Köztudott tény, hogy a diploma nem garancia a sikeres elhelyezkedéshez. Az egyetemi évek alatt felhalmozott - gyakran csak elméleti - tudás mellé szükség van minimum egy, de jobb esetben kettő vagy akár több idegen nyelv professzionális szintű ismeretére, felhasználói szintű számítógépes ismeretekre, valamint minimális releváns szakmai tapasztalatra is. Ezek híján kevés eséllyel indul harcba a gyanútlan frissdiplomás a versenytársakkal teli munkaerőpiacon. Ahhoz, hogy valaki versenyképes legyen, mindig és mindenkor nyitottnak kell lenni a tanulásra, a megújulásra.
A fejlett piacgazdaságokban az oktatás-képzés egyre kevésbé fejeződik be az iskolarendszerből való kilépéssel, a szakképesítés megszerzésével. A folyamatos technológiai fejlődés szükségszerűvé teszi a képzésbe való többszöri bekapcsolódást, a rendszeres továbbképzést, a gazdasági szerkezet átalakulásával járó szakmaváltást. Az egész életen át tartó tanulási folyamat azt szolgálja, hogy a munkaerő képes legyen alkalmazkodni a gazdaság által megkövetelt változó igényekhez.
A Lifelong Learning mára közismert kifejezéssé vált, s az életen át tartó tanulást jelenti. A LLL jelenleg legáltalánosabban elfogadott meghatározása a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettől (OECD) származik: „Az egész életen át tartó tanulás az egyéni és társadalmi fejlődés valamennyi formáját átöleli, függetlenül attól, hogy az milyen környezetben — formális módon iskolákban vagy szakképzési, felsőoktatási és felnőttoktatási intézményekben, vagy nem formális módon a családi otthonban, a munkában vagy más közösségekben — folyik. Arra helyezi a hangsúlyt, hogy minden gyermeket már az élete kezdetén fel kell készíteni, és érdekeltté kell tenni a tanulásban, és arra irányítja az erőfeszítéseket, hogy minden olyan felnőtt - függetlenül attól, hogy van-e vagy nincs munkája - akinek átképzésre vagy a készségei megújítására van szüksége, erre lehetőséget kapjon.”
A lifelong learning átfog tehát minden olyan tervszerű tanulási tevékenységet, melynek célja ismeretek szerzése, kompetenciák fejlesztése, folyjon az
- formális, azaz iskolarendszerű oktatás keretében, oktatási és képző intézményekben
- non-formális, azaz iskolarendszeren kívüli oktatásként, avagy
- informális tanulásként, ami mindennapi életünk természetes velejárója, s nem igényel semmiféle szervezeti keretet.
A versenyképesség, a foglalkoztathatóság, a társadalmi befogadás, az aktív állampolgárság és a személyes fejlődés, illetve a felnőttképzés, vezetői tréning, szakmai kurzus, nyelvtanfolyam, kiegészítő- és továbbképzés, coaching összefüggő,mindenki számára ismerős, és sokakat frusztráló kifejezések. A társadalmi, kulturális, gazdasági és technológiai változások megkövetelik, hogy a munkavállalók is változzanak, fejlődjenek. Ezért meg kell változnia a tanuláshoz és a tanulási formákhoz való viszonynak, elsősorban a szakmai területeken. A szakmai képzettség gyorsan elavul; ezért szükség van továbbképzésre. Az orvosok, mérnökök, jogászok, stb. számára szervezett rendszeres továbbképzéshez hasonlóan szükség lesz a szakképzésben megszerezhető képzettségek folyamatos felülvizsgálatára is. Ezt figyelembe véve ajánlatos elkerülni a korai szakmai specializációt, és nagyobb hangsúlyt kell fektetni az általános ismeretek és készségek megtanítására.
Az élethosszig tartó tanulás hasznos és fontos dolog, de tudni kell mértéket tartani a diplomák és szakképesítések begyűjtésében is. Mi történik például a sok diplomás pályakezdővel, az egyre több szakképesítést begyűjtő munkanélküliekkel, az interjúkról túlképzettség miatt elbocsátott értelmiségi munkaerővel? A folyamatos megújulás alapkövetelmény a XXI. században, de érdemes mértéket tartani, s nem belecsöppenni az életfogytig tartó tanulás csapdájába.
