44. Kékszalag – Egy katamarán csapat szemszögéből

Tudtuk, hogy idén sem lesz könnyű a verseny, hiszen több, a Rund Um-ról már megismert high-tech katamarán jelezte indulását a Kékszalagon. Hogy nagyon ne menjünk messzire, a kikötőnkben, a BL Bavaria Yachtclubban a mi közreműködésünkkel szerelték össze Rolf Hufnagelék a két évvel ezelőtti győztes Naturaqua nevű Ventilo 28-as hajót is, ami idén magasabb árboccal, így jóval több vitorlával kívánt ismét versenybe szállni a Kékszalagért. Ebből sajnos utóbb nem lett semmi, mert a rajt éjszakáján Roland Gäbler-t, a többszörös tornádó világbajnok kormányost, szívpanaszok miatt még éjszaka egy grazi kórházba szállították, így a hajójuk végül ki sem futott a kikötőből.

Ezen kívül tudtunk Farky-ék nagyon komoly felkészüléséről, illetve Dini új fejlesztése, a P50 rajthoz állásáról is, ám valamelyik dobogós hely még ettől függetlenül is elérhetőnek tűnt számunkra.

A nagy liberákat sem lehet leírni. A végletekig kikönnyített Principessa és Raffica liberák olyan sebességre képesek, hogy egy rossz oldal választása esetén kényelmesen le tudnak minket is gyalogolni.

A verseny előtti utolsó napokat szereléssel töltöttük a tűző napon. Emiatt kicsit fáradtak voltunk, keveset vitorláztunk, bár a katamaránozásból szerintünk semennyi nem elég, de tartogattunk néhány titkos fegyvert a tarsolyunkban és reménykedtünk, okozunk majd nem kevés fejtörést a vetélytársainknak.

A rajt reggelén nyugodtan készülődtünk, úgy éreztük a hajót sikerült jól összeraknunk. A szembeszélben motoros vontával mentünk Füredre és időben, több mint félórával a rajt előtt érkeztünk a rajtvonalra. Gyorsan felszereltünk és megcsodáltuk a nagytestvért, a P50-es két árbocos katamaránt, amit még nem láthattunk ilyen közelről.

Néhány forduló és halzolás után biztonságosan, senkitől nem zavartatva alap vitorlázattal rajtoltunk el.

...Észak felé megyünk, és bár jól tudjuk, hogy délről várható a frissülés, a most még stabilnak tűnő északi szélben élesen megyünk Kenese felé. Az összes katamarán és libera hasonló irányba megy, egyedül a P50 indul rövid tanakodás után dél felé. Mi sem megyünk utánuk, maradunk a többi versenytárs közvetlen közelében, húzunk mi is az északi part felé. Élesen, egyenletes sebességgel haladunk, ám lassan elgyengül az északi szél. Az északi part alatt még kitart, a keskeny csíkon néhány hajó fellopakodik és megelőz minket. Hamar elillan annak a lehetősége, hogy mi is kimenjünk a szélcsíkra, így a teljesen leálló szélben leparkolunk a tó közepén. Van idő nézelődni, a verseny még hosszú, hamar kiszúrjuk, hogy a déli parton fénysebességgel közelít a kenesei bójára a P50. Eldőlt tehát a kérdés, hogy melyik oldal idén a kifizetődő. Az elhaló északival és a frissülő déli széllel jó néhányan elénk kerülnek, a kenesei bóját a 10-ik helyen vesszük.

Nem a várt forgatókönyv szerint, de legalább most már vonalban vannak az ellenfeleink. Irány Siófok, elővesszük az új top genoat.

Hamar felgyorsulunk az utazó sebességre, az élénkülő déli szélben kényelmesen vitorlázva közel 15 csomóval beérjük a Speddy-t, a Concept 25-t, a Twin-Go-t. Siófokon már a 7-ik helyen fordulunk, irány Tihany. Itt egy kicsit elbizonytalanodunk, bírja-e az élesebb szelet a top genoa, le is cseréljük a jóval kisebb fokvitorlára. Hamar kiderült, hogy rossz döntés volt, Tihanyig visszaelőz a Concept 25.

Oké, semmi gond, akkor vissza a top genoa, a csőben kényelmesen le is hagyjuk a piros katamaránt, és tempósan megyünk át a félsziget előtt.

