Ilyen a Polski Trawertyn, egy lengyel vállalkozás ügyében hozott ítélet is, ami az áfa-levonási joggal kapcsolatban a rendeltetésszerű, jogkövető magatartást és a levonás feltételeinek meglétét fontosabbnak mondja ki, mint a bizonylatok, számlák alaki helyességét, illetve az ezekkel kapcsolatos nemzeti szabályoknak való megfelelést. Az ítélet tanulsága, hogy az adólevonási joggal jogkövető módon és bátran kell élni: ez valóban megnyugtató fejlemény sok magyar vállalkozás számára.
A jogvita abból bontakozott ki, hogy a Polski Trawertyn az alapítása előtti időszakban keletkezett (pl. egy külszíni terméskőbánya megvásárlásáról szóló) számla alapján is érvényesíteni kívánta áfalevonási jogát. A lengyel adóhatóság az áfa levonását az immár megalakult társaságnál lefolytatott ellenőrzése során jogtalannak ítélte, elsősorban amiatt, hogy ezek a számlák szükségképpen a tagok, és nem a társaság nevére szóltak. A lengyel vállalkozás érvelése szerint a cégalapítás és a Polski Trawertyn gazdasági tevékenységének minősülő beruházások megkezdésének rendhagyó sorrendje miatt nem veszett el az áfalevonási jog, emiatt (tehát hogy a beruházásokat a cégalapítás előtt már megkezdték a cég későbbi alapítói) nem tagadható meg az adólevonási jog.
A lengyel előírások alapján a Polski Trawertyn nem volt jogosult a bejegyzést megelőző beruházási költségek utáni áfa levonására. Ezzel szemben az Európai Bíróság úgy vélte, hogy a gazdasági tevékenység több, egymást követő cselekményből állhat, emiatt az előkészítő tevékenységek is gazdasági tevékenységnek minősülnek. A vállalkozás érdekében teljesített kiadások pedig mindig gazdasági tevékenységnek minősülnek, vagyis bárkit, aki (akár jövőbeni) hasznosításhoz szorosan kapcsolódó és szükséges beruházást hajt végre, adóalanynak kell tekinteni. A Polski Trawertyn tehát e tekintetben (és elméletileg) jogosult az áfa levonására.
A kérdésre adott kedvező, de elméleti válasz azonban csak fél siker. Ott volt még a számlák „alaki hibája”, mivel azokat nem társaság, hanem a tagok nevére bocsátották ki. Az ítélet szerint, ha a tényállás számlától eltérő eszközökkel is megállapítható és a számlával való rendelkezés követelménye sérti az adóalany áfa levonásához való jogát, akkor az adólevonásnak nem lehet akadálya a nemzeti előírásoknak nem megfelelő bizonylatolás. Bár az uniós szabályok szerint a számla kötelező, az már nem uniós előírás, hogy a számla az adót ténylegesen levonásba helyező társaság nevére szóljon.
A bírák kimondták, hogy a Polski Trawertyn áfalevonási joga nem köthető olyan tartalmi feltételhez, amelyet az uniós rendelkezések nem kifejezetten írnak elő, illetve hogy a nemzeti adóhatóság nem írhat elő olyan további feltételeket, amelyek hatására alaki okok miatt elvész az elméletileg meglévő adólevonási lehetőség. A Bíróság ítélete alapján a Polski Trawertyn adólevonási joga erősebb, mint a számlák „alaki hibája”.
Fontos hangsúlyozni, hogy - mint minden ítélet - a Polski Trawertyn ügy is a tényállás egyedi vizsgálatán és megismerésén alapul, illetve csak korlátozottan általános érvényű. Ezzel együtt a C-280/10 számú ügyben hozott ítélet döbbenetes távlatokat nyit meg a vállalkozások előtt: az áfa levonási jogot nem korlátozhatják a számlák alakiságára vonatkozó, az uniós szinten rögzítetteknél szigorúbb nemzeti előírások. A „forma elsőbbsége a tartalom felett” eddigi gyakorlata helyett az adóhatóságoknak a tényállásból kell kiindulniuk, illetve dönteniük. Ez kétségkívül nehéz feladat – de hosszú távon csak ez szolgálja a jogkövető, jóhiszemű vállalkozások és ezáltal az adóhatóságok érdekeit is. A szigorú büdzsék által diktált céloknak megfelelni akaró, gyakran fűnyíró-elven működtetett ellenőrzések nem ezt teszik – most már bírósági ítélet is született erről.
Az áfalevonási jog akkor is megilleti az adóalanyokat, ha az ennek alapját képező számlák formailag nem felelnek meg a nemzeti adóhatóságok követelményeinek. Így döntött nemrég az Európai Bíróság, amelynek határozata komoly távlatokat nyit a magyar vállalkozások előtt is.
- Mivel foglalkozunk
- Kik vagyunk
- Blog, szakmai tartalmaink
