a levonás alapjául bemutatott számlák nagy részének kiállításakor az alvállalkozó már nem volt egyéni vállalkozó. A többi számla tekintetében az adóhatóság megállapította, hogy bejelentett munkavállalók hiányában nem bizonyítható, hogy a számlák alapjául szolgáló munkákat az alvállalkozó végezte el.
A Legfelsőbb Bíróság azzal a kérdéssel fordult az ügyben az Európai Bírósághoz, hogy megtagadható-e az adólevonási jog, ha a számlakibocsátó vállalkozói igazolványát visszavonták, illetve ha a munkát feketén foglalkoztatott munkavállalókkal végeztetik el.
Az Európai Bíróság továbbra is tartja magát ahhoz az alapelvhez, hogy a gazdasági szereplők áfa-levonási joga csak kivételes esetekben korlátozható. Mivel mindenki gazdasági szereplő, aki gazdasági tevékenységet önállóan végez, ezért az adóalanyként való elismerésnek nem lehet valamely hatóság engedélyét feltételül szabni.
Következésképpen az adóhatóság nem tagadhatja meg az adólevonási jog érvényesítését azzal az indokkal, hogy a számlakibocsátó nem rendelkezik vállalkozói igazolvánnyal, amennyiben az általa kiállított számlák tartalmazzák az irányelv által megkövetelt valamennyi információt.
Hasonlóképpen, a Bíróság kimondja, hogy az adóhatóság azon az alapon sem tagadhatja meg az áfa levonását, hogy a számlakibocsátó nem jelentette be a munkavállalóit. Ez alól kivétel az az eset, amikor az adóhatóság bizonyítani tudja, hogy a számla befogadója tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a levonás alapjául szolgáló ügyletre adócsalás céljából került sor. Azonban a Bíróság azt is hangsúlyozza: az a körülmény, hogy a számla befogadója nem ellenőrizte a számlakibocsátó tevékenységének szabályszerűségét, önmagában nem értékelhető úgy, hogy tudta vagy tudnia kellett volna, hogy adócsalásban vesz részt.
Végül a Bíróság megállapította, hogy a számla befogadójától olyan indokkal sem tagadható meg az adólevonási jog gyakorlása, hogy az nem ellenőrizte a számlakibocsátó tevékenységének szabályszerűségét. Ezen ellenőrzés elvégzése ugyanis nem a számla befogadójának, hanem az adóhatóságnak a feladata.
A Bíróság tehát az ítéletében továbbhaladt a Mahagében és Dávid-ügyben már kijelölt irányon, mely szerint az adóhatóság ellenőrzési feladatait nem háríthatja át a számlát befogadó gazdasági szereplőkre.
Szintén a mai napon született ítélet egy másik magyar vonatkozású adózási ügyben, a Mecsek Gabona (C-273/11) ügyében. A Mecsek Gabona egy magyar társaság, amelynek fő tevékenységi köre a gabona‑, dohány‑, vetőmag‑ és takarmány‑nagykereskedelem. 2009 augusztusában egy, az értékesítés időpontjában közösségi adószámmal rendelkező olasz társaság részére 1000 tonna repcét értékesített, amelyet az adásvételi szerződés értelmében a vevőnek egy másik tagállamba kellett szállítania. Az árut a Mecsek Gabona magyarországi telephelyén át is adták a vevőnek, a vevő pedig postai úton juttatta el a magyar társaságnak az áru kiszállítását igazoló fuvarokmányokat (CMR). A Mecsek Gabona ezt követően az értékesítését adómentes közösségi értékesítésként kezelte.
Időközben azonban a beszerző olasz társaság közösségi adószámát az olasz adóhatóság visszamenőlegesen törölte. Erre való hivatkozással pedig a magyar adóhatóság úgy ítélte meg, hogy a terméket nem szállíthatták ki Olaszországba, így a termékértékesítés nem adómentes ügylet, azaz a Mecsek Gabonánál áfahiányt állapítottak meg.
Az Európai Bíróság ítéletében megállapította, hogy mivel az irányelv egyetlen rendelkezése sem írja konkrétan elő, hogy milyen bizonyítékok szükségesek a közösségen belüli termékértékesítés megtörténtének igazolásához, ezt a tagállamoknak kell meghatározniuk - tiszteletben tartva az uniós jogrend részét képező olyan általános jogelveket, mint a jogbiztonság és az arányosság elve. A bizonyítási kötelezettség tartalmát tehát az e tekintetben a nemzeti jogban kifejezetten meghatározott feltételek és a hasonló ügyletek vonatkozásában szokásos gyakorlat alapján kell meghatározni. A hatóságoknak ugyanakkor joguk van elvitatni az ügylet áfamentességét, ha az eladó nem igazolja a fentiek szerint az áru kiszállítását.
Ugyanakkor a Bíróság azt is megállapította: amennyiben a vevő a termék feletti rendelkezési jogot már Magyarországon megszerzi, és vállalja a terméknek a rendeltetési hely szerinti tagállamba történő elszállítását, az a bizonyíték, amelyet az eladó az adóhatóságnak benyújthat, alapvetően a vevőtől e célból kapott információktól függ. Ha tehát a vevő nem fuvarozta el a terméket, de az eladó teljesíti a nemzeti jogból és a szokásos gyakorlatból eredő kötelezettségeit, akkor nem kötelezhető az áfa megfizetésére. Természetesen, ha az eladónak tudomása volt, vagy tudomása kellett hogy legyen a vevő adócsalásáról, akkor nem illeti meg őt sem az áfamentesség. Önmagában azonban az a tény, hogy a vevő közösségi adószámát visszamenőlegesen törölték az olasz nyilvántartásokból, nem indokolhatja a nyilvántartásban bízva eljáró Mecsek Gabona ügyletében az áfamentesség megtagadását.
Az Európai Bíróság mai ítéletei megerősítik a júniusi döntéseiben már meghatározott irányvonalat: ez a számlabefogadó oldalán csökkenti a kitettséget, illetve kockázatot azáltal, hogy amennyiben a számára közvetlenül vagy közvetve értékesítőnél, szolgáltatásnyújtónál a hatóságok különféle rendellenességeket tárnak fel, akkor ezek önmagukban, automatikusan nem róhatók fel a számla befogadójának.
Mindezek alapján mind a jogalkotásnak, mind az ellenőrzési gyakorlatnak valószínűsíthetően új irányokat kell meghatározni annak érdekében, hogy a kétségtelenül jelen lévő visszaéléseknek a friss ítéletek ismeretében is gátat tudjon vetni.