Itt újabb döntés vár ránk: nem messze előttünk északon a Raffica vitorlázik, déli irányban, kicsit előrébb a Principessa és a high-tech katamaránok. A katamaránokkal szeretnénk összemérni, így közepén, de déli irányba ejtve megindulunk a többiek felé, Raffica kezét pedig elengedjük. Ez igen jó döntésnek bizonyul, a Raffica látványosan beragad északon, mi pedig közelítünk az élbolyra. A sebességünk nagyon jó, szemlátomást zárunk rá az előttünk lévőkre, elsőként a Principessára. Lelléig meg is előzzük őket, előnyünk közel 1 km amikor egy zivatar csap le ránk. A top genoa-t betekerjük, és grosszal várjuk, hogy a zivatar elvonuljon. A P50-en kívül az összes versenytársunk itt található egy bolyban, hátrányunk a legelsőtől is legfeljebb 500 m.

A rövid, de annál intenzívebb zivatar után nem áll vissza a szél, szinte a nullában tekerjük ki újra a top genoat.

Illetve tekernénk, mert beragadt. Rubik átadja a kormányt és kimászik az orrsudár elejére és jelzi, hogy komoly baj van a vitorla betekerőjével. Konkrétan, hogy nem lehet kitekerni. Mint utóbb kiderül a terhelés hatására összefeszült az egész szerkezet, használhatatlan, csak műhelyben javítható. Közben a versenytársak a lengedező, nagyon gyenge szélben újra megindulnak. Rettenetesen kellene a top genoa, de az egyelőre használhatatlan így hosszas tanakodás és szerelés után felhúzzuk a régit.

Ez kb. fele akkora, mint a jelenleg használhatatlan vitorlánk és ez a sebességünkön is látványosan meglátszik, csak vánszorgunk a többiekhez képest. Kényelmesen visszaelőz a Principessa és az élbollyal együtt lassan, de biztosan elvitorláznak a közelünkből. Hosszas tanakodás után átszerelünk egy másik, gyengébb betekerőt a top genoara. Ez valószínűleg szintén nem fogja bírni a terhelést, csak előzzünk vissza. A Twing-Go-hoz sikerül közelebb zárnunk, így érünk be jó sebességgel a keszthelyi öbölbe.

A keszthelyi bóját ismét hetediknek vesszük, Farky-ék és az élboly már ezerrel robognak kifelé az öbölből. A P50 egy látványos előzéssel visszaveszi Farky-tól a vezetést, úgy látszik ma nem csak nekünk van nehéz napunk. A bója után sikerül beérnünk a Twin-Go-t, majd újra a déli part mellett bliszterező Principessa után indulunk. Folyamatosan és egyenletesen közelítünk, ám a hátszelesre váltó szélben újra vitorlacserélési manőverbe fogunk.

Ebben ma nagyon gyengék vagyunk, a vitorla és shott cserék rendkívül lassan haladnak, mindent át kell szerelnünk az egyes vitorlacseréknél, a Pricipessa meglép előlünk. Lassan felmegy a vitorla, majd az élesedő szélben visszaváltunk genoára. Ekkor a hatodik helyen vitorlázunk, ám a környékünkön már lényegében nincs hajó, a Tihanynál előrejelzett zivatarra készülve reffelünk. Mire Tihanyba érünk, addigra a zivatar már jórészt kitombolja magát, a cső után ki is reffelünk és irány a füredi befutó...

A hol erősödő, hol gyengülő szélben, de szinte teljesen egyedül hajózva, sajnos mondhatni kényelmesen futottunk be este fél tízkor az 5. helyen. Tiszteltkört teszünk a móló előtt, óriási éljenzéssel és szeretettel fogad minket a közönség.

5. hely

Vegyes érzések kavarognak bennünk. Az 5. hely nagyon jó annak fényében, hogy a versenyidőnkből kb. 2 órát töltöttünk szereléssel, kb. ennyivel előttünk ért be a P50. Az 5. hely a két évvel ezelőtti 13. helyhez és az idei Rund Um 7. helyhez képest is előrelépés, még ha ennél előrébb szerettünk volna is befutni.

Szép és gyors a hajó, ezt nagyon sokan mondták, mondják és ezt mi tudjuk, érezzük is. Az eredményünk is elfogadható, hoztuk a minimálisan elvárható helyezést, de hiányérzetünk van, hiszen közel sem futotta ki magából a hajó a maximumot. Sovány vigasz, hogy ez a sport technikai sport, bármikor előfordulhat előre nem látható műszaki hiba, így mi sem számolhattunk a betekerő tönkremenésével.

A hajó tökéletesítésével, a gyakorlással nem állunk le, lesz még Kékszalag, ahol a célunk továbbra is – mi más is lehetne - a győzelem!

Gratulálunk a győzteseknek és köszönjük a rengeteg bátorítást és támogatást, amit felkészülésünk során drukkereinktől, vitorlázóktól, barátainktól és családunktól kaptunk.